Józsa története

A jégkorszak elmúltával több ezer évnek kellett eltelnie, amíg a mai Észak-Tiszántúl
az emberek letelepedésére megfelelő területté vált. A Tócó vidéke különösen alkalmas volt a megtelepedésre:
a, A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó emberek számára az akkor még bővizű Tócó és a Józsa-ér kellő mennyiségű vizet biztosított, A vízben sok volt a hal, a nádasokban pedig a vízimadár.

b, A Tócó-menti partok, dombok 5-10 méterrel emelkednek a víz szintje fölé, az ide épített lakóházakat tehát nem fenyegette az árvíz veszélye.

c, A közeli erdők tüzelőt, épületfát biztosítottak a megtelepedők számára, akik bizonyos szinten a korábbi gyűjtögető és vadászó életmódot is folytatták, hiszen az erdő vaddal, madárral, gyümölcsfélékkel, gombával gazdagította az egyébként meglehetősen egyhangú étrendjüket. A sűrű erdő biztonságot nyújtott alkalmi ellenséges támadások idején.

d, A Tőcótól nyugatra elterülő termékeny puszta kiváló terület volt szántásra-vetésre és háziállatok legeltetésére.

e, A Tócó-parti telepek között egészen korán kialakult az észak-déli irányú összekötő út, a mai 35-ös országút előzménye. Ez lehetővé tette a más törzsekkel való kapcsolatteremtést, majd később a távolabbi vidékekkel a cserekereskedelmet, de harcok idején veszélyt is jelenthetett, hiszen megkönnyítette az ellenség tájékozódását, a váratlan rajtaütéseket.

Tovább…

This entry was posted on vasárnap, február 3rd, 2008 at 13:12 and is filed under Hírek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.