A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSEI (Szűcs Ernő )

Egy 1937-ben megjelent Hajdú vármegyéről szóló monográ­fia a Józsáról irt néhány sorát a következő szavakkal kezdi: “Tulaj­donképpen történelme nincs is, ” Az ellenforradalmi korszak tör­ténelem szemlélete szerint nem is volt, mert itt az adott időben nem éltek előkelő, s származásukat évszázadokra visszavezető arisztokra­ta családok, de élt sok ezer dolgos, becsületes ember, akik egy talp­alatnyi földön lábukat megvetve, küzdve egyszerre elemi csapásokkal és társadalmi igazságtalanságokkal, s bár soraikat megritkította a nagy­
arányú gyermekhalandóság, gyakran a legelemibb - napjainkban már magától értetődő, hogy ezek megvannak - egészségügyi, hygiéniai követelményekkel sem rendelkeztek. Mégis helytálltak, s győztek. E nép erőfeszítései, a mi felfogásunk szerint történelem, s inkább történelem, mint az előző reakciós szemlélet.
Az előző gondolatsorból is leszűrhető, a népnek tulajdoná­ba kell vennie a múltat is. A felszabadulás után, a népi demokratikus forradalom folyamatában először a földek, majd az üzemek, gyárak ke­rültek népi-nemzeti tulajdonba. De ahhoz, hogy valóban magunkénak érezzük és tudjuk az országot, fel kell tárni a múlt eseményeit, a dol­gozó nép szerepét, tettét, küzdelmét is. Lényegében ez történik most egyszerre több szinten, s ezek közül nem lebecsülendő feltáró, érté­ kelő munkát folytatnak a helytörténészek, egy-egy község történetével, vagy egy-egy üzem /tsz vagy gyár/ eseményeivel, egy-egy megye ag­rár és munkásmozgalmával foglalkozó szakemberek és lelkes adatgyűj­tők.
Kollégánk vállalta, hogy Józsa nagyközség történetét megírja, bár több nehézség állt előttünk. Egyrészt a határidő túl rövid volt, s ezért a szükséges kutató munkát fokozott intenzitással kellett végezni.
Ennek ellenére feldolgoztuk a Párttörténeti Intézet, az MSZMP Hajdú Bihar megyei Bizottság Archívumának, a Hajdú-Bihar megyei és Sza­bolcs-Szatmár megyei Levéltárnak, valamint a Déri Múzeum Adattára Józsára vonatkozó iratait, több korabeli sajtót, számos forrásértékű ki­adványt és csak tört százalékban, inkább csak a problémára felhívó jelleggel vettük figyelembe a visszaemlékezéseket. Második nehézsé­günk ugyancsak a kutató munkánk során jelentkezett; nevezetesen az anyag túl szórványosan, töredékesen volt megtalálható a fent jelzett helyeken, amely nehézségen csak a szokásosnál is körültekintőbb munká­val tudtunk valamelyest segíteni.
Ezen kivül a feldolgozás során figyelembe kellett vennünk a terjedelmi korlátokat. Mindezek ellenére a munka elkészült, s ezt el­sősorban a község lakosságának kezébe tesszük le azzal, hogy remél­jük a következő lapok olvasása során sikerül a múlt birtokba vételében segédkeznünk, erősödni fog az ember és a táj kapcsolata, a szülőhely szeretete, s ez a jövőben lemérhető eredményeket fog hozni Józsa to­vábbi fejlődéséért kifejtett odaadó, lelkes, a közösség érdekében vég­zett munkákban.
A. mü elkészítése során ragaszkodtunk azon elképzelésünk­höz, hogy a helybeli eseményeket ne elszigetelten vizsgáljuk, hanem a megyei, országos keretekbe illesztve, azokkal összevetve, így állapítva meg a józsai sajátosságokat pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ugyanakkor - éppen a terjedelemből fakadóan is - a fenti szélesebb körü faktorokat csak összehasonlítási vagy kiindulási alapul vettük, de jelen munkánkban ezen tényezők elemzésére nem érezhettük magunkat hivatottnak, így bár sok vonatkozásban helyes lett volna a közvetlen környezet / pl. Debrecen, Hajdúböszörmény / elemzése is, sajnálatosan ettől el kellett most tekintenünk.
Elsődlegesnek éreztük, hogy a 100 év története kerüljön feldolgozásra, de egy rövid áttekintő rész erejéig mégis szükségesnek Ítéltük a terület 187 2. előtti / a községgé nyilvánítás előtti / történetének megírását is.
A. következő két fejezet a közigazgatás és annak szerveze­ti fejlődésével, illetve ezzel párhuzamosan a település gazdasági és társadalmi életével kívánt foglalkozni. E fejezetek — szerzői lehetőség szerint — igyekezték elkerülni az átfedéseket, bár a témákból eredően számos kérdés többoldalú vizsgálata érdekében is, gyakran azonos problémákat kellett felvetniük gazdasági, társadalmi illetve közigazgatá­si megközelítésből.
Végül utolsó fejezetünkben a község tanácsrendszer alatti eredményeivel, fejlődésével zártuk Írásainkat, törekedve arra, hogy jegy­zeteinkben gazdag forrás jelölést adjunk, s ezzel a jövőben feltétlenül megindítandó, a jelenleginél szélesebb körű kutatásokhoz megfelelő kiin­duló alapot adjunk.
Debrecen, 1972. július 2.
Szűcs Ernő