Józsa története

A színtiszta rézből készített fémtárgyak túlságosan hajlékonyak és törékenyek. Az emberek korán felismerték, hogy 5-10 % ón vagy antimon hozzákeverésével kiváló ötvözetet lehet készíteni a rézből. Az új ötvözet neve: bronz. A rézkor után következő korszakot a tudósok erről a fémötvözetről nevezték el bronzkornak, mely Kr.e. 2000-től 800-ig tartott.
Valószínűleg a bronzkori emberek jöttek rá arra is, hogy ha a kerámiakészítéshez összegyűjtött agyaghoz porrá őrölt csillámpalát kevernek, az új nyersanyag alkalmasabb edények készítésére:

Tovább…

Az újkőkort a rövidebb-hosszabb időre egy helyen megtelepedett földművelő életmód jellemezte, ezzel szemben a rézkorban a pásztorkodó-állattenyésztő (vándorló) életmód került túlsúlyba. Az alkalmi települések igen rövid életűek voltak, többnyire nem is maradt feltárható nyomuk.

A rézkori ember életmódjában jelentős változás ment végbe, ezt elsősorban a szerszámkészítés új technikája okozta. Feltűnt, majd egyre általánosabbá vált az új nyersanyag, az első ismert fém, a réz, de a kőeszközök készítése is átalakult: pattintás helyett csiszolták a köveket.

Mivel környékünk ásványi kincsekben egyáltalán nem bővelkedik, fémeket pl. sehol nem bányásznak, a rézércet vagy a már feldolgozott rezet távoli vidékekről kellett
ideszállítani. A Tiszántúlra a rezet az Észak-Balkánról, Bor város vidékéről szállították azon a Nagy úton, amely Tokaj felől vezetett az Al-Dunán át az Égei-tenger felé.

Kr.e. 2100 körül dél felől újabb népcsoportok költöztek a Kárpát-medencébe és letelepedésük után ismét előtérbe került a földművelés. Ezeket a betelepülőket (mivel a nevüket nem ismerjük), a péceli (badeni) kultúra népcsoportjának nevezzük. A trójai kultúrával álltak kapcsolatban. Megkapó szépségű edényeket, urnákat készítettek igen magas technikai színvonalon. Halottaikat elhamvasztották, s az urnákban az ő hamvaikat temették el. (Hasonló leleteket Trója 2-5. rétegében találtak a régészek.) Az urnák mellé edényeket, használati tárgyakat, kő nyílhegyeket, átfúrt állatfogakból készült amuletteket, ékszereket helyeztek. Kőben gazdag vidékeken halottaiknak sírköveket is állítottak.

A péceli kultúra néven ismert rézkori népesség józsai temetőjét nem ismerjük, csak szórványos kerámialeletek alapján következtetünk itteni jelenlétükre. A Rózsástelep utcán 1927-ben kútásás közben egy ép rézkori köcsögöt találtak. Kerámiatöredékek kerültek elő a Klastrom-parton és a Kiskert utcában is.

A Szentgyörgyi- és Rákóczi-erdő határán elterülő nagy völgyben, a Rákóczi-aljban egy kb. négyezer éves rézkori telep házainak maradványai kerültek felszínre erdőirtás és mélyszántás során. Három, vörösre égett talajú földhalomban több kilónyi péceli típusú kerámia-töredéket sikerült összegyűjteni és bevinni a Déri Múzeumba.

A jégkorszak elmúltával több ezer évnek kellett eltelnie, amíg a mai Észak-Tiszántúl
az emberek letelepedésére megfelelő területté vált. A Tócó vidéke különösen alkalmas volt a megtelepedésre:
a, A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó emberek számára az akkor még bővizű Tócó és a Józsa-ér kellő mennyiségű vizet biztosított, A vízben sok volt a hal, a nádasokban pedig a vízimadár.

b, A Tócó-menti partok, dombok 5-10 méterrel emelkednek a víz szintje fölé, az ide épített lakóházakat tehát nem fenyegette az árvíz veszélye.

c, A közeli erdők tüzelőt, épületfát biztosítottak a megtelepedők számára, akik bizonyos szinten a korábbi gyűjtögető és vadászó életmódot is folytatták, hiszen az erdő vaddal, madárral, gyümölcsfélékkel, gombával gazdagította az egyébként meglehetősen egyhangú étrendjüket. A sűrű erdő biztonságot nyújtott alkalmi ellenséges támadások idején.

d, A Tőcótól nyugatra elterülő termékeny puszta kiváló terület volt szántásra-vetésre és háziállatok legeltetésére.

e, A Tócó-parti telepek között egészen korán kialakult az észak-déli irányú összekötő út, a mai 35-ös országút előzménye. Ez lehetővé tette a más törzsekkel való kapcsolatteremtést, majd később a távolabbi vidékekkel a cserekereskedelmet, de harcok idején veszélyt is jelenthetett, hiszen megkönnyítette az ellenség tájékozódását, a váratlan rajtaütéseket.

