Monostor birtoklástörténete
Monostor (Szóládmonostora, Szólátmonostor) Árpád-kori település volt a debreceni Nagyerdőtől északra, Parlag, Hosszúmacs, Szentgyörgy-Mihálylaka, Zelemér és Hadház között. Tágas határának déli és keleti fele már a középkorban is szántóföld, kaszáló rét és legelő volt, nyugati és északi része pedig tölgy-, szil-, nyár- és kőriserdő. A birtok nyugati-északnyugati része Szabolcs megyéhez, a déli-délkeleti rész pedig Bihar megyéhez tartozott.
Élő vízfolyása korábban sem igen volt, tavai, halászóhelyei is jelentéktelenek lehettek, kivéve a határ délnyugati szögletében elterülő Csukás-tavat és a keleti részen fekvő Füzest. Időszakos vízállások voltak még a Szordas északi felében (Molnár-lapos), a Kefés dűlőút északi harmadának két oldalán és a Kőomladékos-domb (Szent Pál-templom dombja) keleti oldalán húzódó Nagy-völgyben. Valamilyen “halas vizei” kétségtelenül voltak, több zálogszerződés is tanúskodik róluk. 1635-ben pl. “Nemzetes, nemes és vitézlő Szalontai Toldi Györgynek házastársa, nemzetes és nemes Kun Kata asszony” zálogba adta az őt illető “szaláncmonostori” birtokrészt “a Hattház nevű szabad Hajdú Városban lakó vitézeknek. . . minden erdeiével, szántóföldeivel, kaszáló rétivel, halászó vizeivel, malom helyeivel. . .” 1670-ben Bácskai Újlaki György “Debreczen Városának és minden lakosainak” zálogosította el birtokrészét “cum omnibus pertinentiis, spécifiée Erdejével, Mezejével, Szántóföldeivel, Kaszáló réttyeivel, Halászó vizeivel, és minden névvel nevezendő hozzátartozó pertinentiákkal.” Nevet viselő halmai (a szordasi Templom-hegy, Nagy-part, Kettős-hegy, Kis-domb, Harasztos, Nagy András-halom)