Józsa története

Meglepetés az Mnk-ban

Az 1950-es évek elejére már kicsinek bizonyult az 1927-ben nagy erőfeszítéssel és nagy összefogással, Alsójózsa központjában felépített 3 tantermes, 2 tanítói lakásos iskola, pedig az egyik lakást tanteremként használták
A felső tagozat 4 tanulócsoportja állandóan délelőtt, az alsótagozat ugyancsak 4 tanulócsoportja állandóan délután tanult A tanulócsoportok nagy létszámúak voltak. (Domokos Karola tanítónő 2. osztályos csoportjában például 1953 őszén 53 gyerek volt)
Az épület középső helyisége - ami a napközi beindulása után tálalókonyha lett - volt a nevelői szoba és az igazgatói iroda is egyben. (A pedagógusok úgy fértek el a kicsi helyiségben, hogy a felsőtagozatban tanítóknak ki kellett jönni ahhoz, hogy az alsótagozatban tanítók bemehessenek.)
Baán Gabriella tanítónő 1. osztályos csoportja már nem fért el az iskola épületében. Egy volt hentesüzletben - a Buraiék házában - kaptak helyet
A másik első osztályos csoportnak dr. Cseterás Simonné volt a vezetője. A 3-4. osztályos gyerekeket Sándor Imréné tanítónő és Sándor Imre tanító tanították.
A felsőtagozatban sem voltak sokkal többen ekkor, mint az alsóban: Szendrei Béla igazgató, Balla Ernőné igazgató helyettes, dr. Wittman Ádám, Csatári Dezső, Szabó Imre és felesége, Szabó Imréné.
A pedagógusok egy része Debrecenből járt ki kerékpárral vagy vonattal (Cseterásné, Baán Gabriella, Domokos Karola és a Szabó házaspár) a többiek helyben laktak.

Tovább…

Az 1960-as évek gyermekeinek nem volt olyan természetes a kirándulás, mint manapság. Bizony nagy élménynek számított, ha az iskola pedagógusai egy-egy alkalommal szerveztek kirándulást s a szülők ki tudták fizetni a költségeket.
Szinte felejthetetlen volt a józsai gyerekeknek az 1960-ban szervezett Mátrafüredi kirándulás, hisz az egész vonatot mi foglaltuk el. (alsó és felsőjózsaiak együtt.) Akkor láttunk először hegyet! Néhány gyereknek ki is tört keze-lába, hisz nem tudta, hogyan kell lejönni a hegyoldalon. Ugyancsak nagy élmény volt az 1962. júl. 9-12 közötti budapesti kirándulás is, amikor megtekinthettük az Országházát, a Halászbástyát, s elmehettünk Csillebércre, Esztergomba és Visegrádra.
A legkiválóbb gyerekek jutalomképpen mehettek el különböző vezetőképző táborokba.
Iskolánkban a helyi táborozás alapjait Balogh Györgyné, Ila néni teremtette meg 1965-ben, majd Lévai Béla folytatta nagy lelkesedéssel.
Az első táborozók - 30 fő - a Monostori-erdőben igazi nomád körülmények között töltöttek el egy hetet. A tábor romantikájába - a természet lágy ölén - félelem is vegyült, hisz nem egyszer meg kellett védeni a tábort az éjszakai “támadóktól”. (A “támadók” volt tanítványok voltak.) Estenként a tűz pattogó hasábjai mellett Nagy Miklós vezetésével árnyképvetítés folyt, vidám csasztuskák éneklésével vertük fel az erdő csendjét.

