A monostori Füzes
A mai Monostor-puszta és Monostori-erdő területén nem találunk sem élő vízfolyásokat, sem tavakat. De ennyire nem mindig volt szűkében a víznek ez a vidék! A középkor folyamán több volt errefelé a talajvizet megkötő és visszatartó erdő, és bizonyára bőségesebb volt a csapadék is. Középkori oklevelek tanúsítják, hogy Szólátmonostoron zálogba adtak olyan halászóvízet is, mely vízimalmot működtetett.
1635-ben nemzetes nemes és vitézlő Szalontai Toldi Györgynek házastársa, nemzetes és nemes Kun Kata asszony szükséges dolgai kényszerűsítéséből zálogba adta Szaláncz Monostor nevű puszta telek örökös jószágbeli részét a Hattház nevű szabad Hajdú Városban lakó Vitézeknek minden erdejével, szántóföldeivel, kaszáló rétéivel, halászó vizeivel és malom helyivel.”