Tovább…

Egy város, vidék éghajlatát több éghajlati tényező alakítja ki:
a) a Nap sugárzásából származó hőenergia (a Nap “ereje”, a napsütéses órák száma);
b) a tengerektől, óceánoktól való távolság (a nagy vízfelületek mérséklik a hideget és a hőséget);
c) a légtömegek mozgása (az általános légcirkuláció, amelyet a hőmérsékleti és légnyomáskülönbségek hoznak létre);
d) a tengerszint feletti magasság és a domborzat. (Mivel Debrecen sík területen fekszik az utóbbiaknak alig van szerepük a helyi éghajlat kialakításában.)
e) az Egyenlítőtől való távolság.
Debrecenben és környékén a napsütéses órák száma évente: 2045 óra. Ez a lehetséges évi 4444 órának még a felét sem éri el. Ennek okát főként a felhőzetben és bizonyos mértékig a levegőszennyeződés napfényt visszatartó hatásában kell keresnünk. A város a legtöbb napfényt júliusban kapja, kb. 300 órát. Ez napi 9,5 óra napsütésnek felel meg. A “legsötétebb” hónap december, ilyenkor a legrövidebbek a nappalok, sok a felhőzet, naponta csak másfél órán át süt a nap. (A napsütéses órák december havi átlaga: 47.)

Tovább…

Az alsójózsai és nagyszentgyörgyi partszakaszon a Tócó és a nagyrészt már kiszáradt Józsa-ér nyugati ága több száz méter széles és mintegy másfél kilométer hosszú földhátat fog közre, amelynek két kiemelkedő pontja van: a Csonkatorony utca déli felében és a MÁV-műhelytelepen elterülő névtelen lapos halom, illetve a déli felében, a Hegy utcán az Unoka-part (126 méter). Kisebb-nagyobb megszakításokkal évezredek óta lakott hely mindkettő.
A Józsa-ér két ága közötti Ér-hát déli részén, az Űri-halmon (130 m) szintén több ősi telephely volt. Itt feküdt az Árpád-kori Józsa-prédium, majd Mihálylaka. 1770 körül itt alakították ki a Józsakertet (Kiskertet). A terület északi végén, a Hartstein kastélytól északra a szentgyörgyi Homok-halom áll.
Az alsójózsai Vénkert (a Nagyszentgyörgy és Óiskola utca között), a Tuskóskert (az Erdőhát és a Homokhát utcák között) és a Csúcs (a Szőlőhegy és Csúcs utca között) évszázadokkal ezelőtt még tölgyerdő borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedvesebb talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A partos részek talaja sárga futóhomok, a szélbarázdáké barna erdei homok vagy fekete föld. A homokdombok közül kiemelkedik az erdei Nagy-part (145 m), a Szőlő-hegy, az Erdő-hát és a Csúcsban a Dinnyés-halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj és a rókalyukakkal telefurkált Ördög-árok.

Tovább…

Településünket az élő és a már kiszáradt patakok völgye négy nagyobb egységre tagolja:
a) A felsőjózsai és felsőszentgyörgyi partszakasz (Klastrom-part, Bondor-hát);
b) A Tócó-völgytől keletre fekvő Csonkatornyi-part és Unoka-part;
c) A Józsa-ér két ága közötti Ér-hát (szentgyörgyi Homok-halom, Úri-halom);
d)Az Erdőhát.

A Tócó-völgytől nyugatra fekvő felsőjózsai és felsőszentgyörgyi partszakasz mintegy három kilométeren át, egészen a Bondor-hátig (a Bondorhát utcáig) emelkedik, majd Balmazújváros felé lejt. A Bondor-hát 30-40 méterrel magasabb a Tócó-völgy talapzatánál. Ez a szintkülönbség alföldi viszonylatban igen jelentős. A korai fagyok miatt Alsójózsán néhány nappal korábban kezdődik az ősz, de pár nappal a tél is tovább tart.

Tovább…

Mint egy hullámokon ringatódzó hosszú csónak vagy hajó, olyannak tűnik fel előttünk Józsa térképe. A település 8-9 kilométer hosszúságban helyezkedik el a 35-ös számú országútra merőlegesen, az út két oldalán. A lakott terület szélessége azonban mindössze 1 kilométer. A Tócó patak völgye és az országút két (nagyjából egyenlő) részre osztja a települést: a keleti rész neve Alsójózsa, a nyugatié pedig Felsőjózsa. A helybeliek egyszerűen csak Alsónak és Felsőnek nevezik e településrészeket.

Tovább…

A zeleméri szántók déli részén több ágból összefolyó Tócó ér széles völgye két földrajzi tájegységet választ el egymástól: a tölgy és akácerdőkkel borított, homok buckás Dél-Nyírséget és a termékeny lösz talajjal fedett Hajdúhátat. Józsa e két táj egység déli lejtőjén alakult ki, északkelet-délnyugati irányú utcái és útjai csaknem 10 km hosszan nyúlnak el a Monostori-erdő és a nagymacsi-balmazújvárosi szántóföldek között.

