Az utolsó útra kikÃsérnek a “csúcsbéli asszonyok”
Vétsei Mihály 1839-ben “elvégezte a tizedességet becsülettel”. Felesége pedig bevégezte rövid életét. Rövid ideig tartó, de súlyos betegségében végrendelkezett. Nem javakat, vagyont hagyott hátra, hanem férjének intelmeket. Lelkére köti férjének, hogy Isten félelmében és emberszeretetben nevelje tovább a gyermekeket. Nem nyugszik meg sÃrjában, ha nem lesznek becsületes istenfélÅ‘ emberek a gyermekeik. Zsófi asszony testvérében is bÃzik, Erzsébetben, aki mint sógornÅ‘, testvére iránti kegyeletbÅ‘l segÃteni fog a gyermekek nevelésében a sógornak. Kell is a “gyámoltalan” férfinak, a gyönge asszonyi segÃtség. Zsófi asszony temetésére nézve is rendelkezik: legyen egyszerű, a koporsó is, s minden. Aztán szép csendesen egyik napról a másikra megérkezett a halál. Nem várták, mégis eljött.