Józsa története

A Zeleméryek közeli rokonságban álltak a szomszédos Monostort birtokló Keresztúryakkal és Szentgyörgy földesuraival, a Várdayakkal.
A 14. században Zelemér falu már jelentős település. 1338-ban a lelkésze 18 garas pápai tizedet fizetett.
A falu késő gótikus stílusú temploma valószínűleg 1310-1320 között épült egy kunhalmon, egy korábbi kis templom helyén. Amint Sőregi János az 1938. évi ásatás eredményeire hivatkozva megállapítja, a széles torony, a hajó és a sekrestye korábban épült, mint a nyolcszög három oldalával záródó szentély.
Az előbbieket támfalak védték és mind boltozva voltak, a szentély fala azonban “hitvány, egyenetlen, szinte kontármunkának látszik… Valószínű, hogy a keleti és a nyugati rész nem ugyanazon építőmester munkája.”

Tovább…

Szentpál prédium 1308-ban a Gutkeled nemzetségből származott Rozsályi Miklós fiainak a birtoka, akik 40 márka finom ezüstért eladják egyik rokonuknak, Keresztúry Istvánnak. A Keresztúryak hatalmas uradalom birtokosai voltak a Drávától délre fekvő Kőrös megyében (Tótországban). István ősei fontos állami méltóságokat viseltek: a nagyapja, I. Apay Tótország bánja volt, az édesapja, II. Apay pedig Somogy megye ispánja. Jelentős birtokokat szereztek a Balaton déli partján, de részben ők örökölték a Debrecen melletti Monostor falut is. Az 1308. évi vásárlással új szerzeményüket, Szentpált Monostorhoz csatolták.

Tovább…

A 14. század elején Keresztúry István, hogy ősi monostori örökségét kiegészítse, rokonaitól megvásárolta a többi birtokrészt is, s így 1325-ben már ő volt Monostor egyetlen földbirtokosa és a parókiális egyház, egyben monostor kegyura. A templom Izsák nevű papja az idő tájt évi hat garassal adózott a pápának.

Határút a templom helyén

Keresztúry István, akinek nagy uradalma volt a szlavóniai Raszina-Keresztúr és a Somogy megyei Szólád környékén is, 1325-ben Monostoron lakott és részt vett azon a ceremónián, amelyen a Várdayakat Mihálylaka (Alsójózsa-Szentgyörgy) birtokába iktatták be. Halála után, mivel gyermekei nem voltak, hatalmas vagyonának a megszerzéséért hosszú pereskedés kezdődött a rokonai között. Monostor birtokon végül Debrecen város és Hadház osztozott meg.

Tovább…

A rendelkezésünkre álló oklevelek adatainak az összevetése után egyértelművé válik, hogy Mihálylaka nyomai valahol a mai Józsa területén keresendők. A vizsgált időszakban Mihálylaka Szentgyörgytől különálló település volt, az oklevelek Szentgyörgy és Mihálylaka birtokokról (possessiones), nem pedig Szentgyörgy-Mihálylaka birtokról (possessio) beszélnek. Szentgyörgy falut könnyen lokalizálhatjuk: temploma és házai a Tócó és a böszörményi országút közötti magaslaton, a Klastrom parton álltak, a mai Józsa közepén. Mihálylaka határos lévén Maccsal és Zelemérrel is ettől vagy nyugatra, vagy keletre terült el.

