“A föld kebele Tárháza Istennek”
Rajzolta:Kunkli Róza
Szabó Sándort két Ãzben is megválasztották a “kertgazda” tisztségére. ElsÅ‘ Ãzben 1845-48, másodÃzben 1851-53 között viselte e megtisztelÅ‘ tisztséget. Hat nyilas szántóföld tulajdonosa volt, s Ãgy a tekintélyesebb szÅ‘lÅ‘sgazdák közé számÃtott. Értett a szÅ‘lÅ‘művelés minden csÃnja-bÃnjához. Felesége Varga Zsófia is. Zsuzsa lányuk keresztapja Vilhelm Müller pesti kereskedÅ‘ volt. A keresztanya Sági Ferencné, Szabó Juliánna. Szép kétvégű háza mögött az udvarban volt a pajta, s alatta “pince”. A pincében szép rendben két oldalt sorakoztak egymás mellett a különbözÅ‘ nagyságú hordók. Nemcsak a szÅ‘lÅ‘t, hanem a hordókat is jól gondozta. Szakszerűen. Nem volt hordóÃzű bora. Februárban, mikor lefejtette a bort, jó forró vÃzzel kimosta a hordókat, néha “átslagozta”, kénezte. A törkölyt pálinkának fÅ‘zte ki. Nyáron, amikor kifogyott a hordóból a bor, újra kimosta a hordókat forró vÃzzel és várta az új termést. A rizling, erdei, alanttermÅ‘, hárslevelű, otelló szÅ‘lÅ‘, a borszÅ‘lÅ‘k Å‘szi szüretre maradtak, a csemege szÅ‘lÅ‘t a “városban” eladták.