Józsa története

Vétsei Mihály 1839-ben “elvégezte a tizedességet becsülettel”. Felesége pedig bevégezte rövid életét. Rövid ideig tartó, de súlyos betegségében végrendelkezett. Nem javakat, vagyont hagyott hátra, hanem férjének intelmeket. Lelkére köti férjének, hogy Isten félelmében és emberszeretetben nevelje tovább a gyermekeket. Nem nyugszik meg sírjában, ha nem lesznek becsületes istenfélő emberek a gyermekeik. Zsófi asszony testvérében is bízik, Erzsébetben, aki mint sógornő, testvére iránti kegyeletből segíteni fog a gyermekek nevelésében a sógornak. Kell is a “gyámoltalan” férfinak, a gyönge asszonyi segítség. Zsófi asszony temetésére nézve is rendelkezik: legyen egyszerű, a koporsó is, s minden. Aztán szép csendesen egyik napról a másikra megérkezett a halál. Nem várták, mégis eljött.

Tovább…

Az udvaron levő nagy eperfa alatt oly sokszor üldögélt drága, megboldogult feleségével Arany Pál. Élete párja hűséges, szerető hitves, gondos, szorgos háziasszony volt. Varga Sára, ha kellett, segített urának nyáron és télen egyaránt. A szőlőmunkához úgy értett, hogy versenyre kelhetett volna bármelyik férfival. Ismerte annak minden csínját-bínját. De a háza tájuk, a ház kívül és belül a szorgalmas hozzáértő ember kezét dicsérte. Szerény bútoraik, minden különösebb dísz nélkül, szinte megszólaltak. Az aprójószág, disznó, tehén mind a közösen végzett munkával megadta, ami a szerény háztartáshoz szükséges volt. Piacolni nem járt ugyan Sára asszony. Mindig olyan törékeny teremtés volt, de akár a napszámba vállalt nyári munka, akár a télen végzett kiegészítő munka égett a keze alatt. A Tócó partján ősszel megszedték a jó gyékényt, fonnyasztották, s télen elővették, hogy kosarat készítsenek. De Arany Pál legjobban szeretett a gyékényből széket készíteni. A vázat adta az erdő. Nem kellett sok hozzá. A gyékény pedig kényelmes ülőszékhez szolgált anyagként. Különféle nagyságban készített székeket. Gyermekeknek kisebbet. Minden gyermek besegített. De Pali fiuk volt a legbuzgóbb, legszorgalmasabb. Mindet szerették, de talán a kedves ő volt.

Tovább…

Korsós Zsuzsanna, szüleinek ötödik gyermeke igen korán, 15 éves korában “Orvos Doktor Szent Györgyi Józsefek” házához kerül cselédlányként. Az orvos házaspár igen hamar megszerette a szorgalmas és hűséges, becsületes leánykát. Ő is szerette gazdáit. A Hatvan utcai lakás meghitt együttlétét mindkét részről meglevő keresztyén szeretet tüze táplálta. Orvos Doktor Szentgyörgyi József nemcsak a betegek orvosa volt. S nemcsak testi orvosa volt Debrecen városának 1799. év óta, hanem betegeinek lelki gondozója is. A szegény betegeket ingyen gyógyította, s számukra sokszor küldött “gyenge ételeket. Diákoktól, tanítóktól és lelkipásztoroktól “egy krajcár díjat sem fogadott el”. Asztalán ott volt a Biblia, a latin, német, francia, s magyar nyelvű. Naponként olvasta a családban, mint a család papja. Zsuzsanna is részt vett a közös étkezésben és utána a lelki táplálékot is vehette magához.
De volt még egy különös foglalkozása a doktor úrnak. írt. Lelki énekeket. Már az 1806-ik évben kiadott énekeskönyvben is megjelent két éneke. Egy óesztendei és egy a Teremtő Istent dicsérő ének. Zsuzsanna, később, amikor már otthon érezte magát az orvos családban, szinte gyermekként, bátortalanul, félénken meg is jegyezte a doktor úr előtt: “Miért dolgozik oly sokat a nagyságos doktor Úr?” Bizony a betűhöz kevésbé szokott leányka nem gondolta, hogy a betű, az írás, a szellemi termék éppen olyan érték, mint bármi más.