Milyen érv szól a nyugati (felsőjózsai) lokalizálás mellett? Ha Mihálylaka valahol a Bondorhát környékén feküdt volna, akkor szomszédos lett volna azzal a Macshoz tartozó várfölddel, amellyel együtt IV. László király Rofoyn ispánnak adományozta. Ez esetben Mihálylakával határos birtokok lettek volna: dél felől Macs, nyugat felől Zendtelke, észak felől Zelemér, kelet felől pedig Szentgyörgy. Mindezt csak feltételesen mondjuk. Azért feltételesen, mert nincs okleveles bizonyítékunk arra, hogy azok a nagy birtoktestek Macs, Szentgyörgy, Zelemér, Monostor amelyek a XV. században mint egységes, összefüggő birtokok kerülnek elénk, ilyen egységesek, ilyen nagyok lettek volna már a XIII-XIV. században is. Úgy tapasztaljuk, hogy eredetileg kisebb kiterjedésű volt valamennyi. Szentgyörgyről és Mihálylakáról tudjuk, hogy a kettő egyesítéséből született a “nagyobb” Szentgyörgy. Ugyanez történt Monostorral és Szentpál telkével, a kettő egyesítéséből lett a “nagyobb” Monostor a XIV. sz. elején.

Tovább…

Birtoklástörténeti adatok

1285. január 1-én kelt az az adománylevéL amely IV. László királynak Macs faluról (villa Moch) szóló 1284. évi határozatát véglegesíti: a fenti birtokot a király Alpra kun főúr fiaitól hűtlenségük miatt elveszi és Debreceni Rofoyn ispánt (Comitem Rofoyn) jutalmazza meg vele hü szolgálataiért. Macs falu tartozékaiként Rofoyn tulajdonába kerültek még Mihálylaka föld (terra Myhalloka) és egy bizonyos várföld (terra castri) minden hasznukkal és tartozékaikkal (cum omnibus utüitatibus etp ertinentiis suis universis). Macs falut még István ifjabb király adományozta Alprának valamikor 1270 előtt.

Tovább…

A szentgyörgyi Józsa-ér

Két ágból összafolyó kis ér volt: a Tócó bal oldali mellékvíze. Keleti ága a Szentgyörgyi-erdőben eredt, a Nagyaljban, hossza alig haladta meg a két kilométert. Nyugati ága, mely a keletinél is rövidebb volt, a Telek-halomtól nyugatra eredt.

Tovább…

Debrecen halmai közül négy is viselte a “köves” jelzőt. A hosszúmacsi Köves laponyag a folyóbeli kaszáló csőszházával átellenben, a Monostor felé magasodott. Neve II.József császár 1783. évi katonai térképén is olvasható. A dombot ma már nehezen lehet észrevenni, mert 1884-ben a tiszalöki vasút építésekor nagy részét széthordták. Ekkor a templom fundamentumának jelentős része is megsemmisült.

Tovább…

A Böszörményi országút és a Tócó közötti Klastrom-parton ma is láthatók az Árpád-kori parókiális egyház helyreállított alapfalai. Ez a templom azonban feltehetően csak a második szentgyörgyi templom volt.

A rotunda

A korábban épült körtemplom (rotunda) a romtól délre, a Bocskai (1981-ig Felszabadulás) utca 3. szám alatti ikerház helyén állt. Idős emberek elmondása szerint “egészen biztos, hogy kerek templom” volt. A Bocskai utca menti árokból több föld alatti járatot vájtak alá, úgy szedték ki a csontokat és a köveket. Régi agyagedényt is találtak a földben, Smotzer Sándor vasúti tiszt szolgáltatta be a Déri Múzeumba.
Közvetlenül a tatárjárás előtt ez a kis templom még feltehetően állt.

Tovább…

2006 nyarán régészeti feltárás, a tesco és társai helyén. A feltárás eredményeit nem ismerem, de ha valamit megtudok természetesen beszámolok róla.

Józsa-Szentgyörgy történetében jelentős fordulópont volt az 1769. év: Németi Antalné (Erős Katalin) ekkor váltotta vissza Debrecentől a város által zálogjogon bírt “Jósa Szt. György” nevű birtokát Szentgyörgy évszázadokon át a kisvárdai uradalom tartozéka volt, déli része leánynegyedként került Jósa Miklósnak és az unokájának, Jósa Borbálának (Erős Istvánnénak) a tulajdonába.

Tovább…