Tovább…

Az iskola tantestülete az új iskola átadását követő években-évtizedekben is nagy gondot fordított a kulturális tevékenységre. Balogh Györgyné, Domokos Karola, Farkas Rozália, Nagy Miklósné. Nagy Miklós - akkori pedagógusok - megtisztelő feladatnak tekintették a közösség szolgálatát. Fáradtságot nem ismerve azt akarták elérni, hogy a közösségen kívül maradt gyermekek vágyjanak a csapatba.
Munkájuk eredményeként igen szép eredmények születtek. 1961-ben Tóth Katalin 8. osztályos tanuló országos első díjat hozott szavalásból, a kővetkező évben az énektrió -tagjai: Dalmi Margit Kovács Mária, Pataki Piroska - jutott el Csillebércre. A triót Nagy Miklósné juttatta az országos sikerhez. Tanulmányi versenyeken is szépen szerepeltek a tanulók: Sánta Kálmán biológiából megyei, Tordai Zsófia kémiából országos, Szolnoki Tibor történelemből, földrajzból és matematikából jutott megyei versenyre.

Tovább…

Az 1970-es évekre az Alsójózsai (korábbi nevén Béke) utcai épületünk igen elhasználódott, megkopott,.folyamatos karbantartására a Józsa Nagyközségi Tanácsnak nem volt meg az anyagi fedezete, lehetősége.
A kisméretű tálalókonyha nem felelt meg a megnövekedett létszámú napközis csoportok kiszolgálására. A gyerekek ugyanabban a teremben ebédeltek, ahol tanultak, a termek délelőtt is, délután is foglaltak voltak. Zsúfoltak voltak a termek. A melléképület állapotát - ahol a WC is volt - a KÖJÁL mindig kifogásolta. Jogosan.
Az épület fokozatos rendbehozatalára Józsa Debrecen városhoz csatolásával kerülhetett sor. A segítségnyújtásban jelentős szerepe volt dr. Tar Károly akkori művelődési osztály vezetőnek.
Az Alsójózsai utcán történt szilárd burkolatú út építése sajnos “hátrányosan érintett” bennünket. A csapadékvíz elvezetését az útépítéssel egyidőben nem oldották meg. Ezért az út megépítésével - egy kiadós zápor után - több hektár területről az iskolaudvarra folyt a csapadékvíz. Évekig nagyon sokat szenvedtünk emiatt! Az épület s környékének elhanyagoltságát ez a probléma még tovább fokozta!
Nagyon sok levél megírása, számtalan fórumon való felvetés után végre 1990. novemberében hozzákezdtek a munkához, s 1991. június 10-én megtörtént a csapadékvíz elvezető rendszer műszaki átadása.

Tovább…

1955-ben, az iskola átadásakor a fiú gyakorlati oktatás részére a műhelyek a pincében voltak A nem megfelelő szigetelés miatt a pincét elöntötte a víz. Az 1960-as évek végén emiatt már nem lehetett a gyakorlati foglalkozásokat a pincében tartani. Az akkori iskolavezetés úgy oldotta meg a problémát, hogy a tágas földszinti folyosó beépítésével kialakítottak két szükségtantermet. Most már volt hely műhely részére!
Az “új iskola” képe s rendeltetése azonban a folyosó beépítésével alaposan megváltozott. A tetszetős földszinti rész - ahol volt orvosi szoba, kapus szoba, előadói terem - csúnya lett. Inkább hasonlít ettől az átalakítástól raktárra, mint iskolára.
A földszinti folyosó beépítését követő 3. évben (1972-ben) elkészült a technikai műhely nagyméretű fiú- s kisebb, leányfoglalkoztató teremmel, és raktárakkal.

A pincét 1979-80-ban szigetelték, az iskola felújítása alkalmával.

Véglegesen megakadályozni a talajvíz feltörését Mizsák József kőműves mesternek sikerült 1984-ben.

