Debreceni szállásföldek Szentgyörgyön (1703-1742)
A XVIII század elején a mai Józsa területe még teljesen lakatlan volt, a másfél százados török pusztÃtás után még a Debrecenbe vezetÅ‘ út melletti csárdák (Rózsás, Csillagos, Lebuj) sem épültek fel. A területet a két szomszédos város polgárai bérelték hol zálogjogon, hol haszonbérletben. A debreceniek már 1578-ban bérbe vettek néhány teleknyi földterületet Várday Miklóstól, majd a Várday család kihalása (1630) után a Várdayak után öröklÅ‘ családoktól (Nyáry, Jósa, Melith, Esterházy) szerezték meg rövidebb-hosszabb idÅ‘re a zálogos részeket.
Az 1700-as évek elején Szentgyörgy déli negyede Jósa István tulajdona volt. A Jósa-részt Debrecen, az északi (Esterházy-Melith) részt pedig Böszörmény bérelte. 1706-ig Debrecen város évi 500 magyar forint zálogdÃjat fizetett Jósa Istvánnak. Egy, az emlÃtett év október 2-án kelt elismervény arról szól, hogy a Debrecen városánál “zálogban levÅ‘ Szentgyörgyi birtokrészért esÅ‘ 500 magyar forint zálogos összeget Maróthi György és Sárosi István debreceni küldöttek a földbirtokos kezébe lefizették”. 1728 elején Jósa István levelet küld Csanádi János debreceni erdÅ‘felügyelÅ‘höz, amelyben felszólÃtja, hogy “ha a városnak szüksége van az Å‘ földjére, akkor annak haszonbéréért errÅ‘l az évrÅ‘l küldje meg az 50 forintot”. Hogy miért az erdÅ‘ felügyelÅ‘nek Ãrt Jósa István, és miért csak 50 forintot kért haszonbérletbe? Talán azért, mert a mai ErdÅ‘hát, MonostorerdÅ‘ és Zsindely utcák helyén akkor még erdÅ‘ állt, s Debrecen város ezt az erdÅ‘séget is bérelte.