A század utolsó két évtizede
Az imaház vályogból épült és cseréppel van fedve, iskolául is szolgál a tanköteles gyermekek számára.
TanÃtói lakásul a tanteremmel egy fedél alá épÃtett egy szoba szolgált, melynek hossza 3 méter, szélessége négy és fél méter volt. Amikor törvény jelent meg, hogy a tanÃtót két szobás lakás illeti meg, ennek az egy szobának a közepére húztak egy sárfalat, betettek egy ácsolt ajtót, s meglett a törvény által elÅ‘Ãrt két szoba. A tanÃtói lakás és a tanterem bejárata közös helyiségre nyÃlt. Négy felÅ‘l kapott világÃtást. Az ablakok mérete 80×100 cm volt. Udvara deszkakerÃtéssel körülvett igen kicsi terület volt
Az épületek nem iskola céljára készültek. Rozogák, düledezőek voltak. Dr. Görgei Márton tisztifőorvos évről-évre fenyegette az iskolát fenntartó református egyház illetékes hatóságait, hogy gondoskodjanak megfelelő, egészségileg kifogástalan tantermekről, mert jogánál és kötelességénél fogva be kell hogy zárassa az iskolát.
Tudott a helyzetrÅ‘l a vármegye akkori vezetÅ‘sége is, de Ãgéretnél egyebet nem nyújtottak.
Az épületek berendezései is kezdetlegesek voltak. 8-10 személyes templomi padokon ültek a gyermekek. Volt még a teremben: egy Himnusz- tábla, egy nagy cÃmer, egy Magyarország politikai térképe, egy Hajdú megye térképe, egy 1 méter magas számológép, egy kis könyvtárszekrény, amibe a minisztérium adott szépirodalmi könyvsorozatokat.
Az eszközöket 1882-ben a Hajdú megyei Tankerületi Felügyelő ajándékozta.