Új, emeletes iskola építése

Az 1950-es évek elejére már kicsinek bizonyult az 1927-ben nagy erőfeszítéssel és nagy összefogással, Alsójózsa központjában felépített 3 tantermes, 2 tanítói lakásos iskola, pedig az egyik lakást tanteremként használták
A felső tagozat 4 tanulócsoportja állandóan délelőtt, az alsótagozat ugyancsak 4 tanulócsoportja állandóan délután tanult A tanulócsoportok nagy létszámúak voltak. (Domokos Karola tanítónő 2. osztályos csoportjában például 1953 őszén 53 gyerek volt)
Az épület középső helyisége - ami a napközi beindulása után tálalókonyha lett - volt a nevelői szoba és az igazgatói iroda is egyben. (A pedagógusok úgy fértek el a kicsi helyiségben, hogy a felsőtagozatban tanítóknak ki kellett jönni ahhoz, hogy az alsótagozatban tanítók bemehessenek.)
Baán Gabriella tanítónő 1. osztályos csoportja már nem fért el az iskola épületében. Egy volt hentesüzletben - a Buraiék házában - kaptak helyet
A másik első osztályos csoportnak dr. Cseterás Simonné volt a vezetője. A 3-4. osztályos gyerekeket Sándor Imréné tanítónő és Sándor Imre tanító tanították.
A felsőtagozatban sem voltak sokkal többen ekkor, mint az alsóban: Szendrei Béla igazgató, Balla Ernőné igazgató helyettes, dr. Wittman Ádám, Csatári Dezső, Szabó Imre és felesége, Szabó Imréné.
A pedagógusok egy része Debrecenből járt ki kerékpárral vagy vonattal (Cseterásné, Baán Gabriella, Domokos Karola és a Szabó házaspár) a többiek helyben laktak.
Komolyan dolgoztak a pedagógusok, mindent alaposan megbeszéltek Sokszor a késő esti órákban mentek haza. Nem egy alkalommal az esti 9 órás vonattal - a vonat késése miatt - éjfélre érkeztek haza.
“Minden alkalommal megrendeztük a tornavizsgát Arra igen alaposan készültünk. A futballpályán tartottuk a vizsgákat. Olyankor a faluban 6-8 kemencében sült a kalács. Kannaszámra készítették a kávét. Takács András bácsi felrakta a szekerére teknőkbe a finom foszlós kalácsot, kannákkal a kávét és minden gyerek kalácsot evett, kávét ivott a nagyon szépen megrendezett tornavizsga után.
Nemcsak tornavizsga volt minden évben abban az időben, hanem a tantárgyakból is vizsgáztak a gyerekek. Az évi munka anyagából egy nagyon szép csokrot kötöttünk és azt adták elő a szülők előtt. A vizsgán mindenki megszólalt és mindenki tudott Szívesen jött el a vizsgára minden szülő. Rengeteg virágot hoztak a vizsgákra a gyerekek.” -írta Domokos Karola tanítónő 1985. május 18-án a visszaemlékezésében.

A következő években még inkább nem fértek el a Béke utcai iskola épületében. Tanítottak a Szentgyörgy utcai bolttal szemben lévő kis nádfedeles épületben, az akkori pártházban. A ház belső, kisebbik végében egy idős cipész dolgozott. Az épület padlója földes volt, csak szükségtanteremnek vették igénybe. A cipész bácsi nagyon szerette a gyerekeket Szünetben mindig szívesen beszélgetett velük. Megmutogatta azokat a munkafogásokat, eszközöket, ahogyan és amivel dolgozott. A gyerekek is nagyon szerették a bácsit.

Újra elkezdődött egy iskola építése. Szendrei Béla akkori igazgató naplója szerint 1954. április 16-án délután 5 órakor Székely főmérnök autóval jött 2 társával helyszíni szemlére. 1954. április 19-én megjelentek az első munkások és hozzákezdtek a munkához.
Szendrei Béla igazgató naplója szerint a következőképpen zajlottak az iskolaépítéssel kapcsolatos események: 1954. május 3. A megyénél megbeszélés Harangozó Istvánnal az építkezésről, a kerítésről.

