Józsa története

Őrizzük a lángot” jeligés pályamunka. Készítette Batta Csaba 8. osztályos tanuló 1976-ban.

Az 1975-76-os év jubileumi év. Ebben az évben ünnepeljük a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 30. évfordulóját. Az idei év úttörőmozgalma az “Őrizzük a lángot” mozgalom. E mozgalom keretében gyakran felkeresünk olyan személyeket, akik csapatunk tagjai voltak, esetleg később ismét kapcsolatba kerültek velünk.
Érdeklődtünk tőlük: milyen volt az úttörőélet a megalakulás éveiben, milyen eseményre emlékeznek vissza szívesen, milyen dalokat énekeltek, miket játszottak, hogyan alakult életük az azóta eltelt években.
Pályamunkámban egy olyan volt úttörőt szeretnék bemutatni, akinek mai jelentős munkája a mi iskolánkból, a mi csapatunkból, a mi falunkból indult. Ez a “volt úttörő” dr. Lévai Béla. a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa, az orosz nyelv tanára.
Bár munkájától kissé távol esik már az általános iskolás korú gyerekek világa, ő most is szívesen jön közénk. Élménybeszámolót tart útjairól, táborozni, kirándulni jön velünk. Felkerestem Tanár urat megkértem, meséljen életéről. Szívesen rendelkezésemre állt. Beszélgetésünk folyamán kérdéseket tettem fel neki, s a következőket tudtam meg róla..

Tovább…

Kedves Kartársnő!

Két éve, hogy tanítványa Batta Csaba önként vállalva nyugdíjas éveim és nehéz, gyakori betegségem napjaiban nagyon sokszor segítségemre siet. Sőt, nemcsak ő, hanem még testvére is, a kis Öcsi. - Csaba kedves, figyelmes, megbízható. Bevásárol nekem, bekészíti szobámba a tüzelőanyagot és bármire kérem, készséggel teljesít mindent.
Kérem a Kartársnőt, hogy kiemelten dicsérje meg és állítsa példaképül a többiek elé, mert ő teljesíti az úttörők azon kötelességét, hogy az egyedülélő, idős embereken segíteni kell. Csaba ezt a segítséget igaz ragaszkodással és szeretettel végzi.
Megilleti a tisztelet a kedves Szüleit is, akik közösségi munkára, mások megbecsülésére, segítésére és tiszteletére nevelik mindkét gyermeküket. Sokan példát vehetnének róluk.
Kérem a kedves Kartársnőt, hogy e levélben foglaltakat közölje Dalmi Ica kartársnővel is, részesítse úttörővonalon is elismerésben Csabát.
Kívánom, hogy a Kartársnőnek nagyon sok tanítványában legyen igazi öröme!

Józsa, 1976. jan. 2.

Köszönettel:Sándor Imréné nyugdíjas tanítónő

Batta Csaba, 8. osztályos pajtás, csapatunk nevében levelet írt Szabó Imre tanár úrnak. Ő volt csapatunk első vezetője. íme a gyerekeknek küldött levél:

Kedves Pajtások!

Kedves hangú leveleteket megkaptam. Amit Ti most tőlem kértek, az igen nagy feladat. Közel harminc évre visszaemlékezni, az akkori eseményeket felidézni, hűen elmondani nem könnyű.
Józsán abban az időben épp olyan ismeretlen volt az úttörőmunka, mint az ország más helyén. Mindenütt a helyi körülmények határozták meg az úttörőcsapat munkáját.
Alsójózsán az első időben az jelentette az úttörőmunkát, hogy igyekeztünk szervezeti életet kialakítani. A régi alsó iskolában, az udvar sarkában színpadot építettünk és arra egy zászlórudat helyeztünk el. Reggelenként a munka zászlófelvonással kezdődött, délben pedig a zászló levonásával fejeződött be.
Vasárnap délelőtt az iskolában vagy az erdőben foglalkozásokat szerveztünk. Ezt sokan nem vették jó néven, főleg az idősebb bácsik, nénik
1951. május 1-én az iskolánk úttörőcsapata színes jelmezes felvonulást szervezett. Hangos nótaszóval vonultunk ki a sportpályára, ahol vidám játékkal telt el a délelőtt.
Már abban az időben is hasznos társadalmi munkával, papír, vas, rongy, makk gyűjtésével segítettük a mozgalom célkitűzéseinek megvalósítását.
A Ti szüléitek ugyanúgy, ahogy most ti is, szorgalmas tanulók, fegyelmezett úttörők voltak. Segítettek a nevelőknek, hogy minél jobb eredményt érhessen el az iskola.
Gondolom, hogy ilyen emlékekről meséltek nektek szüléitek is. A múlt mindent megszépít. Jó volt úttörőnek lenni, jó volt csinálni. A mai életetek 20-25 év múlva ugyanolyan szép, megismételhetetlen lesz, mint volt a ti szüleiteknek és nekem.
Külföldön valóban sokat jártam. Legutóbb a megye legjobb bábosait kisértem Bulgáriába, ezek a pajtások ebesi úttörők. A Fekete-tenger mellett és Debrecen bulgár testvérvárosában, Sumenben töltöttünk egy felejthetetlen hetet.
Igyekezzetek Ti is, végezzetek kiemelkedő munkát, hogy jutalmul részt vehessetek ilyen kiránduláson.
Köszöntelek Benneteket, Szüleiteket, Nevelőiteket és kívánom, hogy munkátokat ugyanolyan szorgalommal folytassátok, mint ahogyan végeztétek az iskola múltjának felkutatását.

