TÁRSADALMI RÉTEGEK

Józsa régebben zsellérnek nevezett napszámos társadalma gyenge, de azért észrevehető rétegződést mutat. Legnépesebb része a földbirtokkal vagy bérlettel nem rendelkező mezőgazdasági munkásság, melynek száma 601, tehát a község 1581 főre becsült kereső lakosságának 38 %-át alkotja. Ez Józsa legnincstelenebb osztálya, még háza vagy házrésze is csak kis részének van. Keresetmód szerint a mezőgazdasági proletariátus osztálya sem homogén. Legnépesebb rétege a részesaratók osztálya. Ezek fő jövedelmi forrása a részaratás. E munka fejében kapják a levágott gabona keresztjének 13-ad, 14-ed részét és a konvenciót.
Ez utóbbi fejében kapnak 40 kg búzát és rozst, 2 kg szalonnát, 1 kg sót és 1 kg húst. Alapjában véve tehát ez elég szerény javadalmazás, mert az egész aratással nem keresnek többet 5-6 q gabonánál, ami bizony még kenyérnek sem elég. Az aratási munkában részt vesznek a kiskorú gyerekek és a nők is, mint marokszedők.
Másik jelentősebb kereseti forrás a kukoricakapálás. Ez szintén részesedésre megy. A termés negyedét kapják, és ennek fejében négyszer kell megkapálni és letörni a tengerit. Egy munkás rendszerint 2-3 holdat vállal magára, s megkeres ilyen módon, ha jó termés van, 8-10, esetleg még több mázsa tengerit. De ha rossz termés van, ami pedig a tengerinél elég gyakori, akkor a kereset alig üti meg az 1-2 mázsát.
Egyéb kereseti forrásuk a napszámos munka. Napszámért végzik a répa- és dohánymunkát, és mint napszámosok találnak alkalmazást Debrecen város kertészetében és birtokain. A napszám szégyenletesen alacsony. Férfiaknak 70-80, gyerekeknek és asszonyoknak csak 50-60 fillér. Panaszkodnak, hogy még a Gazdasági Akadémia is csak 1 pengőt fizet. Csupán Debrecen város kertészete adja meg a törvényesen minimálisnak előírt 1,50-es napszámot. Aratás idején aztán az uradalmak is felemelik a napszámot 1,20 pengőre. Az alacsony napszám mellett súlyosbítja a helyzetüket az a körülmény is, hogy a helybeli és környékbeli uradalmak nem adnak elég munkaalkalmat. Ezért kénytelenek elhagyni lakóhelyüket, s az egész Hajdúságot és Nyírséget bebarangolják, mint alkalmi munkások.
Ilyenkor aztán heteken keresztül a legnyomorúságosabb módon tésztalevesen és krumplin tengődnek, hogy sovány keresetükből valamit hazavihessenek. Elképzelhető, hogy ilyen életmód mellett a heteken át végzett nehéz mezei munka mennyire lerombolja fizikumukat. Sajnos, ennek következményei az utódokon is kezdenek látszani. A legutóbbi sorozáson is a sor alá kerülő legényeknek mintegy 50 %-át kiszuperálták, főként általános testi gyengeség miatt.
Igaz, hogy ez a korosztály még nem annyira a születésekor hozta magával a gyenge fizikumot, hanem inkább a romló életmódnak lett a következménye az általános testi gyengeség. Némileg lendít a sorsukon, ha vákáncsos földhöz jutnak. Ez rendszerint mintegy 2 hold terjedelmű irtott erdei terület, amelyet be kell ültetni facsemetével. További feladat azok gondozása, ennek fejében termelhetnek rajta tengerit, krumplit stb. De ez mindössze 2-3 évig marad a kezén. A jobban fizetett munkaalkalom nagyon kevés, illetőleg ha ilyesmihez jutnak, az hamar megszűnik. Néhány évvel ezelőtt répamunkásokat vittek Baranya megyébe. Ott úgy dolgoztatták őket, hogy két józsai munkás közé állítottak egy helybelit. Két évig dolgoztatták őket, de a harmadikban már nem kellettek, mivel az ottani munkások is eltanulták a répával való munkát. Télen munkaszünet van. Csupán az erdőirtás foglalkoztatja kis részüket, ami alkalmat ad nekik tüzelőjük megszerzésére. Ugyanis fizetség fejében a kitermelt faanyag ötöd részét, tuskózásnál harmad részét kapják.
