Józsa története

Józsa nagyközség Hajdú megye központi járásában van. Hozzátartozik Hajdúszentgyörgy (ez tulajdonképpen a Hartstein-féle nagybirtok 282 lakossal) és Kisszentgyörgypuszta (ez pedig a Halbrohr-birtok 106 lakossal). A község élén a főjegyző áll. A közigazgatási felsőbb hatóságok Debrecenben vannak. A községnek két református temploma van egy lelkésszel. Katolikus templom egy van, de pap nélkül. Vasárnap és ünnepnapokon Debrecenből szoktak küldeni papot misézni. A katolikus lakosság buzgó vallásos, a reformátusság viszont annál kevésbé.
A lakosság friss hússal való ellátását a községi vágóhíd végzi, míg az állatorvos csak ellenőrzésre szokott kiszállni Debrecenből. A vagyon és közbiztonság fenntartását a csendőrség végzi. Kaszinó, olvasókörök nincsenek, ezeket a korcsma helyettesíti. A felnőttek testi képzéséről a polgári lövészegyesület és a tűzoltóegylet gondoskodik. Az ifjúság testnevelését, valamint hazafias szellemben való nevelését a levente egyesület végzi igen szép eredménnyel.
Az idősebb lakosság szellemi érdeklődése csekély, de könyvtár hiányában nem is tudná kielégíteni. Újságot is ritkán olvasnak: a legolvasottabb lap a “Kis Újság” .
A közegészségügy színvonalát a hatóság tőle telhetően igyekszik emelni. Például el van tiltva a latrináknak és a trágyadomboknak a szűk udvaron való elhelyezése és azt szigorúan ellenőrzik. Orvos kettő van. Az anya- és csecsemővédelem feladatát a zöldkereszt kirendeltsége végzi.

Tovább…

Józsa régebben zsellérnek nevezett napszámos társadalma gyenge, de azért észrevehető rétegződést mutat. Legnépesebb része a földbirtokkal vagy bérlettel nem rendelkező mezőgazdasági munkásság, melynek száma 601, tehát a község 1581 főre becsült kereső lakosságának 38 %-át alkotja. Ez Józsa legnincstelenebb osztálya, még háza vagy házrésze is csak kis részének van. Keresetmód szerint a mezőgazdasági proletariátus osztálya sem homogén. Legnépesebb rétege a részesaratók osztálya. Ezek fő jövedelmi forrása a részaratás. E munka fejében kapják a levágott gabona keresztjének 13-ad, 14-ed részét és a konvenciót.
Ez utóbbi fejében kapnak 40 kg búzát és rozst, 2 kg szalonnát, 1 kg sót és 1 kg húst. Alapjában véve tehát ez elég szerény javadalmazás, mert az egész aratással nem keresnek többet 5-6 q gabonánál, ami bizony még kenyérnek sem elég. Az aratási munkában részt vesznek a kiskorú gyerekek és a nők is, mint marokszedők.
Másik jelentősebb kereseti forrás a kukoricakapálás. Ez szintén részesedésre megy. A termés negyedét kapják, és ennek fejében négyszer kell megkapálni és letörni a tengerit. Egy munkás rendszerint 2-3 holdat vállal magára, s megkeres ilyen módon, ha jó termés van, 8-10, esetleg még több mázsa tengerit. De ha rossz termés van, ami pedig a tengerinél elég gyakori, akkor a kereset alig üti meg az 1-2 mázsát.
Egyéb kereseti forrásuk a napszámos munka. Napszámért végzik a répa- és dohánymunkát, és mint napszámosok találnak alkalmazást Debrecen város kertészetében és birtokain. A napszám szégyenletesen alacsony. Férfiaknak 70-80, gyerekeknek és asszonyoknak csak 50-60 fillér. Panaszkodnak, hogy még a Gazdasági Akadémia is csak 1 pengőt fizet. Csupán Debrecen város kertészete adja meg a törvényesen minimálisnak előírt 1,50-es napszámot. Aratás idején aztán az uradalmak is felemelik a napszámot 1,20 pengőre. Az alacsony napszám mellett súlyosbítja a helyzetüket az a körülmény is, hogy a helybeli és környékbeli uradalmak nem adnak elég munkaalkalmat. Ezért kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, s az egész Hajdúságot és Nyírséget bebarangolják, mint alkalmi munkások.

