“Legény a talpán… Ember a talpán”
A józsai legényeknek Debrecen és Böszörmény messze volt. Meg aztán a város csak nem való a falusi legényeknek. Mit keresnek Å‘k ott? Ezért a két Józsa Ãgy is egymásra volt utalva. Lakodalomba vagy bálba a szomszédból mindig át-áttévedt egy-egy pár legény Ez nem mindig a barátkozás jegyében történt. Néha-néha a lányok kedvéért is. Hiszen szemüket nem kötötték be. De ez meg a két rész amúgy is meglevÅ‘ nézeteltérésére szolgáltatott újabb okot.
Egy karácsonyi bál alkalmával, amelyik FelsÅ‘józsán volt, Kulcsár Miska, Csontos Jóska, Kállay Pista és Jóvér Sanyi átmentek. Kemény tél volt, fehér karácsony. A hó ropogott csizmájuk alatt. Taposni kellett a havat. Kulcsár Miska repülni szeretett volna, hiszen tavasz óta Tóth Zsuzsikával többször is, szinte minden vasárnap találkoztak. Valamit éreztek egymás iránt. Talán még Å‘k sem tudták megfogalmazni kezdÅ‘dÅ‘ szerelmüket. SzÃvesen látott vendég volt Tóthéknál. Most is mind a négyÅ‘jüket szÃvesen fogadták. A Zsuzsika sütötte tepertÅ‘s pogácsára elment egy-két pohár bor is.
Aztán elindultak az iskolába, ahol a bál volt. A belépti dÃjat Miska fizette. Tudta nagyon jól, hogy “csak az a legény gavallér, kinek zsebében a tallér”. Édesapjától vasárnaponként “kijárt” néhány krajcár. Engedelmes, szorgalmas, dolgos fiatalember volt. Nem sok volt, de szerényen lehetett belÅ‘le gazdálkodni hétrÅ‘l hétre.