“Gazdag ember bódog ember”
Szatmárban, egykori szolgálati helyemen Ãgy fogalmaztak az emberek az életrÅ‘l: “Gazdag ember bódog ember”. Móricz Zsigmondnak, a nagy magyar regényÃrónak egyik könyve: “Boldog emberiének fÅ‘hÅ‘se nem teljesen és nem Ãgy boldog. Mennyi boldogtalan gazdag és boldog szegény! Nem önmaguk vagy mások által szegénnyé tett emberek, akikrÅ‘l a Biblia is szól Jézus nyolc boldogságmondása egyikében: “Boldogok vagytok szegények, mert tiétek az Isten országa” /Lukács 6:20/. A boldogság nem a körülményektÅ‘l függ. A lét nem meghatározója a tudatnak, hanem a tudat formálja a létet-hitünk szerint. A Józsakertben tudták ezt a szegény emberek minden filozófiai képzettség nélkül. Nem azt jelentette ez, hogy ne vágytak volna életkörülményeik jobbá tételére. SÅ‘t, törekedtek is erre. De bölcs életszemléletük nem irigységre, kiegyensúlyozott gondolkodásuk nem haragra, “józan paraszti eszük” nem erÅ‘szakos harcra késztette Å‘ket. Felül-, sÅ‘t túlemelkedtek az életkörülményeik miatt elbizakodott gazdagok gondolkodásán, magatartásán.