1954. május 8. Az egyik épület (szolgálati lakás) alapját kiásták. 1954. május 18. Lókodi József számadó igazgató megtekintette az építkezést. 1954. augusztus 28. Megbeszélés Harangozó Istvánnal. Az építkezés leállt. Szendrei Béla igazgató kérte, hogy folytassák tovább. 1954. december 1. Belécezték az iskola tetejét.

1954. december 30. Levél érkezett a Megyei Tanács Oktatási Osztályáról, hogy az igazgató intézkedjen az épület állagának megóvásáról. Az igazgató beszélt Kokas Sámuel akkori tanácselnökkel 31-én és jelentette, hogy nem tud semmi intézkedést tenni, mert nincs sem személyi, sem anyagi feltétel hozzá.

1955. szeptember 22. Az iskolaépület és lakás műszaki átadása.

1955. szeptember 25. Ünnepélyes iskolaavatás és zászlóavatás. 500 terítékes közebéd. A minisztériumból Kovács Péter jelent meg.

1955. október 3. A tanítás megkezdődött az új iskolában.

1955. október 16. Szendrei Béla igazgató beköltözött az új szolgálati lakásba.

1955. november 9. Az iskola és a lakás üzem behelyezése.

Az új iskola berendezési tárgyai 1954. március 9-től folyamatosan érkeztek a hajdúszentgyörgyi vasútállomásra. A falu lakói társadalmi fuvarban szállították el az állomásról a bútorokat a raktározás helyére. Társadalmi fuvart végeztek: Marosi István, Horváth Imre, Somogyi, Szolnoki Sándor, Tömöry Lajos, Horváth József.
A lebonyolításban részt vettek a pedagógusok is - Domokos Karola, Sándor Imre, Nagy Miklós, Pánczél Jánosné, Ballá Ernőné az igazgatón kívül - a tanulók is.
Szendrei Béla igazgató Kokas Sámuel tanácselnökkel megnézte a szentgyörgyi kastélyt, ahol a bútort tárolni lehetne 1954. március 10-én.

1954. április 11. Az igazgató kérte a tanácselnököt, hogy levélben utasítsa az érdekelteket a kastély kiürítésére.

1954. április 16. Szendrei Béla igazgató váltotta ki az érkezett bútorokat, Horváth Imre szállította el a kastélyba - de a kastélyban az ablaküveg ki volt törve, az ajtót nem lehetett bezárni. Ezért délután Sándor Imre a III-IV. osztályos fiúkkal a Béke utcai iskola padlására rakták fel.
1954. május 3. A nyúl még mindig a kastélyban van.

1954. május 8. Az igazgató be akarta zárni a kastélyban a raktárhelyiséget, de a nyúl még mindig benne volt.

1954. július 27. Az átvételt Sándor Imre intézte. A kastélyba vitték a bútorokat, de nem tudták berakni a raktárba, mert oda bepakolt Csapó Sándor.

1954. október 12. Az igazgató elment a kastélyba a VI. osztályos fiúkkal a bútorokért. Amikor odaérkeztek, az egyik kezelőasztal Csapóéknál bent volt a szobában és újságpapír volt a fedőlapjára rátapadva, amit nem lehetett leszedni. A bútorokat általában használatban, telerakva több mindennel találták.

Az egész falu nagy örömmel várta az új iskola átadását

Szinte özönlöttek az emberek az avatási ünnepségre. Lázasan készültek erre a napra a gyerekek is. Színjátékot, táncokat, dalokat tanultak be. Az udvaron volt egy nagy emelvény - ami földből volt kiképezve - arról jól láthatta mindenki a szereplőket. A sok, kedves műsorszám egyike volt az a dalocska, amit Vass Julika énekelt.

“Kiskertemben piros rózsa, fehér szegfű, mályva,
Öntözgetem, gyomlálgatom, de nem is hiába.
Még a rigó is azt fújja, ha elszáll fölötte,
Hét faluban senkinek sincs ilyen szép kis kertje.”

A vendégek meghatott, ünnepélyes arccal figyelték a gyerekek műsorát. A minisztériumi képviselőtől valamennyi gyerek nevében Eszenyi Ilona tanuló vette át az iskolát megőrzésre.
Közben az asszonyok az iskola udvarán nagy üstökben főzték a finom tyúkhúslevest 500 személy részére.

