Józsa története

Fiatalkorú kezében robbant a vegyület
2000.09.09. 19:33
Debrecen, 2000. szeptember 9., szombat (MTI) - Robbanóanyaggal és robbanószerrel való visszaélés bűntettének alapos gyanúja miatt rendelt el nyomozást a debreceni városi rendőrkapitányság egy 16 éves debreceni fiatal ellen - tájékoztatta Göttlinger József rendőr őrnagy az MTI-t szombaton.
A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság főreferense elmondta:
a fiú Debrecen józsai városrészében, a Gát utca végén lévő hídnál
robbanóvegyületet készített, amely a kezében felrobbant.
A fiatalember nyolc napon túl gyógyuló, maradandó
fogyatékosságot eredményező sérülést szenvedett.
Az ügyben a debreceni rendőrkapitányság vizsgálati osztálya
szakértők bevonásával folytatja az eljárást.
++

Földalatti vájatok Debrecen józsai városrészében
1997.10.26. 17:16
Debrecen-Józsa, 1997. október 26., vasárnap - A múlt században készült földalatti vájatok tartják izgalomban napok óta Debrecen józsai városrészének lakóit. A feledésbe merült egykori földbe vájt pincerendszer annak nyomán került ismét a közérdeklődés középpontjába, mert néhány napja hirtelen megsüllyedt az egyik ottani lakóház alapzata, s az építmény súlyosan károsodott.
A debreceni önkormányzat az eset kapcsán talajmechanikai
vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy a ház megsüllyedését
ténylegesen az egykori üregrendszer, vagy esetleges vízalámosás
okozta-e. Helytörténeti kutatások szerint mindenesetre a múlt
században föld alatti pincéket vájtak a 15-20 méter vastagságú
löszrétegbe. Ezek a vájatok ugyan nem alkottak összefüggő
pincerendszert, de az akkori szőlőskertek alatt volt 30 méter hosszú
alagút is. A ,80-as években, amikor nagyarányú építkezésekbe kezdtek
Józsán, felvetődött az üregeket is kimutató hőfénykép készítésének
gondolata a józsai területen, de pénz hiányában az akkori városi
tanács elállt ettől. Kérdés, hogyan dönt ebben a kérdésben most a
helyi önkormányzat ha kiderül, hogy a legutóbbi házsüllyedést az
egykori földalatti vájatok okozták. (MTI)

1989.09.07. 12:00
1989. szeptember 7., csütörtök - A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának nyomozói elfogták T.T.J. Hajdúböszörmény-Bodaszőlő, Guhér u. szám alatti lakost, aki kihallgatása során elismerte, hogy szeptember 3-án, az éjszakai órákban több késszúrással megölte özvegy Sz.né bodaszőlői lakost. Dr. Mester János, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vagyonvédelmi alosztályvezetője az MTI munkatársának elmondta, hogy a Veszprémben sorkatonai szolgálatot teljesítő T T J eltávozáson tartózkodott otthon. A bűncselekmény elkövetése után szolgálati helyére nem tért vissza, szökésben volt. Részletes beismerő vallomásában elmondta, hogy nagy összegű pénz reményében gyilkolta meg az idős asszonyt, a lakásban azonban csak háromezer forintot talált. TT-t nőismerőse józsai lakásán fogta el a rendőrség.
A bűncselekmény elkövetőjét a katonai ügyészség előzetes
letartóztatásba helyezte. Az ügyben a Hajdú-Bihar Megyei
Rendőr-főkapitányság és a debreceni katonai ügyészség tovább
folytatja a vizsgálatot. (MTI)

1988.07.13. 17:34
1988. július 13., szerda - A lakosság kezdeményezésére előljáróságot hozott létre Debrecen józsai negyedében a város tanácsa. Ezt sajtótájékoztatón jelentették be szerdán a tanács vezetői. Korábban a terület hat tanácstagja két, úgynevezett városkörzeti tanácstagi csoportban fejtette ki tevékenységét, a helyi lakosság azonban kifogásolta, hogy ebben a formában nincs elegendő önállóságuk, kevés a döntési joguk. Ezért indítványozták, hogy önálló döntésekre is felhatalmazott előljáróság alakuljon Józsán.
Debrecenben kísérletnek tekintik az első városi előljáróság
megalakulását, s működésének tapasztalatait értékelve döntenek majd
arról, hogy szükség lesz-e hasonló szervezetekre más városrészekben
is. Józsa korábban önálló település volt a megyeszékhelytől nyolc
kilométerre, 1981-ben a gyorsabb fejlesztés reményében csatolták
Debrecenhez. Azóta számos új ház épült fel, több kilométernyi út
szilárd burkolatot kapott és javult a gázellátás.
Az új városkörzeti előljáróságtól főként azt várja a lakosság,
hogy célszerűbben használják fel a rendelkezésükre álló pénzt. Eddig
ugyanis a teho felhasználására, valamint az önerős fejlesztésekre
csak javaslatot tehettek a tanácstagi csoportok, döntési joga a
debreceni tanács szakigazgatási szervének volt. Ezentúl helyben dől
el minden ilyen kérdés, ha kell a lakosság széles körű véleményét
meghallgatva - hangsúlyozták a sajtótájékoztatón. Olyan konkrét
kérdésekről van szó, mint például az, hova kerüljön új buszmegálló,
ki, mennyi szociális segélyt kaphat, a beépítési határidő lejárta
után miért vannak még mindig üres házhelyek a városrészben stb.
Debrecen-Józsán ezentúl a helyi tanácstagokból alakult előljáróság
dönt az ilyen kérdésekben. MTI)

Fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
Dr Lévai Béla 2010.November 12.-én örökre megpihent.
Szeretett halottunk hamvasztás utáni temetése 2010. november 26-án pénteken 11 órakor lesz a Józsai Temetõben református szertartás szerint.

