Józsa története

A rendelkezésünkre álló oklevelek adatainak az összevetése után egyértelművé válik, hogy Mihálylaka nyomai valahol a mai Józsa területén keresendők. A vizsgált időszakban Mihálylaka Szentgyörgytől különálló település volt, az oklevelek Szentgyörgy és Mihálylaka birtokokról (possessiones), nem pedig Szentgyörgy-Mihálylaka birtokról (possessio) beszélnek. Szentgyörgy falut könnyen lokalizálhatjuk: temploma és házai a Tócó és a böszörményi országút közötti magaslaton, a Klastrom parton álltak, a mai Józsa közepén. Mihálylaka határos lévén Maccsal és Zelemérrel is ettől vagy nyugatra, vagy keletre terült el.

Milyen érv szól a nyugati (felsőjózsai) lokalizálás mellett? Ha Mihálylaka valahol a Bondorhát környékén feküdt volna, akkor szomszédos lett volna azzal a Macshoz tartozó várfölddel, amellyel együtt IV. László király Rofoyn ispánnak adományozta. Ez esetben Mihálylakával határos birtokok lettek volna: dél felől Macs, nyugat felől Zendtelke, észak felől Zelemér, kelet felől pedig Szentgyörgy. Mindezt csak feltételesen mondjuk. Azért feltételesen, mert nincs okleveles bizonyítékunk arra, hogy azok a nagy birtoktestek Macs, Szentgyörgy, Zelemér, Monostor amelyek a XV. században mint egységes, összefüggő birtokok kerülnek elénk, ilyen egységesek, ilyen nagyok lettek volna már a XIII-XIV. században is. Úgy tapasztaljuk, hogy eredetileg kisebb kiterjedésű volt valamennyi. Szentgyörgyről és Mihálylakáról tudjuk, hogy a kettő egyesítéséből született a “nagyobb” Szentgyörgy. Ugyanez történt Monostorral és Szentpál telkével, a kettő egyesítéséből lett a “nagyobb” Monostor a XIV. sz. elején.

Tovább…

Birtoklástörténeti adatok

1285. január 1-én kelt az az adománylevéL amely IV. László királynak Macs faluról (villa Moch) szóló 1284. évi határozatát véglegesíti: a fenti birtokot a király Alpra kun főúr fiaitól hűtlenségük miatt elveszi és Debreceni Rofoyn ispánt (Comitem Rofoyn) jutalmazza meg vele hü szolgálataiért. Macs falu tartozékaiként Rofoyn tulajdonába kerültek még Mihálylaka föld (terra Myhalloka) és egy bizonyos várföld (terra castri) minden hasznukkal és tartozékaikkal (cum omnibus utüitatibus etp ertinentiis suis universis). Macs falut még István ifjabb király adományozta Alprának valamikor 1270 előtt.

Tovább…

A szentgyörgyi Józsa-ér

Két ágból összafolyó kis ér volt: a Tócó bal oldali mellékvíze. Keleti ága a Szentgyörgyi-erdőben eredt, a Nagyaljban, hossza alig haladta meg a két kilométert. Nyugati ága, mely a keletinél is rövidebb volt, a Telek-halomtól nyugatra eredt.

Tovább…

Debrecen halmai közül négy is viselte a “köves” jelzőt. A hosszúmacsi Köves laponyag a folyóbeli kaszáló csőszházával átellenben, a Monostor felé magasodott. Neve II.József császár 1783. évi katonai térképén is olvasható. A dombot ma már nehezen lehet észrevenni, mert 1884-ben a tiszalöki vasút építésekor nagy részét széthordták. Ekkor a templom fundamentumának jelentős része is megsemmisült.

Tovább…

A Böszörményi országút és a Tócó közötti Klastrom-parton ma is láthatók az Árpád-kori parókiális egyház helyreállított alapfalai. Ez a templom azonban feltehetően csak a második szentgyörgyi templom volt.

A rotunda

A korábban épült körtemplom (rotunda) a romtól délre, a Bocskai (1981-ig Felszabadulás) utca 3. szám alatti ikerház helyén állt. Idős emberek elmondása szerint “egészen biztos, hogy kerek templom” volt. A Bocskai utca menti árokból több föld alatti járatot vájtak alá, úgy szedték ki a csontokat és a köveket. Régi agyagedényt is találtak a földben, Smotzer Sándor vasúti tiszt szolgáltatta be a Déri Múzeumba.
Közvetlenül a tatárjárás előtt ez a kis templom még feltehetően állt.

Tovább…

2006 nyarán régészeti feltárás, a tesco és társai helyén. A feltárás eredményeit nem ismerem, de ha valamit megtudok természetesen beszámolok róla.

Józsa-Szentgyörgy történetében jelentős fordulópont volt az 1769. év: Németi Antalné (Erős Katalin) ekkor váltotta vissza Debrecentől a város által zálogjogon bírt “Jósa Szt. György” nevű birtokát Szentgyörgy évszázadokon át a kisvárdai uradalom tartozéka volt, déli része leánynegyedként került Jósa Miklósnak és az unokájának, Jósa Borbálának (Erős Istvánnénak) a tulajdonába.

Tovább…

Az 1470-es évek elejétől kezdve, miután Várday István, a nagy hatalmú kalocsai érsek és királyi titkos kancellár elhunyt, a Várday testvérek között a régi ellentétek újból kiéleződtek, s a harag és irigykedés meg-megújuló birtokháborításokban, egymás vagyonának esztelen pusztításában nyilvánult meg. Miklós és János családja már korábban szétköltözött. Az előbbiek kisvárdai kastélyukban maradtak, de Várday Miklósné, Perényi Katalin szívesebben tartózkodott távoli monostori udvarházában, János családja pedig dögei kastélyában élt.

Tovább…

A hatalmaskodás feudális jogi fogalom, a másik nemes ember személyének, vagyonának, illetve jogainak erőszakos megsértése.
.Alapesetei a következők: “nemes ember házába való erőszakos behatolás, nemesi javak vagy tartozékok erőszakos elfoglalása, nemes ember törvényes ok nélküli letartóztatása, illetve megverése, megsebesítése vagy megölése”.

Tovább…

Szentgyörgy földesura, Kisvárda részbirtokosa. Az apja Várday Pelbárt, a nagyapja Várday Domokos, aki 1380-ban a rokon Báthory családdal pereskedett.
István egyetemi tanulmányait a lengyelországi Krakkóban kezdte meg, ahol 1444-ben így volt bejegyezve: Stephanus Paíibaru” de Warada, azaz Várday Pelbárt fia István. Krakkóból Bécsbe ment, s az ottani egyetemre. 1446. április 14-én iratkozott be, “fizetvén hét garast”. Ausztriából Olaszországba utazott, s 1448. március elsején már Ferrarában a kánonjog hallgatója.

Tovább …