A szülők igen sok társadalmi munkát végeztek ezekben az években. A tantermeket minden évben kimeszelték. A meszelésben különösen élen járt a Nyíl utcai Iványiné. Szendrei Béláné kézimunka szakkört tartott az asszonyoknak. Gyönyörű drapériákat, asztalterítőket, naplóborítókat készítettek. Minden tantermet kedvessé, otthonossá tettek a szép munkadarabokkal.

Az új iskolát a felsőtagozatos tanulók használták, a Béke utcait pedig az alsósok. Nagyon jók voltak a tágas folyosók - az emeleten és a földszinten egyaránt - különösen esős időben, de összevont szülői értekezletek és egyéb összejövetelek tartására is. Minden évben volt műsoros előadás, teaest és bátyus bál. Ilyenkor hajnalig ropták a táncot szülők és pedagógusok együtt.
Minden évben megrendezték az anyák napját. A szebbnél szebb versek meghitt, bensőséges hangulatot teremtettek. Az édesanyák szívesen vettek részt ezeken az ünnepségeken.

Az új iskola birtokbavételével fellendülhetett a szakköri tevékenység is. Irodalmi, biológia, fotó- és táncszakkör működött. A fotó-kör vezetője lelkes, fiatal tanár - Apáthi Sándor - sok tanulót bevont az amatőr fotózásba. Az irodalmi szakkörön belül fejlett könyvtármunka folyt Wittman Ádám tanár vezetésével. A biológia-kör tagjai a szertárfejlesztő munkához nyújtottak sok segítséget Tereptani kirándulásokat tettek főleg a Tócó és a Nagyerdő környékén. Nevelőik irányításával mikrobiológiai preparátumokat készítettek. A tánccsoport vezetője Nagy Miklósné volt.

Kitűnő tanulók voltak ezekben az években: Asztalos Magdolna, Balázs Juliánna. Nagy József, Szendrei György. Az 1950-es években gyakran s szigorúan látogatták a pedagógusok óráit. Az iskola részéről Szendrei Béla igazgató, a Megyei illetve a Járási Oktatási Osztály részéről pedig a tanulmányi felügyelők.

A látogatási naplókban ilyen bejegyzések is vannak: “A nevelőnek 3/4 8-kor a tanteremben kell lenni. A vázlat részletesebb legyen. A naplót pontosan kell vezetni.”

A több mint 40 évvel ezelőtti óraelemzés - ami 1954. január 28-án tartott, VI. osz tályos növénytan órán készült és az órán Szabó Imréné tanított - ma is helytálló lehetne. A látogató Szabó Károly akkori tanulmányi felügyelő volt. íme az óraelemzés:

“Az óra menete jó volt. Az eredményes óra egyik biztosítéka, a fegyelem tökéletes. Az ellenőrző dolgozatok érdemjegyét ne az órán diktáltassuk be. Az osztályzat legyen olyan, hogy fokozott tanulásra serkentsen. Jelenleg kissé enyhe. Szokassuk rá a tanulókat az önálló és összefüggő feleletek adására. Kevesebbet beszéljen a nevelő. Indokolja a megadott osztályzatot. A felelő tanulók táblai vázlatot is készítenek. Helyes. Feleleteiket a jobb tanulók rajzzal illusztrálják. A házi feladat kiadását megelőző összefoglalás jó volt. Lelkiismeretes munkára vall a meglátogatott óra.”

1952. október 20-án például - a feljegyzés szerint nem túl felkészült pedagógus ilyen utasításokat kapott: 1. 3/4 8-tól 8 óráig a nevelő az osztályban szervezze meg a napi munkát, a heteseket állítsa munkába. Teremtsen rendet az iskolában. Törődjön ekkor a dekorációval, díszítéssel, virágokkal. A tanítás kezdetére a napló legyen rendben. 2. Feleltetés közben egyéb dolgot ne végezzen a nevelő, mert elvonja a figyelmet. 3. Az időt ossza be, összefoglalás nem maradhat el.