Van e munkásosztálynak egy kisebb csoportja, melynek a többiek ideiglenes jellegű foglalkoztatottságával szemben állandó jellegű munkája van. Ezek a nagybirtokok részes aratói. Ezek már tavasz elején aláírják az aratási szerződést, ettől kezdve elsősorban őket alkalmazzák minden napszámos munka elvégzésénél. Ebből szintén a nagybirtoknak van haszna, mert nem kell nekik lakást, orvost adni. Az állandó jellegű foglalkoztatottságból eredően nagyobb is a keresete az előbbi csoporténál, melynek évi munkanapjai 100-150-et tesznek ki, míg az utóbbié eléri a 200-at is.
E munkásosztály életviszonyait mutatom be egy családon. Típusunk 47 éves napszámos. Hat gyermeke van, közülük a legidősebb fiú már nős, a legidősebb leány pedig már férjnél van. Az otthon levő gyermekek kor szerint a következők: egy 18 éves leány és három 11-16 éves fiú. Bérelt egyszobás lakásban laknak, a szoba 3,5 x 5 x 3, a konyha 3,5 x 3 m méretű. A szoba bútorzata: 2 ágy szalmazsákkal, 1 asztal, 4 szék, 1 szekrény és egy kanapé. A konyhában van egy asztal, 1 szék, 2 gyalogszék (zsámoly) , 1 stelázsi és 1 ágy. A szobában levő ágyakban az ágynemű hiányos, a konyhában levőben pedig nincs is. A két kisebb fiú és a szülők a szobában alszanak, a leány a konyhában. A 16 éves fiú most nincs otthon, mivel a Gazdasági Akadémia dohánykertészetében tanuló, ott lakik és kosztol is. A ház harmadik helyisége egy 2,5 x 3,5 méretű kamarai Melléképületek: a disznó- és a tyúkól.
Állatállományuk egy hízódisznóból, 5 tyúkból és 35 csirkéből áll. A házhoz van egy kis konyhakert is, mely zöldséggel és főzelékkel látja el őket.
Napjában háromszor étkeznek. Reggel tésztaleves, délben paprikáskrumpli vagy főzelékféle, este ismét tészta- vagy krumplileves a menü. Süteményt (pl. fánkot) ritkán esznek. Hús télen a disznóvágás után kerül az asztalra, nyáron csirkét ölnek.
Öltözetük nagyon silány, részben Debrecenben a “zsibogón” (ócskáspiacon) szerzik be. Ameddig az idő engedi, mezítláb járnak. Az ünnepi öltözetük azonban elég jó minőségű. A tisztaságra mindig nagy gondot fordítanak. Nemcsak a házat tartják tisztán, hanem magukat is. Fehérneműt hetenként váltanak. A családfő a pallagi Gazdasági Akadémia állandó jellegű napszámosa. Évenként átlag kétszáz napot dolgozik. Ugyancsak az Akadémián dolgozik a 18 éves leány is, 70-80 filléres napszám mellett. Az asszony nem szokott munkába állani, hanem a főzést és az egyéb otthoni munkát végzi. A fiúk pedig ételt hordanak dolgozó apjuknak és testvérüknek. A család évi keresete a következő: 5,3 q búza és rozs, 5 q tengeri -125 pengő értékben. A férfi napszámos keresete 158 pengő, a leány napszámos keresete 97 pengő. Az erdőirtással szerzett tuskó 24 pengő, végül az eladott baromfiak és tojások 29,5 pengő értékben. Ezek összértéke: 433,5 pengő. Ebből a készpénzben szerzett kereset 284,5 pengőt tesz ki.
