A tanulók élete
A legtöbb gyermeket nem adták fel 6 éves korában az első osztályba, hogy minél kevesebb ideig járjon iskolába, mert csak 12 éves koráig volt tanköteles. Vagy befogták otthoni munkára, a kisebb gyermekek gondozására, felügyeletére, vagy elszegődtették cselédnek, pásztornak, napszámra is jártak pár fillérért. Tengerit fiókoltak, a tarlón -aratás után - búzát, rozsot vagy árpát szedegettek. Otthon kicsépelték, elvitték megőretni a malomba. Ebből is lett pár kiló liszt és korpa. A tengeri földek szélén szedret szedegettek, az asszonyok behordták a debreceni piacra, ezért is kaptak pár fillért.
Otthon az állatoknak napközben a gyermekek viselték gondját, legeltetni is Å‘k legeltettek. A kisebbekre is Å‘k vigyáztak, mert a szülÅ‘k munkába jártak (Pallagra, BellegelÅ‘re, Debrecenbe, a Karap-tanyára, Burai Kálmán- és a Gyökös-tanyákra). De ha a gyermek betöltötte a 12. évet, a szülÅ‘ rögtön kivette az iskolából, mindegy volt, hogy tanév eleje volt vagy vége. A tanÃtók kötelesek voltak kiadni. Ha mulasztott a gyerek, a szülÅ‘ büntetést fizetett, vagy a fegyházban leülte.
A tanÃtóknak a legtöbb bajuk a Hartstein-féle uradalom cselédjeinek a gyermekeivel volt. A cselédek költözése mindig januárban történt. A szülÅ‘ elÅ‘re tudta, hogy költözni fog, ezért szeptemberben már be sem Ãratta a gyerekét az iskolába. Mit tehettek a tanÃtók? Vagy visszatették Å‘ket egy osztállyal lejjebb, vagy kÃnlódtak velük, hogy annyit a fejükbe verjenek, hogy éppen meg ne bukjanak.
Ez a helyzet volt az analfabétizmus egyik forrása.
Rendelet jött, hogy az analfabétizmust a tanÃtóknak fel kell számolniuk. Házról-házra járva összeÃrták, hogy kik azok. Bizony, sokan voltak! Azok is, akik a négy elemi osztályt sem végezték el!
Egyik este 8-10-ig az iskola kis termében az Ãrástudatlanok, másik este a továbbtanulók tanultak. Mindegyiket a 4. osztályos szintre kellett felhozni.