Sajnos, egy másik, szintén nem lelkiismeretes nevelőt 1956. szeptember 12-én még a következőkre is figyelmeztetni kellett: 1. Útmutatás szerint szeptember 17-ig a tanmenetet készítse el s írásbeli előkészületében az elmélyült munka tükröződjön. 2. Negyedévenként valamennyi tanuló füzetét ellenőrizze.

Mindig jó véleményt írtak Domokos Karola tanítónő, Nagy Miklós és Nagy Miklósné tanárok munkájáról. Elek Sándor szakfelügyelő Nagy Miklósné tanárnőt a következőképpen dicséri meg:

“A tárgy szeretete a nevelő és a tanulók részéről kölcsönös. A gyakorló kert terve jó, az abban folyó munka rendszeres.” Nagy Miklós tanár órájáról szintén Elek Sándor a következőt írja: “Színes magyarázatára figyelnek a tanulók. Életmód és szervezet kapcsolata helyes. A pedagógus alaposan felkészül óráira.” Mindez 1957. április 8-án volt.

Jellemzőnek tartom a Szabó Károly által, 1956. szept. 21-én írt jegyzőkönyvet is az akkori felügyelet komolyságára, szigorúságára.

A tantermeket még nem dekorálták a nevelők. Azonnal kezdjenek hozzá az ízléses dekorációhoz. Határidő: szept. 29. Felelősök: osztályfőnökök, osztályvezetők.
A hiányzás általában kismértékű és esetenként indokolt. A nevelők még délelőtt felkeresik az indokolatlanul hiányzó tanulókat s magukkal viszik az órára.

Az iskola udvara, tantermei, folyosói rendesek, tiszták.

Felhívom a nevelőtestület figyelmét, hogy az igazgató által adott határidőt, vagy a Rendtartásban lévő határidőt tartsa be. CsD, GZné, az alsótagozatos kartársak, a munkaközösségvezetők ennek a mai napig nem tettek eleget. Határidő: szept. 24.
Igazgató kartárs beszélje meg a nevelőtestület tagjaival a társadalmi munka terén végzendő feladatokat. A vállalt feladatok teljesítését, eredményeket, a gátló tényezőket közölje a felettes hatósággal, hogy a szükséges segítséget megadhassuk.

A meglátogatott 3 nevelő: Bódy Ilona, Kalapos Erzsébet lakóhelyismeret, Pintér Lászlóné kézimunka órájára pontosan felkészült, osztályában fegyelmet tartott, az órát módszeresen vezette.

Bódy kartársnő jobban használja ki a szemléltetési lehetőségeket. Kalapos kartársnő óravezetésében minden körülmények között tartsa szem előtt a tudományosság elvét! A meglátogatott 3 nevelő ez évben került az iskolához. Komoly elhatározásuk és eddigi eredményük hozzá fog járulni az iskolában folyó oktató-nevelő munka színvonalának emeléséhez.

Ám nevelő Halász István szakfelügyelő által megjelölt határidőre tanmenetét nem készítette el. Folyó hó 24-re az elkészített tanmenetet az igazgatónak mutassa be!

Bíró Ilona C szakos szakfelügyelő 1957. febr. 21-én megjegyzi: Az iskola külső és belső rendje mintaszerű. A napos nevelő feladatát jól végzi. Az iskola szakos ellátottsága hiányos. Gál Zoltánné - bár nem matematika szakos - 5. osztályban tanítja a tárgyat és jó eredménnyel.
1957. március 7-én Vermes Lászlóné testnevelés szakos szakfelügyelő kifogásolja, hogy matematika szakos tanítja a testnevelést.

1958. február 18-án, Nagy Zoltán számviteli igazgató helyettes megelégedéssel írta a jegyzőkönyvet: “Az iskola dologi ügyeinek vezetése hozzáértésről és nagy ügyszeretetről tanúskodik. A nevelők munkafegyelme jó. Az iskola külső és belső rendje mintaszerűen szép, tiszta és rendes.”

A nevelők többsége komolyan vette az utasításokat, igyekezett minél hamarabb ki javítani a hibákat, pótolni a hiányosságokat. A jegyzőkönyvhöz ilyen megjegyzéseket fűztek: Igyekszem. Tudomásul vettem. Úgy csinálom, ahogy az utasítást kaptam. Bevezettem. Erre figyelek a jövőben. Pótoltam. Folyamatban van.