“Nagyobb lovaknak nem igen található több hely”
Böőr János felsÅ‘józsai lelkipásztor Varga Gábor gondnok úrral beszélget. “Hát ezt is megértük”, szakad fel szÃve mélyérÅ‘l egy halk sóhaj. A kurátor úr mély megilletÅ‘döttséggel bólint és mond “igent”. Lehelyezik az új templom alapkövét. “Kurátor úr szóljon személyesen is minden presbiternek! “Nem kell azoknak szólni, alig várják ezt a pillanatot. “Szemük elÅ‘tt a már felépült templom körvonalai jelennek meg. MegkezdÅ‘dhetnek a munkálatok.
1895. ápr. 21-én az imaházban tartott ünnepi istentiszteleten Salamon templomszentelési imádsága alapján szól igehirdetésében. “Imé az ég, az egeknek egei be nem fogadhatnak Téged, mennyivel kevésbé ez a ház… De tekints szolgád imádságára… hallgasd meg néped könyörgését!” SzÃvbemarkoló szavak. Az új templom ezt és a következÅ‘ nemzedékek sorát fogja befogadni. A szabad ég alatt folytatódik az ünnepség. Itt Nehemiás 5:3 alapján arról szól, hogy a pogányok gyalázkodását Isten népének Istent befogadó szent élete állÃthatja meg. A megásott fundamentumban elhelyezi az “Emlékiratot”, mely késÅ‘bbi nemzedékek számára beszédes bizonyság az Istent szÃvébe fogadó gyülekezetrÅ‘l, a templom küszöbét mindenkor átlépÅ‘ gyülekezetnek. A gyülekezet tagjain - kicsiken és nagyokon - valami boldog hálaérzet látszik, arcuk derűs vidámsággal, reménységet sugárzó szemükbÅ‘l az öröm könnyei hullanak. E ház mindenkit befogad.