Debrecen, 1976. május 7.
Szabó Imre

ÉVFORDULÓ
Sándor Imréné Józsa első gyémántdiplomás tanítója

1980. szeptember 6-án szombaton délben ünnepélyes eseményre került sor a Debreceni Arany Bika Száiló Bartók termében: a Tanítóképző Főiskola évnyitóján arany-, gyémánt- és vasdiplomákat adtak at azoknak, akik 50, 60, illetve 65 évvel ezelőtt fejezték be tanulmányaikat.
Sándor Imréné Barati Eszter 1900-ban született Felsőjózsán. Öt évig Józsán tanult Kiss Erzsébet tanítónő osztályában, majd Debrecenben folytatta tanulmányait. 60 évvel ezelőtt, 1920-ban kapott tanítói diplomát de csak 1925. január 1-én nevezték ki tanítónak, addig ingyen dolgozott.
1919. november 8-án férjhez ment Sándor Imre tanítóhoz és azóta Alsójózsán él. Mindig itt dolgozott, a józsaiak 3 nemzedékét tanította, több száz, több ezer embert. De az oktatói munkán kívül tevékenyen résztvett a község társadalmi életében is. 1954. augusztus 6-án a nevelés és oktatás érdekében végzett eredményes munkájáért az Oktatás Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. 1970-ben aranydiplomás lett.
Az újabb évforduló alkalmából Józsa minden lakosa nevében köszönetünket fejezzük ki sok évtizedes munkájáért, jó erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk községünk első gyémántdiplomás Tanítójának.

Személyi adatok:
Név: Balogh Györgyné Tóth Ilona Született: 1918. aug. 9, Anyja neve: Nagy Irma
Balogh Györgyné 1938-ban szerzett tanítói oklevelet a Református Dóczy Intézetben.
Az Alsójózsai - mai nevén Debrecen, Józsakert utcai - Általános Iskolában 1960. aug. 1-től 1976. nov. 30-ig, nyugdíjázásáig dolgozott. Felsőtagozatban tanított magyart, történelmet, élővilágot.
1961-től 1968-ig csapatvezető volt. A nyugdíjazása előtti években a napköziotthonban tevékenykedett.
A több mint 16 évi józsai, pedagógusi szolgálat ideje alatt Ila néni a lehető legnagyobb elismerést vívta ki kollégái, a szülők, a gyerekek és minden józsai körében megnyerő egyéniségével, pontos, lelkiismeretes munkavégzésével, a feladatok iránti határtalan lelkesedésével.
Felkészültsége alapján kiváló eredménnyel végezte munkáját.
Szigorú és magas követelményeket támasztott tanítványaival szemben.
Mindig fogékony volt az új iránt. A tanulói tevékenykedtetés, csoportfoglalkozások szervezése, a gyengék felzárkóztatása jellemezte munkáját. Nemcsak az ismeretszerzést tartotta fontosnak óráin, hanem a jellemformálást, a helyes világnézet és erkölcsi értékek meghonosítását is.
Csapatvezetői ténykedése ideje alatt magas színvonalú úttörőélet folyt a 4258. számú József Attila úttörőcsapatban. Beneveztek a Járási Úttörőelnökség által meghirdetett akciókba, nemegyszer országos versenyekre is eljutottak a tanulók. 1962-ben az “Erdős Magyarországért” jelszó alatt a tavaszi szünetben 70000 facsemetét ültettek el a gyerekek a Monostori-erdőben.
Tanórákon és órán kívüli tevékenységben egyaránt természetszeretetre, az erdő növény és állatvilágának megvédésére, törvénytiszteletre nevelte a gyerekeket.
Kiválóan működött az erdész szakkör. Vezetésébe családtagjait is bevonta. A szakkör tagjai - de mások is - madár- és fácánetetőket, odúkat készítettek, madarakat és őzeket etettek.
A makkszedésben és fenyőtobozgyűjtésében a gyerekek apraja-nagyja szívesen és lelkesedéssel vett részt.
Felejthetetlen élményt jelentettek az akkori tizenéveseknek - a mostani negyveneseknek - a jól megszervezett munkaakciók, az első táborozások, az egésznapos, akadályversenyekkel, játékokkal, tábortűzzel egybekötött gyermeknapok a Szentgyörgyi-erdőben.
Csapatvezetői ténykedése alatt, 1965-ben úttörőcsapatunk elnyerte a KISZ KB. Vörös Selyem Zászlaját.
Munkája elismeréseként 1966-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta.
Több mint 20 év távlatából mint tanítványa csodálom akkori közösségteremtő, közösségformáló erejét, töretlen hitét, lendületét az elvégzendő feladatok iránt, egyéni példamutatását.
Köszönöm, hogy olyan értékeket hagyott ránk, amelyek ma is vezérfonalként szolgálhatnak munkánkban.
Szívből javaslom az Arany diploma megadását.
Debrecen-Józsa, 1988. február 24.
Dalmi Ilona
igazgató

