Józsa történelme

Ez egy +1 ikon, amit megnyomva az adott találatot ajánlhatjátok barátaitok, ismerőseitek, és az egész világ számára. Szerző ©Copyright A szerzői jogokkal kapcsolatban.


Debreceni szállásföldek Szentgyörgyön (1703-1742)

A XVIII század elején a mai Józsa területe még teljesen lakatlan volt, a másfél százados török pusztítás után még a Debrecenbe vezető út melletti csárdák (Rózsás, Csillagos, Lebuj) sem épültek fel. A területet a két szomszédos város polgárai bérelték hol zálogjogon, hol haszonbérletben. A debreceniek már 1578-ban bérbe vettek néhány teleknyi földterületet Várday Miklóstól, majd a Várday család kihalása (1630) után a Várdayak után öröklő családoktól (Nyáry, Jósa, Melith, Esterházy) szerezték meg rövidebb-hosszabb időre a zálogos részeket.

Az 1700-as évek elején Szentgyörgy déli negyede Jósa István tulajdona volt. A Jósa-részt Debrecen, az északi (Esterházy-Melith) részt pedig Böszörmény bérelte. 1706-ig Debrecen város évi 500 magyar forint zálogdíjat fizetett Jósa Istvánnak. Egy, az említett év október 2-án kelt elismervény arról szól, hogy a Debrecen városánál “zálogban levő Szentgyörgyi birtokrészért eső 500 magyar forint zálogos összeget Maróthi György és Sárosi István debreceni küldöttek a földbirtokos kezébe lefizették”. 1728 elején Jósa István levelet küld Csanádi János debreceni erdőfelügyelőhöz, amelyben felszólítja, hogy “ha a városnak szüksége van az ő földjére, akkor annak haszonbéréért erről az évről küldje meg az 50 forintot”. Hogy miért az erdő felügyelőnek írt Jósa István, és miért csak 50 forintot kért haszonbérletbe? Talán azért, mert a mai Erdőhát, Monostorerdő és Zsindely utcák helyén akkor még erdő állt, s Debrecen város ezt az erdőséget is bérelte.

Tovább…

A hozzaszolashoz

Regisztralj vagy jelentkezz be