“Szegény az eklézsia”…nem harangoznak, mert nincs harangja
Rajzolta:Kunkli Róza
“Szegény az eklézsia, maga harangoz a pap” ismert közmondás volt. Azt az anekdotát, miszerint a faluba érkezÅ‘ püspököt azzal köszönti a kurátor a falu végén, hogy “Ezer és egy oka van annak, hogy nem harangozunk”. Sorolná az okokat, s az elsÅ‘ helyre teszi, hogy nincs harangunk. Mire a püspök gyorsan megjegyezte, “hagyja kurátor uram az ezret!” Ezt a közmondás nem Å‘rzi. De hogy Alsó- és FelsÅ‘józsa leányegyházainak két nagy szomszédja Debrecen és Böszörmény olyan harangokkal büszkélkedhetett, melyeknek hangjai messze a Hortobágyig elhallatszottak, tény volt. Alkalomról alkalomra hÃvogattak istentiszteletre, kikÃsérték a halottakat utolsó útjukon a temetÅ‘be. Bizony a két leányegyházban ez az öröm, élmény nem tölthette be az egyháztagok szÃvét. Sem istentiszteletre, sem más alkalomra nem hÃvogattak harangok és a temetÅ‘be sem kÃsértek ki senkit. A köznyelv tréfásan azt is megjegyezte, hogy “A debreceni harang azt mondja: búzakenyér sült hús, a böszörményi pedig úgy válaszol, hogy tyúkhús, kalács”. Vajon bosszantotta-e a józsai szegény embert, vagy szÃvének mélabús érzéseit kavarta fel ez a tény? Igaz, hogy Å‘k, az elsÅ‘ keresztyének utódai harangszó nélkül is mentek az istentiszteletre. Hiszen azoknak sem volt harangjuk, s mégis mentek. S ha lesz is harangjuk, hosszú ideig nem azt fogja kongatni, hogy búzakenyér sült hús, vagy tyúkhús és kalács. Hogy miképpen fogják szerény ételeiket harangjuk által a légbe messze hallatni, nem tudjuk. Imaházuk egyszer-egyszer úgy megtelt, hogy az alacsony helyiségben úgy megszorult a levegÅ‘, hogy egyesek elájultak, ami zavarta az istentiszteletre harangszó nélkül odasereglett gyülekezetet.