Ez a következő kiadásokra fordítódott: A család számára, valamint a disznóhízlalásra vett burgonya (7 q) 46 pengő, házbérre 40 pengő, fűszeresnek 35 pengő, malacvételre 25 pengő, ruházatra 96 pengő, tejtermékekre és egyéb cikkekre 22,5 pengő, 80 kg rozslisztre 13,5 pengő, egyéb kiadásra 11,5 pengő/Adósságuk nincs, mert nem hiteleznek nekik. Ha a család 433 és fél pengőt kitevő keresetéhez hozzáadjuk a 102 kilóra hizlalt disznó értékét (102 pengőt) és az elfogyasztott 275 tojást és 9 csirkét, (ára kb. 26 pengő), úgy a család évi fogyasztásának értéke 561,5 pengőt tesz ki.
Az eddig tárgyalt munkásosztálynál valamivel feljebb áll a mezőgazdasági munkások azon osztálya, mely 1 holdon aluli birtokkal vagy bérlettel bír. Ezek száma 290, és aránylag több közöttük a háztulajdonos is, mint az előbbi osztálynál. Tekintve azonban, hogy az osztály nagyobb részét az alsójózsai szőlőbirtokosok és gyümölcstermelők alkotják, akiket az 1928-29-es kemény tél a legkatasztrófálisabban érintett és amelyet még most sem hevertek ki, jövedelmük alig múlja felül a már letárgyalt osztályét. A különbség mindössze annyi, hogy több gyümölcsöt és főzeléket esznek. A piacozás ellenben mindössze 20-25 pengővel emeli keresetüket.
A legszerencsésebb még az a család, amelynek van egy tehene: a tejet majdnem az utolsó cseppig eladja Debrecenben. Ily módon a tehéntartás árát levonva emelkedik a jövedelem évi 100, az eladott borjú árát is beleszámítva 130-140 pengővel. Adóssága e rétegnek már van, főként az adóval vannak hátralékban.
A következő osztály a szegődményes cselédek osztálya. 1930-ban 42 kereső tagjuk 117 családot tartott fenn. Fizetésük, azaz konvenciójuk uraságonként különböző, bár az eltérés elég csekély. A két józsai uraságnál a járandóságuk 4 mázsa búza, 14 mázsa rozs, 20 kg só, 20 kg szalonna, 20 kg főzelék, 400 négyszögöl konyhakert, 1 hold tengeriföld és 40 pengő. Érdekesek e cselédek lakásviszonyai. Ugyanis lakás fejében egy szoba és egy negyed konyha jár nekik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy négy család használ egy konyhát. Ez a konyha egy hosszú helyiség (3×6 m). Négy sarkában van egy-egy tűzhely és két oldalról nyílik bele két-két szoba, melyekben a négy család lakik. Hogy e közös lakásnak milyen sok kellemetlen oldala van, különösen, ha a családok közötti egyetértés megbomlik, azt el lehet képzelni.

E béres családokat a fent felsorolt élelmiszereken kívül hússal a sertéstartás látja el, ami meg van engedve. Tüzelőt ugyancsak az uraság ad nekik.
A Gazdasági Akadémián a konvenció: 4 mázsa búza, 14 mázsa rozs, 400 négyszögöl konyhakert, 1 hold tengeriföld, 30 kg só, 40 kg szalonna, 30 kg főzelék, 60 pengő és sertéstartás. Lakásként egy szoba és egy egész konyha jár.
Az orvost természetesen az uraságok fizetik, de az intézők lelkiismeretlensége miatt megesik, hogy csak akkor jutnak orvoshoz, amikor már késő.
A cselédekhez sorolhatjuk a nagybirtokon élő dohányosokat. Számuk 20-25 család között ingadozik. Ezek 5 hold földön termelnek és a termés 50 %-át kapják. A termelést fogadott munkások segítségével végzik, akiket ők fizetnek. Lakást ugyanúgy kapnak, mint a cselédek. Jövedelmüket fokozza a suttyomban űzött szűzdohány-kereskedés is.
A következő osztály az 1-5 holdas kisbirtokosok és bérlők osztálya. Számuk: 275. Segítő családtagjaik száma 141, eltartottjaiké 667. Nagyobb részüknek a birtoka alig éri el a két holdat. Saját házukban laknak, állatállományuk változatosabb, mint az előbbi osztályoké, amennyiben sertésen kívül tartanak egy-két lovat és tehenet is. Nagyrészük napszámba is eljár.