A Tócó-völgy kultúrtörténete igen gazdag. Ennek oka az, hogy megfelelő életteret találtak itt őseink. A jégkorszak után az Alföldön megtelepülő emberek az árvíznél magasabban fekvő helyre építkeztek és árvíz idején ide menekítették állataikat, ide hozták a megtermett élelmet. A Tócó-völgy legnagyobb földműve a Zeleméri földvár.

Később megváltozott a klíma, csökkent a csapadék, kialakult a kontinentális éghajlat, az itt elő rézkori emberek áttértek a pásztorkodásra. A sírmaradványok igazolják, hogy a Tócó völgyében található halmok (kurgánok) nem a népvándorlás korában, hanem jóval előbb, a rézkorban keletkeztek. A rézkort a bronzkor váltotta fel. Ezekből az időszakokból számos leletet találtak itt.

A Tócó-völgyében találták meg a Csege-halom közelében 1858-ban a világhírűvé vált “hajdúböszörményi bronzkincset”. A honfoglaló magyarság a Tócó-völgyet hamarabb megszállta, mint Debrecen belvárosát és számos kis települést hozott létre, amelyeknek nagy részét a tatár majd a török elpusztította. Ilyen kis települések voltak: Zelemér, Szent-György, Monostor, Szent-Pál, Macs, Lomb, Debrecen, Torna, Szent-László, Kamarás, Szepes, Pócs, Sáránd

Tovább…

A Hajdúsági löszhát és az Alsónyírvíz-vidék homokdombjai között észak-déli irányban húzódik a Tócó-völgye, ahol megközelítve a Berettyó régi Sárrétjének mocsárvilágát - miután a Kondorossa egyesült, Kösely néven -, nyugatra fordulva folytatja útját a Hortobágy-medencében. A területen folyó élővizek és a Tócó is, elsősorban a völgyekben összegyűlő csapadékot vezették le, s szállított vízmennyiségük főképpen az éghajlati viszonyok függvénye volt (csapadék- és talajvíz).

Keletkezéséről azt tartják, hogy a felső pleisztocén korban valamelyik Északkeleti-Kárpátokban indult, nagy folyó medrének adott helyet a mai Tócó-völgy. Mikor a nagy folyók elhagyták medrüket, az elhagyott mederben kisebb vízfolyások alakultak ki, így alakult ki a mi “folyónk” is. A Tócó tehát a jégkorszakban, 25-10 ezer éve kialakult nyírségi dombokat és a Hajdúsági löszhátat választja el, a két felszíni geológiai képződmény határvonalán húzódik.

Tovább…

In memoriam Gábor János (1911-1995)

Egy éve, 1995. november 28-án rokonok, volt kollégák, volt tanítványok, barátok és ismerősök, mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték, mély részvéttel kísérték utolsó útjára Gábor Jánost, a felsőjózsai általános iskola nyugalmazott igazgatóját.

A szó legigazabb, legnemesebb jelentése szerint egy eredményekben gazdag emberélet szakadt meg az ő halálával. Mert ízig-vérig pedagógus volt ő, aki mindvégig, a legnehezebb körülmények között is hivatásának tekintette azt a pályát, amelyet egy életre választott.

Tanítói oklevelét a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerezte. (Ezt az ötvenes évek elején földrajz-biológia szakos tanári képesítéssel egészítette ki.) Tanítói képesítésének megszerzése után hosszabb ideig volt állás nélkül (a nagy gazdasági világválság ideje volt ez), ingyen tanított, segédtanítóskodott, míg végre a hermánszegi református gyülekezet megválasztotta kántortanítónak.
„Megválasztása után, mint rendes kántortanító nemcsak rendbe hozta az iskolaügyet, hanem mintaszerű iskolát teremtett” – emlékezik a jegyzőkönyvi beírás róla. A felettes egyházi szervek, valamint a tanfelügyelők elismerték eredményes munkáját, és megszerették a gyermekek szülei is. Foglalkozott a felnőtt ifjúsággal is.

Tovább…

Semmiképpen nem az úttörőcsapat történetét akarom megírni, de az úttörőszervezet tevékenysége elválaszthatatlan volt az iskolai nevelő-oktató munkától, olyannyira, hogy a szakköri tevékenység gazdája hivatalosan az úttörőcsapat volt. Márpedig enélkül nagyon foghíjas lenne az iskola történetéről szóló kis írásom.