Tovább…

Józsa lakossága, mint már a község történetének tárgyalásánál megismertük, Debrecenből kiköltözött zsellér nép. A népesség a rendelkezésünkre álló feljegyzéstől: 1869-től 1900-ig, amint azt az alábbi táblázat mutatja, részint beköltözés, részint természetes úton elég gyorsan szaporodott.

Ezután egészen 1920-ig a lakosság száma alig gyarapodott. Ennek oka az volt, hogy a földhiány miatt igen nagy volt az elköltözés. Csak a háború után, a földbirtokreform kapcsán szűnt meg az elköltözés, sőt még a bevándorlás is szaporította a lakosságot 12 fővel. Ezek jobbára debreceni kisfizetésű nyugdíjasok voltak, akik az olcsóbb lakhatási viszonyok miatt költöztek ki. 1930-ban a lakosság száma 3884 volt. A férfiak száma (1915) valamivel alacsonyabb a nők számánál (1969).
Faji tekintetben tiszta magyarok.
Vallási tekintetben a lakosság zöme református. A lakosság vallás szerinti megoszlását a következő táblázat tünteti fel:

Tovább…

Józsa gazdasági életéről a terület kicsisége miatt sokat beszélni nem lehet. Területe 2631 kat. hold, mely 1930-ban a következőképpen oszlott meg:

A 100 holdon felüli középbirtok és az 1000 holdon felüli nagybirtok 1659 holdat, tehát a határnak több mint felét (63%) teszi ki. A megmaradó 972 holdon osztozkodnak a többi kategória birtokosai (vagyis az egész terület 37%-án). Ha ehhez hozzávesszük, hogy az első kategória tagjai jórészt napszámból élnek, de még a második kategória tagjaiból is sokan állnak munkába a gyengén termő józsai föld miatt, láthatjuk, hogy milyen kevés embert tart el a föld Józsán. Különben e tekintetben még rosszabb volt a helyzet a háború előtt, ekkor ugyanis a második kategória birtokosainak száma 53 volt. Számuk csak a háború után emelkedett 102-re, amikor a földreform kapcsán a nagy-és középbirtokból 338 holdat kapcsoltak le és parcelláztak fel. A harmadik kategória 9 birtokosa közül kettő a vármegye és a község alkalmazottja, három pedig a község zsidó szatócsa.
Gazdasági alkalmazás szerint Józsa területe a következőképpen oszlott meg az utolsó 20 év alatt:

Tovább…

Józsa helyén, mint fentebb említettem, a XIV. században már egyházas falu volt. Hogy ennek milyen volt a települése, azt ma már nem lehet tudni. Ezen első település a XVI. század végén elpusztult. Ettől kezdve egészen 1770-ig csak ideiglenes szállásokat emeltek Józsa területén, melyek a legkezdetlegesebb épületekből, gerágya és nádkosarakból, karámokból, hodályokból, földbe ásott putrikból állottak.
Csak 1770-től kezdődik az állandó jellegű település, amikor Józsára szőlőskertet ültettek, ez azután a szőlőskert dűlőit követte. A község Felsőjózsa részét, ha Princ Gyula ma már elavult és túlhaladott álláspontjához kötnénk magunkat, utcás településnek lehetne mondani. Ez ugyanis hosszú, keskeny szalag formájában nyúlik el kelet-nyugati irányban, s keleten a Debrecen-hajdúböszörményi országútra támaszkodik. Ezen országútra merőlegesen nyugat-keleti irányban húzódik a községnek három utcája. Közülük a középső a Deák utca. Ez a fő utca, rajta vannak: a református templom, a református iskola, a postahivatal és a csendőrlaktanya. A tőle északra levő a Pásti, a déli a Kossuth utca. Nyugaton a Hunyadi utcába torkollik e három utca. Az észak-nyugat dél-keleti irányú Hunyadi utcából nyugati irányban két utca indul ki: az Elek és a Rózsa utca. Ezek Józsa leghosszabb utcái. Az észak felől fekvő Rózsa utcán van a katolikus templom és a katolikus iskola. Régebben az Elek és a Rózsa utcára kiterjedő falurészt Elekrésznek, a másik három utcára terjedő részt pedig Ördög résznek hívták.
Hogy Felsőjózsa e hat utcájából melyek voltak az elsők, arra pontos adat nincs, mert a község legrégibb, 1898-as kataszteri térképén e hat utca már mind megvan. Valószínű, hogy a Pásti, a Deák és a Kossuth utcák voltak az elsők. Erre enged következtetni, hogy itt bontották le a legrégibb házakat, valamint hogy itt lakik a református lakosság zöme, amely kétségtelenül az első telepes volt.

Tovább…