A kertbéli “gyenge fiú- és leánynövendékek” oktatásának gondolata
Varga György nem az elsÅ‘ kitelepült szÅ‘lÅ‘tulajdonos. De 1825-ben már valószÃnű, hogy itt volt a 122 család között. SzÃve nem szakadt még el teljesen DebrecentÅ‘l. Rokonai ott vannak, s gyermekkori emlékei is odakötik. A Hatvan utcai házuk környéke még egyszer-egyszer megelevenedik álmában. S amikor csak teheti, nemcsak rokoni látogatásra megy “haza”, hanem a templomi istentiszteletekre is elmegy egész családjával. Szereti hallgatni Könyves Tóth Mihály kistemplomi, vagy Szoboszlai Papp István nagytemplomi lelkészt, a püspököt. Még mindig eleven élményként van szÃvében Könyves Tóth Mihály “Mi történt és mit kell tennünk?” 1848-ban mondott prédikációja. De nem felejtette el Szoboszlai Papp István püspök úr “Debrecen városa nemzet-újjászületési öröm- és hálaünnepe alkalmával” c. prédikációját sem. A szabadságharc szomorú emlékét, amikor a Józsakert lakói a cári sereg martalócai elÅ‘l az erdÅ‘be menekültek és menekÃtették szegényes értékeiket, ezek a beszédek feledtetik. De a szabadságharc lehanyatlását, s afelett való kesergését is enyhÃti.