Partikuláris iskoláztatás Hajdúböszörményben
A hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium ebben az évben ünnepelte fennállásának 375. évfordulóját. Az iskola 1621-ben a debreceni Kollégium partikulája volt. De nem az évforduló miatt kell beszélnünk a partikuláris iskolarendszerről, hanem azért, mert az oktatásügy olyan mérvű átalakulása idején, mint amilyenben ma is élünk, szükséges újra, mai gondolkodással megvizsgálni hagyományainkat, s felhasználni belőlük azt, ami felhasználható.
A partikulák a nagy református kollégiumok körzetébe tartozó kissebb-nagyobb iskolák voltak, amelyek az anyaiskola tanterve, tankönyve szerint oktattak, a pedagógusokat is az anyaiskola biztosította, külföldi tanulmányaik előtt álló diákok mentek ki rektorkodni egy-egy partikulába, hogy ott előteremtsék az európai tanulmányúthoz szükséges pénzt vagy annak egy részét.
A partikula fontos szerepet játszott a magyar művelődés történetében. Karácsony Sándor úgy ír erről az oktatási formáról A magyar észjárás című munkájában.
„… a partikulákat nem előzetes keretnek találták fel, hanem az élet fejlesztette ki organikusan és igen egyszerűen rekonstruálható módon. Szervesen nőtt ki a magyar viszonyokból. Az akadémikus rektor -reprezentánsa és prófétája a teljes kultúrának - felhasználta a magától kínálkozó tudásvágyat, és ki bírta azt elégíteni. Helyébe ment a tehetségeknek.”
A partikuláris iskolákban követték, utánozták a nagy református kollégiumok szervezeti felépítését. És ezek a kollégiumok fejlett diákönkormányzattal rendelkeztek, a demokrácia iskolái voltak az alföldi városok polgárai számára.