A délelőttnek még a közepén sem jártunk, amikor a szavazókörökből jelentették, hetven-nyolcvan százaléknál tartanak. Indultak a mozgó urnákkal azokhoz, akiket betegség tartott otthon, s mire delet harangoztak, már eldőlt a kérdés, akarja-e Józsa lakossága a tervezett “házasságot
A válasz igen, s emögött a kikerekedett egy szó mögött nagyon komoly szándék rejtőzik.
Utólag már bevallhatjuk, voltak, akik egy kicsit féltek a józsai szokatlan szavazástól. Nem volt még példa rá, nem tudhattuk tapasztalat alapján, vajon az emberek valóban akarnak-e élni ilyen formában is demokratikus jogukkal. Nem legyintenek-e csupán, “döntsék el az okosok, mi majd tudomásul vesszük”.
Az aggodalom alaptalannak bizonyult. A nagyközség lakói közül 4602 a szavazásra jogosult felnőtt állampolgár, 449l-es adták le szavazatukat vasárnap délelőtt, vagyis 97,5 százalék. Érvényes szavazat volt 4483, s ezek közül 4455 - 99,2 százalék! - szólt az egyesülés mellett.
A kedden megtartott nagyközségi tanácsülésen a tanácstagoknak könnyű dolguk volt, jóformán valamennyi választójuk véleményének ismeretében mondhatták ki a döntő szót: Józsa nagyközség egyesülni kíván Debrecen várossal. Nem sajnálja feladni önállóságát, természetesnek érzi, hogy ahhoz a helységhez kötődjön, amelyikben lakossainak döntő többsége munkát talál.
Azóta a Debrecen megyei városi Tanács tagjai a július 9-i ülésen egyhangúlag, ellenszavazat nélkül elfogadták a javaslatot. így 1982. január 1-én ki lehet ásni a Debrecen határát jelző táblát, hogy néhány kilométerrel odább újból felállítsák.
Jós nem vagyok, bátorságot nem veszek magamnak ahhoz, hogy kijelentsem, most már az idők végezetéig változatlan marad ez a közigazgatási határ. Egy dolgot viszont tudok a dokumentumokból, könyvekből.
Az évszázadok során a mai Józsát jelentő településért annyi marakodás, pereskedés folyt, hogy összeszámlálni is lehetetlen lenne, hányszor mondták ki, most pedig ide vagy oda tartozik. A perekben meghallgattak tulajdonosokat, tanúkat, jogászokat. Csak éppen még soha azt nem kérdezték meg, aki a legilletékesebb: a falu lakosságát.
Most megtörtént.

HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1981. július 12.

