Megkésett búcsúztató
In memoriam Gábor János (1911-1995)
Egy éve, 1995. november 28-án rokonok, volt kollégák, volt tanítványok, barátok és ismerősök, mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték, mély részvéttel kísérték utolsó útjára Gábor Jánost, a felsőjózsai általános iskola nyugalmazott igazgatóját.
A szó legigazabb, legnemesebb jelentése szerint egy eredményekben gazdag emberélet szakadt meg az ő halálával. Mert ízig-vérig pedagógus volt ő, aki mindvégig, a legnehezebb körülmények között is hivatásának tekintette azt a pályát, amelyet egy életre választott.
Tanítói oklevelét a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerezte. (Ezt az ötvenes évek elején földrajz-biológia szakos tanári képesítéssel egészítette ki.) Tanítói képesítésének megszerzése után hosszabb ideig volt állás nélkül (a nagy gazdasági világválság ideje volt ez), ingyen tanított, segédtanítóskodott, míg végre a hermánszegi református gyülekezet megválasztotta kántortanítónak.
„Megválasztása után, mint rendes kántortanító nemcsak rendbe hozta az iskolaügyet, hanem mintaszerű iskolát teremtett” – emlékezik a jegyzőkönyvi beírás róla. A felettes egyházi szervek, valamint a tanfelügyelők elismerték eredményes munkáját, és megszerették a gyermekek szülei is. Foglalkozott a felnőtt ifjúsággal is.