Józsa önálló községgé válik (1872)
A 19. század második felében Józsa két önálló településrészbÅ‘l állt, amelyek egymással lényegében semmiféle kapcsolatot nem tartottak. Alsó- és FelsÅ‘józsa lakosai származás szempontjából jelentÅ‘sen különböztek egymástól Az alsójózsaiak debreceni eredetű reformátusok voltak, akiknek Å‘sei csaknem két nemzedékkel korábban (1769-tÅ‘l) telepedtek le Józsán, mint a felsÅ‘józsaiak (1800-as évek elejétÅ‘l). FelsÅ‘józsán a debrecenieken kÃvül sok hajdúböszörményi, balmazújvárosi és más községbÅ‘l származó református is letelepedett, de már az elsÅ‘ telepesek között is jelentÅ‘s volt a római katolikusok száma; a magyarok kÅ‘zött akadtak félig-meddig megmagyarosodott evangélikus szlovákok és görög katolikus ruszinok is. KésÅ‘bb néhány sváb és zsidó család is letelepedett FelsÅ‘józsán. Cigány lakossága - egy-két családon kÃvül - Józsának sohasem volt.
Természetes, hogy ilyen körülmények között a két településrészen eltérÅ‘ek voltak a hagyományok és a szokások is. Az életmódbeli kölönbségeket elsÅ‘sorban az eltérÅ‘ termelési szokások okozták. Alsójózsa szÅ‘lÅ‘-és gyümölcstelepÃtÅ‘kbÅ‘l alakult egységes közigazgatási szervezetté, FelsÅ‘józsa lakossága viszont szilárdabb életformát követett: lakossága inkább a nagyobb jövedelmet biztosÃtó földműveléssel, állattartással foglalkozott, helyben kereste meg a kenyerét.