Szentgyörgy hanyatlása és pusztulása (Az 1500-1600-as évek)
Jósa Miklós
(1636-1687)
Édesapja, németszögyéni Jósa Mihály a kallói (nagykállói) vár parancsnoka volt. Az édesanyja pethÅ‘falvi PetheÅ‘ Anna. Miklóson kÃvül még három gyermekük volt, István, Borbála és Zsófia.
Jósa Miklós ZrÃnyi Ilona ecsedi uradalmának udvarbÃrája volt 1682-84 között, 1684-tÅ‘l 1686 végéig Szabolcs vármegye alispánja. Feleségével, Nyáry Erzsébettel Kisvárdán laktak. 1687. július 5-én, életének 48. évében “propter rebellionem occisus est” - lázadás miatt (kuruc volt) Caraffa tábornok, FelsÅ‘-Magyarország osztrák fÅ‘kapitánya kivégeztette.
(Érdekes megjegyezni, hogy vértanú halála után a Jósakkal rokon lászlófalvi Eördögh Dániel ült az alispáni székben, aztán Jósa István, majd őt követően Orosz István, akinek Jósa Zsófia unokája volt a felesége.)
Várday István halála (1471) után az egymással is állandóan pereskedÅ‘ Várdayak nem sok figyelmet fordÃtottak Szentgyörgyre. A település elvesztette mezÅ‘városi rangját, a Szilágyi ErzsébettÅ‘l és Mátyás királytól kapott kiváltságokat, a - lakossága pedig megfogyatkozott.
Mint cseppben a tenger, úgy tükrözÅ‘dött vissza Szentgyörgy hanyatlásában Magyarország általános romlása. A tehetséges és célratörÅ‘ Mátyás király halála (1490) után a fÅ‘urak “Dobzse” László cseh királyt ültették a magyar trónra. A gyenge királyi hatalom következtében rövid idÅ‘ alatt megsemmisült Mátyás alkotásainak java része. A társadalomban kiélezÅ‘dtek az ellentétek, az ország egyre kiszolgáltatottabb lett a törökökkel szemben.
Az 1500-as évek elejére a szentgyörgyi jobbágy telkek száma 14-re csökkent, majd 12 lett, 1549-ben pedig mindössze 10 jobbágyportát Ãrtak össze az adószedÅ‘k. Közvetlenül a töröknek való behódolás elÅ‘tt Szentgyörgynek 10 adófizetÅ‘ jobbágya, 1 bÃrója, 4 zsellérje és két szolgája volt, vagyis 1550 körül Szentgyörgyön már csak 125-150 ember lakhatott. Sokan beköltöztek a nagyobb biztonságot nyújtó Debrecenbe, errÅ‘l a város magistratusának (önkormányzatának) a jegyzÅ‘könyvei tanúskodnak.