A településtől északra a térfelszín enyhén emelkedik, majd a zeleméri Mély-völgytől Böszörmény felé ismét lejt. Józsa és Zelemér határán van a Hajdúhát legkiemelkedőbb pontja, a Csegei-halom, tőle délre pedig Felsőjózsa legmagasabban fekvő településrésze, Bondorhát. A Tócó keleti partján, Alsójózsától északra és keletre összefüggő erdőségek állnak: a Szent györgyi-, Rákóczi-, Bodai-, Monostori-, Böszörményi- és a hadházi Csere-erdő. A Szentgyörgyi- és Monostori-erdő közé ékelődő Alsójózsa legmagasabban fekvő része az Erdőhát, Szőlőhegy és Csúcs utcák környéke. Mind a felsőjózsai, mind az alsójózsai településrészt kisebb-nagyobb földhátak (partok) és lapos, völgyszerű mélyedések (aljak) tagolják további, egy mástól jól elkülönülő részekre. Különösen szembetűnő a földfelszín egyenetlensége a Tócó kilométernyi széles völgyének két oldalán.

A Tócónak és egykori mellék vizének, a két ágból összefolyó Józsa-érnek a völgye négy nagyobb egységre tagolja a területet .

A Tócótól nyugatra elterülő felsőjózsai partszakasz mintegy 3 kilométeren át (egészen a Bondorhát utcáig) fokozatosan emelkedik, majd a Hortobágy felé lejt. Bondorhát 30-40 méterrel magasabban van a Tócó-völgy talapzatánál. Legmagasabb pontja a 166 m magas Csegei-halom, amely már zeleméri földön emelkedik.

Ezt a kb. 8 négyzetkilométernyi területet is további völgyhajlatok szabdal ják kisebb-nagyobb részekre. A legszembetűnőbbek a Tócóba torkolló Temető-alj és a zeleméri Mély-völgy. A Tócó és a Temető-alj közötti földháton, a Klastrom-parton állt a középkori Szentgyörgy település Szent György titulusú temploma, a Mély-ér és a Tócó összfolyásától délre pedig Debrecen környékének egyik legrégibb földépítménye, a zeleméri földvár látható.

A Tócó és a nagyrészt már ki száradt Józsa-ér nyugati völgye egy több száz méter széles, mintegy másfél km hosszú földhátat fog közre, melynek két kiemelkedő pontja van: a Csonkatorony utca déli felében s a MÁV-műhelytelepen elterülő lapos halom, ill. a Hegy utca környéke: az Unoka-part. Mindkettő ősidők óta lakott hely.

A Józsa-ér két ága közötti fold hat déli részén (a Kiskert és Józsakert utca környékén) szintén több ősi telephely található. A terület északi végén a Szent györgyi-homokhalom áll

Az alsójózsai Vénkert, Tuskóskert és Csúcs évszázadokkal ezelőtt még erdő borította vidék volt. Észak-déli irányú homokhátak és nedves talajú szélbarázdák tagolják kisebb részekre. A homok dombok közül kiemelkedik az erdei Nagy part (143 m) a Szőlő-hegy és a Dinnyés halom, a völgyek közül pedig a Medvés-alj.

Az alsójózsai műkedvelő ifjúsági mozgalom kibontakoztatása Szabó Ilona (Nagy Antalné) nevéhez kapcsolódik. Szabó Ilona 1904. április 26-án született Debrecenben. Az édesapja, Szabó József asztalosmester 1912-ben vásárolta meg a józsai Kiskert 713-as számú telket egy régi, nádfedeles házzal, annak helyén építette fel a jelenleg is meglevő épületet, ahol az alsójózsai műkedvelők tevékenysége elkezdődött.

Szabó Ilona lelkes társakra talált Nagy Antal, Nagy Imre, Kádár Julianna, Szabóné Sarkadi Erzsébet és Szabó István személyében. Az első próbákra 1922-ben gyűltek össze a kiskerti házban, de még az első két előadásra is ott került sor.

A második előadáson már szűknek bizonyult a Szabó-lakás, olyan nagy volt az érdeklődők száma. A csoportnak tágasabb helyiségre volt szüksége, ezért megkérték Sándor Imre tanítót, hogy az iskolában tarthassák a próbákat. Ekkor kapcsolódott be a “Műkedvelő Ifjúság” tevékenységébe a Sándor házaspár, akik később tapasztalatukkal és tudásukkal a mozgalom irányítóivá váltak. Az előadásokat a falu egyetlen “nagyobb” helyiségében, a Szentgyörgy utcai táncteremben tartották. Újabb darabokra is szükségük volt, ezért Nagy Antal Budapestre utazott műsorfüzetekért.
Mivel a táncteremben nem volt színpad, alkalmi emelvényt kellett felállítaniuk. Nagy Antal cséplőgép-tulajdonos ötletét valósították meg: a cséplőgép deszkaalkatrészeiből nagy, szétszedhető színpadot emeltek. A jelmezeket mindenki maga készítette el otthon, de a díszletek tervezését és festését Farkas Eszterre, egyik tehetséges társukra bízták. Nyomdai meghívókat rendeltek, és szétküldték őket az ismerősöknek, barátoknak.

Tovább…