A Zeleméryek vásártartási jogot kapnak (1394)
A feudális kori kereskedelem elsÅ‘ évszázadaiban a vásár alapvetÅ‘ szerepet játszott, mivel az árucsere lebonyolÃtásának egyedüli szÃntere volt. Ott gyűltek össze az eladok és vásárlók idÅ‘közönként adásvétel céljából A vásártartás jogát elÅ‘bb csak a hagyomány, majd a király biztosÃtotta privilégiumlevéllel, de a 12. századtól már földesúri birtokon is engedélyezték vásárok tartását (fórum liberum: szabad vásár). Az egynapos hetivásár a közszükségleti cikkek kis menynyiségű és szűk területre korlátozódó cseréjét bonyolÃtotta le, a több napig tartó országos vásár pedig (ilyen volt Szentgyörgyön 1458-ban és 1461-ben) a ritkább, általában a távolról érkezÅ‘ áruk, ill. nagytételű adásvételek szÃnhelye (fórum annuale: évi vásár) lett. Ez utóbbi a várossá fejlÅ‘dés fontos eleme volt.
A Zeleméry család I. (Nagy) La jos király leányától, Mária király nÅ‘tÅ‘l kapta meg a vásártartási jogot. Az 1394. július 26-án ki adott oklevél Zeleméry Mihály és fivére, László mester (udvari lovag) részére Zeieméren vásártartást engedélyezett. A település fontos kereskedelmi út - az Eperjest, Kassát, Tokajt, Böszörményt, Debrecent, Aradot és Temesvárt összekötÅ‘, Debrecen és Böszörmény között két ágra szakadó országút - mentén feküdt, ez tette lehetÅ‘vé a vásártartást. A királynÅ‘ kiváltságlevelében “biztosÃtja a kereskedÅ‘k szabad jÅ‘vés-menését”. Mária királynÅ‘ ugyancsak az idézett oklevélben utasÃtotta a váradi káptalant, hogy Zeleméry Mihályt és Lászlót “iktassa be új (megújÃtott?) adományként Zelemér, Szilegyház, Csegetelke és Etelaka birtokokba.” (Mint távolabb fekvÅ‘ és késÅ‘bb megszerzett birtokok, Füzes és Maládon nem szerepel az adományozott földek között.) 1394-tÅ‘l tehát az etelaki vám jövedelme a Zeleméryeket illette.