Az iskolák államosításától napjainkig
1948-ban országosan államosították az egyházi iskolákat. Így volt ez Józsán is. Az egykori segédjegyző, Tóth István visszaemlékezése szerint a katolikus iskolában többen sírtak az ott tanítók közül, amikor „felsőbb utasításra” a tantermek faláról el kellett távolítani a keresztyén szimbólumokat: a feszületet és a szentképeket.
Nem volt könnyű dolga az államosítás nyomán szervezett 8 osztályos állami általános iskola első igazgatójának, Jószai Kálmánnak, akinek a két, különböző felekezethez tartozó iskola tanítóiból egyetlen új testületet kellett formálnia. Olyan tapasztalt, értékes kollégákból, kolléganőkből, akiknek keresztyén valláserkölcsön alapuló hite és meggyőződése nagyon sok tekintetben ellentétes volt a hatalom megkövetelte hivatalos állásponttal, de éppen ezen oknál fogva nem volt könnyű az említett kollégáknak sem.
Meg kellett szervezni a felső tagozatban a szakrendszerű oktatást, olyan tanítókból, akik vállalták az egyes szaktárgyak tanítását, sőt a szaktanári képesítés levelező úton történő megszerzését is, illetve ezek hiányában az igazgatónak új szaktanárokat kellett alkalmaznia. Voltak az új általános iskolának olyan tanítói is, akik koruknál fogva, illetve egyéb okból nem vállalták a tanári képesítés megszerzését, de tanítói képesítésük birtokában, szakismeretüket továbbfejlesztve önképzéssel magas színvonalon oktattak, neveltek. Ezt a szakfelügyeleti óralátogatások jegyzőkönyvi bejegyzései is tanúsítják.
Az államosítás után 501 tanulója lett az általános iskolának. Hat tanteremben és két szükségtanteremben kezdődött meg a tanítás. Érdemes megemlíteni, hogy az első két tanévben 7 fokozatú osztályzattal értékelték a tanulók teljesítményét, amelyek közül a hetes volt a legjobb, szemben az addigi 4 fokozatúval, amelyből az egyes volt a kitűnő.
Az iskola eddigi történetének legnagyobb létszámát 1949-1950-ben éri el 610 tanulóval, s ez még a következő tanévben is 604. 1951/52-től hosszú ideig a létszám 500-600 között ingadozik.
Az államosítással, tehát az állami általános iskola megszervezésével egyúttal kezdetét veszi a délelőtt-délutáni – vagyis a „kétműszakos” tanítás, s ez az állapot egészen a Gönczy Pál utcai épület átadásáig, vagyis 1984-ig tartott.
Az 1951/52. tanévben azok számára, akik sokat mulasztottak, vagy elégtelen volt a tanulmányi eredményük, úgynevezett évfolyampótló osztályokat szervezett az iskola, mégpedig a következőképpen: