Józsa története

A nem hivatalos kezdeti évek

A település XIII. és XVI. századi pusztulása után 1825-ben (Petőfi Sándor ekkor kétéves, Jókai Mór ebben az évben születik) a Debrecenből kiköltözöttek (már ti. a józsai szőlőskertekbe kiköltözöttek) száma jelentős. Vannak, akiknek Debrecenben házuk van, de itt szőlőbirtokuk is. Molnár Mihály, a kollégium pedellusa, aki Alsójózsan szőlőbirtokos, segíti az egyházi élet megszervezésében azokat, akiknek ez szívügye. 1825-ben 122 család (mintegy 4-500 fő) él Józsa Szentgyörgyön, s ez a szám lassan növekszik. Egy 1853. évi kimutatás szerint 318 családban már 1028 személy lakja a józsai szőlőskerteket, akiknek 80 %-a napszámos.
Ami a józsai oktatás kezdeteit illeti - a leveltári adatok tanúsága szerint - 1849- ben Varga György, Szigeti Ferenc és Németi Samuel, akik a Vénkert eletében minden bizonnyal igen jelentős munkát végeztek, nélkülözhetetlennek tartják egy tanító alkalmazását. A szülőkkel való beható beszélgetés, s azok beleegyezése alapján Biró János hajdúböszörményi születésű, a debreceni kollégiumban képzett, később katona, de Abschieddel szabadult fiatal, magános embert hívják meg, hogy kellő fizetés mellett a “kertbéli gyenge és leánynövendékeket” oktassa, tanítsa. Bíró János engedett a hívásnak, és másfél évig sikeresen tanított Alsójózsán. Ekkor önkent hagyta el állását. A kertség tanító nélkül maradt, de a megkezdett munkát nem lehetett abbahagyni. Eltávozása után sem szűnt meg a kertség lakosságának, mindenekelőtt a kertség lelkes vezetőinek abbéli buzgólkodása, hogy a növendékek tanítása tovább folyjék. Ágh (v. Agg) Mihály debreceni születésű, szinten a Kollégiumban képzett, a katonai szolgálatból végképp szabadult fiatal tanítót hívtak meg. Minden bizonnyal őt is ismerte Molnár Mihály pedellus, aki tovább segített a szőlőskert itt letelepedett lakosainak. Őt azonban Szoboszlai Pap István szuperintendens - ismeretlen és meg nem nevezett okból hivatalától eltiltotta. Ez az intézkedés újabb kényszerhelyzet elé állította a kertség vezetőségét. Ágh Mihály elmenetele után egy idős asszonyt, néhai Lukács Károly özvegyét állították be a tanításra.