Ennek az osztálynak életmódját is bemutatom egy családon. A családfő 50 éves, 5 gyermeke van. Közülük egy leány már férjnél van, saját kétszobás háza van. Földje két katasztrális hold szántó és 1090 négyszögöl terjedelmű kert. Állatállománya: 2 sertés, 2 tehén, 6 tyúk, 18 csirke. A múlt évben gyenge termése volt, ezért aratást is vállalt a legény fiával. Eljárnak azonkívül napszámba is. Fő jövedelmi forrásuk a két tehén teje, amelyet Debrecenben adnak el.
A tejet vonaton szállítják be a városba, de minthogy máshol is vesznek át tejet, a vonatköltség megtérül. Az utcai szoba 3-4 méter méretű. Bútorzata: 2 ágy, 1 asztal 2 székkei, egy szekrény, egy komót és egy tükör. A konyha 3×3 m méretű. Az udvari szoba 4×4,2 m (tudniillik kiugrik a folyosó szélességére). Bútorzata: 2 ágy (ágynemű csak az egyikben van), egy asztal, egy nagy és két kis szék, egy szekrény és egy kanapé.
Évi jövedelmük a következő: a termésből 79 pengő, (1 mázsa burgonya, 2 mázsa búza, 4,5 mázsa tengeri); aratásból 81 pengő (6 mázsa búza és rozs); gyümölcsből, főzelékből 40 pengő, két eladott borjúból 76 pengő, az eladott csirkéből, tojásból 18,5 pengő, végül 10 pengő értékű tuskó. Összesen: 669,5 pengő. Jövedelmük alacsonyságához nagymértékben hozzájárult a rossz termés, ami miatt az aratási keresetük is kevés volt. A 669,5 pengő bevétel a következőkre lett fordítva: 2 malac (53 pengő), 6,5 mázsa burgonya (52 pengő), 4 mázsa csöves tengeri (36 pengő), adó (40 pengő), egy kemence építése (10 pengő), 2 mázsa árpa (24 pengő), házjavítás (30 pengő), ruházat (135 pengő), fűszer (61 pengő), dohány (6,5 pengő), tüzelő (15 pengő) és egyéb kiadásokra 23 pengő. Adóssága nincs, de van 28 pengő adóhátraléka. Táplálkozási viszonyaik abban különböznek az előbbi családétól, hogy több tejet, húst és gyümölcsöt fogyasztanak. Ha a család 669,5 pengő keresetéhez hozzáadjuk a két levágott hízót (85, 94 kg: 179 pengő) és az elfogyasztott 8 csirkét (6,4 pengő), az 550 liter tejet (110 pengő) és a 300 tojás (21 pengő) értékét, úgy az évi fogyasztás értéke 986 pengőre rúg. Az elfogyasztott gyümölcs és zöldségfélék értékét tekintetbe véve a fogyasztás éppen csak meghaladja az 1000 pengőt.
Irigyelt rétegét alkotja Józsa társadalmának az a mintegy 30 főnyi kisfizetésű nyugdíjas, akik az olcsóbb lakhatási viszonyok miatt költöztek ide. Ugyanis a máról-holnapra élő józsai napszámos álmainak netovábbja volna egy állandó fixfizetéses alkalmaztatás. Panaszkodott is az egyik nyugdíjas, hogy mennyi irigységnek van kitéve 31 pengős nyugdíja miatt. Ilyen körülmények között egész Józsa legirigyeltebb embere egy egyetemi altiszt, akinek állítólag még 80 pengőnél is több fizetése van.
A község iparos és kereskedő rétege, amely 101 kereskedőből és 151 eltartottból áll, szintén nyomorúságos viszonyok között él, egyrészt a lakosság szegénysége, másrészt a közeli Debrecen fejlett ipara miatt, amellyel képtelenek felvenni a versenyt.
A gyérszámú intelligenciát a főjegyző, az adóügyi jegyző, a községháza három tisztviselője, a református lelkész, a kántor, a postamester, a tanítók, két orvos és két gazdatiszt alkotja. Helyzetük se nem jobb, se nem rosszabb, mint az ország más hasonló községeiben, de a józsai viszonyok között nemcsak kulturális, de anyagi szempontból is élét alkotják a község társadalmának.