(Írta: Balajti Ilona. 13 éves) 1979. május

Most kétezer-nyolc százhatvanhármat írunk. Józsa területe 50 négyzetkilométer. Már olyan sok utcája van, hogy csak számokkal tudnak közöttük eligazodni. Ezért nagy tömböket alakítottak ki - ezeknek a neve szektor. Egy szektor területe 5 négyzetkilométer, így összesen 10 szektor van. Ebben az időben már a technikai fejlődés is igen magas szintű. A levegőben is közlekednek, mégpedig helikopter nagyságú gépekkel. Ezeket légi taxinak hívják.
A különböző szektoroknak más és más a rendeltetésük. Ez így alakul: az l-es szektor a központ, ez a hivatalos intézmények szektora. Itt vannak még a boltok és az áruházak is. A 2-es szektor a kultúra szektora. Itt a mozi, a színház, a képtár, a múzeum és a többi művelődési-kulturális intézmény van, ahol a józsai lakosok kedvükre szórakozhatnak.
A 3-as a szociális intézmények szektora. Ebben az óvodák, az iskolák és az idősek napközi otthona van. A 4-es szektort két részre osztották: az A felében gyerekek játszhatnak kedvük szerint - játszóterek, közlekedési parkok, játékházak mellett a számukra épített kisvasút segít nekik ebben. A B részben az idősebbek pihenhetnek, s erre a szebbnél szebb, kellemes illatú parkok nyújtanak lehetőséget.
Az 5-ös szektor a sportolni vágyókat szolgálja. Erre számos sportpálya ad alkalmat. A sportcsarnokban minden délután van valamilyen mérkőzés, a hetenként négyszer kondicionáló testnevelést is végezhetnek a józsaiak.
A 6-os, a 7-es, a 8-as és 9-es szektorokban lakóházak vannak. Itt az is meg van szabva, hogy mindenki köteles a háza körül legalább 10 négyzetmétert befűvesíteni és néhány fát ültetni.
Végül - mivel ekkor Józsa már fejlődő város és saját gyárai, üzemei vannak, - ezeket a 10-es szektorban találhatjuk, a város határától egy kilométerre. Ebben a szélességben egy erdősáv választja el a két egységet egymástól, így nem nagy a levegő szennyeződése a lakott területen.

1979. május

Elérkezett a várva-várt nap. 1993. október 17-én 6 óra 45 perckor gyülekező volt az iskolában. Mindenki nagyon várta azt a pillanatot, hogy elinduljon a busz Budapest felé.
Szemerkélő esőben utunk a Keleti főcsatornán, majd a híres Hortobágyi pusztaságon, a Tiszán, Gyöngyösön vezetett keresztül Messziről láttuk a Mátra hegységet.
Útközben nagyon jó volt a hangulatunk. Megérkeztünk a Hősök terére. Innen már gyalog sétáltunk az Állatkertbe. Megnéztük a szabadban élő állatokat. Nekem a zsiráf tetszett legjobban, csak azt sajnálom, hogy a Pálmaházat nem néztük meg.
Tervünk szerint a Hősök terével ismerkedtünk meg bővebben. Elgondolkodtam azon. hogy mennyi híres ember élt Magyarországon. Busszal az Országházhoz igyekeztünk. Közben nevezetes hidakat, távolból pedig a Budai várat láttuk. A hatalmas Parlament előtt néhány perces sétát tettünk.
Elérkeztünk utunk fő célpontjához, a színházba. A Kincskereső kisködmön című darabot néztük meg. Nagyon tetszettek a gyerek szereplők. A bányarobbanás keltette fel a figyelmem.
Sötétben indult haza a busz. Jócskán elfáradtunk az úton, így sokan aludtak, de viccelődő gyerekek is akadtak. A tartalmas nap után élményekben gazdagabban tértem haza.

Elek Zoltán 3. z. osztályos tanuló

Nefelejtsétek: Március 9-én Népszavazás .

A Partium Irodalmi Társaság és a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet közös 1993. évi mesepályázatán iskolánk két tanulója nyert díjazást. Szolnoki Imre 4. és Varga Levente 3. osztályos tanulók, íme
Szolnoki Imre díjnyertes meséje:

A PÁSZTOR ÉS A FIA

Egyszer volt, hol nem volt, ahol a kurta farkú malac túr, vagy tán még azon is túl, élt egy pásztor és annak egy jóravaló, okos fia.
Ez a pásztor olyan ember volt, hogy minden nap más-más ember birkáját őrizte. Egyszer, mikor a földesúr állatait kellett volna vigyáznia, megbetegedett.

Tovább…