SzÃnházi székekbÅ‘l iskolapadok
Révész Bálint, a “Tiszántúli FÅ‘tiszteletű és Méltóságos Egyházkerület érdemleges FÅ‘ JegyzÅ‘je, a Debreceni Fényes Egyház egyik buzgó lelkipásztora, a Debreceni Helvét Hitv. Egyházvidék Esperestje” mélyen megindulva, meghatódott szÃvvel hajol Ãróasztalán levÅ‘ két egyugyanazon tárgyú levél felé. 1862. márc. 2-án az egyházmegye kimondotta a két Józsa, Alsó- és FelsÅ‘józsa külön-külön Debrecenhez való tartozását, mint leányegyházaknak az anyaegyházhoz való csatolását. SzÃve mélyébÅ‘l felszakadó érzések szinte könnyeket fakasztanak szemében. Eddig is gondja volt rájuk, de most már hivatalosan is kötelessége a két leányegyház életének elÅ‘mozdÃtása. Nagy gondjuk most az iskola, az imaterem. Alsójózsán az 1860-ban kezdett iskola- és imaház épÃtését a debreceni egyház és a város segÃtségével befejezték. De az iskola, az imaház belfelszerelése még nem tökéletes. Hevenyészett, gyorsan elkészÃtett padok nem szolgál hatják a gyermekek tanulási lehetÅ‘ségét.