Tovább…

Losonczi József és felesége, Debrecen Hatvan utcai lakosok a Józsakertben, a Vénkerti dűlőben, tekintetes Elek Lászlóné asszonyság látusán egy nyilas szőlőföldet vettek. Szándékuk volt kitelepedni a könnyebb megélhetésük reményében. De ez a vágyuk, reménységük nem teljesedhetett be. 1831 telén Losonczi József súlyos beteg lett, s nem sokáig reménykedhettek felgyógyulásában. Meghalt. Özvegye a megvett szőlőterület kezelésére, munkálására képtelen volt. Nem is próbálkozott vele. El kell adni minél előbb még a tavasz folyamán, hogy aki megveszi, még a tavaszi munkát megkezdhesse.
Sánta János és felesége, Szabó Sára tudomást szereztek erről. A rokonságból már többen voltak Jósakertben. O maga ugyan bizonytalankodott még. Nem gondolt arra, hogy végképp megtelepszik ott. Arra még kevésbé, hogy Gábor fia 1859-60 között kertgazda lesz, s többi gyermekük is ott fog maradni. Igaz, hogy az előző tulajdonos, Losonczi József még egy kis pajtácskát sem épített. Mégis megegyeztek, 148 váltó forintért megvették. Mivel időközben komollyá vált kitelepedni akarása, szándéka, építem is kellett.

Tovább…

Rajzolta:Kunkli Róza

Ezemyolcszázharminchatot írunk. Június 1-én egész nap a perzselő, forró nap sugarai forrósították fel az alsójózsai homokot. A Jóska gyerek igen-igen kapkodta lábait kapálás közben és sűrűn ment a nagy diófa alá egy kis hűsölésre. A nap melegét minden átvette és visszasugározta. A kicsiny házak, pajták nád- és szalmatetői átforrósodtak, de a padláson mégis hűvös volt. Szinte kínálták magukat meggyújtásra. És éjszaka a Radits György uram pajtája a lángok martaléka lett.
Honnan, hogyan érkezett a tűzkígyó ? - nem tudja senki. Terca néni bár tudni véli, hogy ő látott egy alakot a pajta körül ólálkodni, mikor este kiment az udvarra. Esküszik rá, hogy haragosa volt Radits Györgynek. De ő nem mondott semmit - csak … Hiába volt a kertség összefogása, minden bennégett a pajtában. A családnak sikerült kimenekülni a lángok közül. A három gyermek megrémültén a félelemtől teljesen letaglózva, egész nap sírt-rítt. Az anyjuk hiába próbálta őket vigasztalni. De a szíve mélyén neki is ott volt a szorongás, a jövő reménytelensége miatti aggódás. Ám könnyek nem jöttek a szemébe. Ne lássák gyermekei.
2-án este öreg Balogh István házában egymás után jelennek meg Borsi Imre, Nyíri Mihály, Szakál Péter, Molnár Bálint, Nagy István, Iván András, Vétsei Mihály, Burai Mihály. Csendben, megilletődötten köszöntik egymást. Szájukon nehezen jön ki az “Adjon Isten”. A mécses gyér világa mellett körülülik az asztalt. Öreg Balogh István kertgazda méltóságteljesen áll fel és elcsukló hangon beszélni kezd… Bizonyára tudják kendtek, miért hívtam össze a kerttanácsot ?

Tovább…

1945 előtt 9 tanterem volt, most 1958-ban 16 tanterem van. Akkor 11 tanító tanított, 1958-ban 39 tanár és tanító. Az 1959. évben épül 2 tantermes nevelő lakásos iskola. Az iskolás gyermekek létszáma 900 körül van. A községben 2 óvoda működik, időszaki napközi otthonnal, 3 óvónővel. 1953-ban épült a község kultúrháza. 1957-ben a községben 3 tánc, 3 színjátszó csoport működik.
A könyvtár könyvállománya csak a felsőjózsainak 688 kötet. 1957-ben 85 db könyvet vásároltunk a községfejlesztési alapból. Hasonlóképpen 1958-ban is. Kölcsönzött könyvek száma: 8906 könyv.
A mozi forgalma a községben 1957-ben 232 előadás, 45341 látogatóval.

A községi tanács 1957. február 12-én tartotta meg első testületi ülését, amelyen 31 tanácstag és 30 vendég vett részt. Felsőbb szervek “tanácsára” a jelenlévők elítélték az október végi eseményeket és vállalták a lakosság körében végzendő “felvilágosító” munkát.
A tanács hatékony gazdasági szervező munkája eredményeként a falu építése a forradalom előttinél sokkal nagyobb lendülettel folyt. A 60-as és 70-es években a régi nádfedeles házak helyén 2-3 szobás korszerű lakóházak épültek, a legtöbb utcába bevezették a villanyt, majd a vizet. Sok kilométer hosszú járda készült. Alsójózsán nyilvános telefonállomást és orvosi rendelőt építettek. 1962 óta Debrecen és Józsa között autóbusz-közlekedés van. 1963-ban elkészült a községi könyvtár, 1967-ben pedig megnyílt az öregek napközi otthona. Egy évvel később a Krajcáros kapunál ifjúsági tábor létesült, a 35-ös országút mentén elkészült a sétány.
A Január 1. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a Hartsteinkert szomszédságában 100 hold területű kertészetet alakított ki, ahol a fiatalabb korosztály tagjai, különösen a nők, állandó munkalehetőséget találtak. A szövetkezet vagyona és a tagok jövedelme ez időtől kezdve jelentős mértékben növekedett.
Fontos esemény volt a település életében, hogy a község lakosságának a kérésére a kormány határozatának alapján 1971. január l-jén Józsát nagyközséggé nyilvánították. 1972-ben - a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. kiadványaként Szűcs Ernő szerkesztésében - megjelent a település történetét összefoglaló első önálló kötet: JÓZSA NAGYKÖZSÉG 100 ÉVE -1872-1972.