A felsőjózsai iskolában 1949-ben alakult meg az úttörőcsapat. Megalakulásakor Petőfi Sándor nevét vette fel, közel 10 év múlva nevet változtatott: a szűkebb pátria poétája, Csokonai Vitéz Mihály lett az újabb névadó.

A csapat első vezetője Márk Gizella volt. Rajta kívül még a következők töltötték be ezt a tisztséget: Belenszky Gyuláné, Futó Zoltánné, Farkas Lajos, Farkas Lajosné, Dávid Béla, Janóczki József, Kathó Klára, Nagymáté József.

A csapat bevételi forrásaként említettem a tornavizsgák bevételét. Később állandó bevételt jelentett a hulladékgyűjtés, a péksütemény- és tejárusítás, a sajtótermékek (Pajtás, Képes Nyelvmester stb.) árusítása, valamint az előadások (pl. „Ki mit tud?” gálaműsor) bevétele. Ebből támogatta a csapat vezetése a táborozókat, tárgyjutalmat vásárolt a versenyek díjazására, sportszereket, játékokat vett.

A nyári táborozások nagy élményt jelentettek a gyermekek számára. Olyan tájakra jutottak el, ahol más módon meg nem fordultak volna: Makkoshotyka, Cserépváralja, a Vác melletti Pokolsziget, a Dunántúl szép tájai stb., és természetesen, mikor megnyílt, az alsójózsai úttörőtábor. A nyári táborok szervezésében kimagasló eredményt ért el éveken keresztül Farkas Lajosné, valamint Janóczki József, aki különösen a vándortáborok szervezésével gondoskodott a nyári szünidő hasznos és kellemes eltöltéséről. A táborozók szinte az egész Dunántúlt bejárták néhány év leforgása alatt, de ugyanígy az Északi-Középhegységet is. Janóczki József ezenkívül megtanulta a morzejeleket, a rádiózást,és az MHSZ patronálásával rádiós szakkört szervezett. Rádiósai sikerrel szerepeltek a városi és a megyei versenyeken egyaránt, de ami még ennél is többet jelentett számukra: Ausztráliától az Egyesült Államokig kapcsolatokat teremtettek az ottani rádióamatőrökkel. A díszes visszaigazoló lapok egymás után érkeztek az iskola címére éveken keresztül.

Tovább…

1948-ban országosan államosították az egyházi iskolákat. Így volt ez Józsán is. Az egykori segédjegyző, Tóth István visszaemlékezése szerint a katolikus iskolában többen sírtak az ott tanítók közül, amikor „felsőbb utasításra” a tantermek faláról el kellett távolítani a keresztyén szimbólumokat: a feszületet és a szentképeket.

Nem volt könnyű dolga az államosítás nyomán szervezett 8 osztályos állami általános iskola első igazgatójának, Jószai Kálmánnak, akinek a két, különböző felekezethez tartozó iskola tanítóiból egyetlen új testületet kellett formálnia. Olyan tapasztalt, értékes kollégákból, kolléganőkből, akiknek keresztyén valláserkölcsön alapuló hite és meggyőződése nagyon sok tekintetben ellentétes volt a hatalom megkövetelte hivatalos állásponttal, de éppen ezen oknál fogva nem volt könnyű az említett kollégáknak sem.

Meg kellett szervezni a felső tagozatban a szakrendszerű oktatást, olyan tanítókból, akik vállalták az egyes szaktárgyak tanítását, sőt a szaktanári képesítés levelező úton történő megszerzését is, illetve ezek hiányában az igazgatónak új szaktanárokat kellett alkalmaznia. Voltak az új általános iskolának olyan tanítói is, akik koruknál fogva, illetve egyéb okból nem vállalták a tanári képesítés megszerzését, de tanítói képesítésük birtokában, szakismeretüket továbbfejlesztve önképzéssel magas színvonalon oktattak, neveltek. Ezt a szakfelügyeleti óralátogatások jegyzőkönyvi bejegyzései is tanúsítják.

Az államosítás után 501 tanulója lett az általános iskolának. Hat tanteremben és két szükségtanteremben kezdődött meg a tanítás. Érdemes megemlíteni, hogy az első két tanévben 7 fokozatú osztályzattal értékelték a tanulók teljesítményét, amelyek közül a hetes volt a legjobb, szemben az addigi 4 fokozatúval, amelyből az egyes volt a kitűnő.

Az iskola eddigi történetének legnagyobb létszámát 1949-1950-ben éri el 610 tanulóval, s ez még a következő tanévben is 604. 1951/52-től hosszú ideig a létszám 500-600 között ingadozik.

Az államosítással, tehát az állami általános iskola megszervezésével egyúttal kezdetét veszi a délelőtt-délutáni – vagyis a „kétműszakos” tanítás, s ez az állapot egészen a Gönczy Pál utcai épület átadásáig, vagyis 1984-ig tartott.

Az 1951/52. tanévben azok számára, akik sokat mulasztottak, vagy elégtelen volt a tanulmányi eredményük, úgynevezett évfolyampótló osztályokat szervezett az iskola, mégpedig a következőképpen:

Tovább…