Béresföldek és szőlőskertek Szentgyörgyön (Az 1700-as évek)
A 18. század első felében a mai Józsa területe teljesen lakatlan volt, még tanyaszerű szállásokat sem emeltek rajta. Szentgyörgy-pusztát és a Tócó keleti partján elterülő erdőséget Debrecen és Hajdúböszörmény polgárai bérelték. A földet csak állatok legeltetésére használták, nem művelték. A debreceniek már 1578-ban bérbe vettek néhány teleknyi földterületet a Várdayaktól, majd a Várday család kihalása után az utánuk öröklő Nyáry, Jósa, illetve Melith és Esterházy családoktól szerezték meg rövidebb-hosszabb időre a zálogos részeket.
Az 1700-as évek elején Szentgyörgy déli negyede Jósa István szabolcsi nemes ember birtoka volt. Ezt a birtokrészt előbb „szentgyörgyi Jósa-rész”-nek, majd Józsa-Szentgyörgynek, végül egyszerűen csak Józsának nevezték. így szorította ki a használatból a Józsa név a több mint félezer éves Szentgyörgy elnevezést.
A Jósa-részt Debrecen bérelte, évente 500 magyar forintot fizetett érte Jósa Istvánnak. Az idő tájt ezen a területen sokkal több volt az erdő, mint napjainkban. Ahol ma a Kiserdő, Erdőhát, Monostorerdő, Szilas, Zsindely és Aranykapu utcák vannak, háromszáz évvel ezelőtt még tölgyerdők álltak.