A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1920-1939)
A tanácshatalom (a direktóriumok) bukása után a közigazgatás visszatért a régi mederbe, a 20-as évek elejére konszolidálódott a háború előttihez hasonló képviselő-testületi tevékenység.
A nyomor, a nélkülözés azonban már-már elviselhetetlenné vált. Egyedüli megoldásnak a földreform (a szegény néprétegek földhöz juttatása) tűnt. Mindkét településen (Alsó- és Felsőjózsán) sor került bizonyos földosztásra, de végrehajtásának módja mind a lakosság, mind a képviselő-testületi tagok között nagy fölzúdulást váltott ki. A körjegyzőt azzal vádolták, hogy igazságtalanul jár el a földparcellák és házhelyek kiosztásakor, vagyis nem csak azok kaptak földet, akik valóban rászorultak!
A “földéhség” csillapítására a képviselő-testület szerződést kötött Hadházy Zsigmond főszolgabíróval, aki a macsi határúttól (a mai Sillye Gábor utcától) délre fekvő földterületéből százhúsz házteleknek elegendő földet adott a józsaiaknak. Az adományozás célja az volt, hogy 197 igénylőből 120 “teljesen vagyontalan földműves, hadirokkant és hadiözvegy minden ellenszolgáltatás nélkül családi otthonhoz, megélhetéshez” jusson. A szerződés 1925. április 25-én lépett érvénybe. Hasonlóan osztották ki a szegények között a Hadházyteleppel szomszédos Tóthtelepet, Tóth János földtulajdonos birtokát is. (A két telep 1953-ig közigazgatásilag Debrecenhez tartozott, a belügyminiszter csak akkor csatolta Józsához.)