SZENT GYÖRGY EGYHÁZA, JÓZSA PRÉDIUMA ÉS MIHÁLYLAKA
(Az 1200-as évek)
A 13. század elején a mai Alsójózsa területe, akkori nevén Józsa prédiuma (földesúri mezőgazdasági birtok) egy Szemere nevű földbirtokos tulajdona volt. A Tócó nyugati partján pedig, ahol akkor már állt Szent György kőtemploma, Kozma volt a földesúr. Szemere és Kozma rokonok voltak, feltehetően unokatestvérek.
Jó. ha tudódj hogy abban az időben az emberek még nem használtak családnevet. A Kozma és a Szemere nevek tehát ugyanolyan személynevek, mint az Attila, Géza vagy István név.
Szemerének volt két leánya: Róza és Benedikta, és a szolgái között volt egy Déra nevű férfi. 1234-ben, halála előtt Szemere végrendeletet hagyott, amelyben Dérát Szent György egyházának ajándékozta: legyen az egyházé, legyen Isten szolgája, s róla, volt uráról emlékezzék meg minden évben Szent Mihály napján. Mondja el az embereknek, hogy ő, Szemere, jó ember volt. Adott is Dérának egy kifejlett juhot, harminc kenyeret és négy kanna sört, hogy legyen miből megtartania ura emlékezetét.
Szemere halála után Déra nem teljesíthette ura végakaratát, mert Kozma elfogta és a saját szolgájává tette. Szemere két leánya, Benedikta és Róza Váradra utazón es János prépost előtt panaszt tett Kozma ellen. A prépostnak (egyházi elöljárónak) poroszlóra (tanúra) volt szüksége. Váradra rendelte hát Pál papot, a Szent György-templom akkori lelkészét, aki Szent László oltára előtt szintén Kozma ellen vallott. így Kozmának szabadon kellett bocsátania Dérát, sőt adnia kellett neki egy tinót, négy juhot és nyolc kereszt gabonát, hogy legyen miből megtartania a halott évenkénti emlékezetét.