Tovább…

1985 után fellazult a régi rendszer az oktatásban is. Az iskolák fenntartásában az állam monopóliuma megszűnt Sokszínűvé vált az iskolarendszer: az önkormányzati tulajdonúak mellett megjelentek az egyházi, illetve az alapítványi iskolák is.
Ugyanakkor évekig tartó bizonytalanságok, megválaszolatlan kérdések sora kezdődött el. Például: Az iskolák finanszírozása milyen elvek alapján történik? Az állam előír kötelező feladatokat az önkormányzatoknak - még most sem lehet tudni pontosan, melyek ezek a kötelező feladatok. Bizonytalan az is, hogy a kötelező feladatok megoldásához garantálja-e az anyagiakat az állam. Az előző évek tapasztalata: az általános iskolákra kapott központi támogatást 15-20 %-kal az önkormányzatoknak kellett kiegészíteni.
A régi iskolarendszer fellazulása után is fenn kell, fenn kellene tartani az állami szabályozást, de az intézmények önállóságát is biztosítani kell. Bár az oktatási-nevelési intézmények önállósága sem lehet korlátlan, még akkor sem, ha a rendeltetésszerű működtetés költségeinek biztosítása helyett napjaink pénzügyminiszterei önállóságot kínálnak.
Az iskolák önállóságát korlátozó tényezők: 1. Az állam meghatározza a tartalmat a feltételeket. 2. A fenntartó önkormányzatok szintén korlátozó erővel lépnek fel. Megrendelők lehetnek az iskola irányában. Kell-e neki a program, amit az iskola nyújtani akar? Fedezi-e a költségeket? 3. Az iskolafelhasználók (szülők, tanulók, a közvetlen társadalmi környezet) szintén beleszólnak az iskola dolgaiba. De még napjainkig sem tisztázott, hogy pontosan mibe és milyen mértékig?

Tovább…

Az 1987-88-as tanév az első nehéz gazdasági év. 20 %-kal csökken az iskolák karbantartására fordítható összeg.
1987. szeptember 1-től, a tálalókonyha átadásával egy időben, az Alsójózsai utca 8. szám alatti épületünkbe is kaptunk egy fűtő-karbantartói állást. Az állásra Szoboszlai Istvánt alkalmaztuk.
Társadalmi munka végzésére ebben az évben kaptunk 50000 Ft-ot.(Ez azt jelenti, hogy csak anyagot vásárolhattunk a pénzből, munkabért nem fizethettünk belőle.) Az 50000 Ft-ból kéményépítéshez és csempézéshez szükséges anyagot vásároltunk. Az épület egy részében kiépített etázsfűtéshez az új kéményt Szoboszlai István építette és a melléképület rendbehozatalát is ő kezdte el, majd Sári István folytatta.
A Szülői Munkaközösség segítségével festettünk ki egy tantermet és az előteret. A tálalókonyha meszelését 1988 óta a konyhai dolgozók végzik.

Tovább…

1989 nyarán nyílt lehetőség az idegennyelv tanításban a váltásra. Nem lett kötelező az orosz nyelv tanulása. Az 1989-90-es tanévben dr. Lévai Béla segített ki bennünket, az akkori két 4. osztályban ő kezdte el tanítani az angol nyelvet. (Az 1975-76-os és 1976-77-es tanévben már vezetett fakultatív angol nyelvtanfolyamot az iskolában 15, majd 30 gyermek számára.)
Orosz szakosaink ezzel egyidőben bekapcsolódtak a részükre szervezett átképzésekbe. Soltészné Bácsi Ágnes angol, Kissné Tácsik Mariann pedig német nyelvből iratkozott be az intenzív nyelvtanfolyamra.
Az 1990-91-es tanévtől Soltészné Bácsi Ágnes folytatta az angol nyelv tanítását középfokú nyelvvizsgával 1995. szeptemberétől pedig diplomával.
Sajnos, Kissné Tácsik Mariann - akire a német nyelv tanítását alapoztuk - időközben elköltözött. A német nyelv tanítása egészen 1995. szeptember 1-ig gondot okozott az iskolában.
Az 1993-94-es tanévben Kozmáné Czeglédi Ildikó is elkezdte a KLTE angol kiegészítő szakán a tanulást. Jelenleg utolsó éves.

Tovább…