Tovább…

1945. február 17-én Budapest elesett, s alig másfél hónappal később - a szomszédos országok többségéhez hasonlóan - egész Magyarország a Szovjetunió katonai és politikai befolyása alá került. A szovjet típusú rendszer győzelméhez és megszilárdulásához azonban évekre volt szükség. Az első hónapokat, éveket a háború borzalmaitól való megszabadulás öröme, az alkotó erők aktivizálódása és a felélénkülő politikai élet jellemezte.
A pártok közül először a Józsán nagy hagyományokkal rendelkező Szociáldemokrata Párt alakult meg. 1945. február 12-én kimondta megalakulását a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete is. A józsai MKP-csoport nem tartozott ugyan a megye legerősebb szervezetei közé, de 1946 tavaszán már 127 tagja volt.
Mozgolódtak, szervezkedtek a fiatalok is. 1945 januárjában Alsójózsán létrehozták a Petőfi Ifjúsági Kört, a leglelkesebb szervezői és vezetői Nagy Béla, Csamangó József, Nagy Antal Tibor, Arany László és Arany János voltak. Kitakarították az iskolát, amelyet a háború hónapjaiban a katonaság laktanyának és istállónak használt, az elmenekült tanítók helyett megkezdték az iskolások oktatását. Színielőadásokat tartottak, nyáron arattak, s a befolyt pénzből a hadirokkantakat, özvegyeket, a nélkülöző szegényeket támogatták. Jelentős összeget ajánlottak fel az újjászülető magyar hadsereg támogatására. Felsőjózsán szintén helyet és szót kért az életben az ifjúság. Itt Vass István, Buglyó Ilona, Buglyó János, Kokas János, Dobi József és Elek Ilona álltak a szervezet élén. 1945 márciusában a józsai fiatalok megalakították a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) helyi szervezetét.

Tovább…

Ausztria bekebelezése és Csehszlovákia teljes feldarabolása után 1939. szeptember 1-én Németország - hadüzenet nélkül - megtámadta Lengyelországot. Két nappal később, válaszul Franciaország és Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépték a lengyel határt. A harcok hazánk közvetlen közelében folytak, a háborús események már a legkisebb településeken is éreztették a hatásukat.
1939. szeptember 28-án a józsai képviselő-testület létrehozta a honvédelmi bizottságot, amely a beszállásolások intézésével, a polgári lakosságnak okozott anyagi károk megtérítésével és a katonaság részéről felmerülő igények kielégítésével foglalkozott.
1940-ben megkezdődött a zsidó birtokok kisajátítása. Április végén a képviselőtestület még csak 50 katasztrális holdat igényelt a Hartstein-birtokból (vasúti megálló, vásártér, köztemető, agyaggödör, sertéslegelő stb. kialakítására), 1942-ben azonban már 525 holdnyi erdőre is igényt tartott.

A háborús közigazgatási feladatok növekedése több új állás (országmozgósítási díjnok, közellátási írnok) megszervezését indokolta, ezek az állások azonban szinte az elviselhetetlenségig megnövelték a község terheit. Nagyobb beruházásokra (iskolaépítésre a Hadházytelepen, az elektromos hálózat bővítésére) egyáltalán nem volt lehetőség. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a képviselő-testületi tagok érdeklődése ugyancsak csökkent a közügyek iránt. Az 1944. szeptember 4-re tervezett ülésen a jegyzőn kívül már senki sem jelent meg. A közigazgatás a háború utolsó hónapjaiban csupán a legszükségesebb feladatok megoldásával foglalkozott, célkitűzése, távlati programja egyáltalán nem volt, de nem is lehetett.

Tovább…

A 14-15. században a Zeleméryek uradalmának tartozékai között találjuk Etelaka birtokot. Nevéből ítélve lakott település lehetett, de jelentőségét, nagyságát tekintve nem közelítette meg a két templomos falut, Zelemért és Szilegyházat. Révész Imre 1859-ben megjelent könyvében következetesen két 1-lel írja a település nevét, annak ellenére, hogy az oklevelekben állandóan egy 1-lel fordul elő: Ethelaka, Révész azt próbálja bizonygatni, hogy “Ethellaka” a nagy hun király, Attila (Etele) birodalmi, székhelye volt.

Tovább…