Józsa története

A Gutkeledek alapította falu neve csak a XIV. század elején jelenik meg az oklevelekben (1308 k.: Monustur, 1325: Zolathmonustura, 1329: Zoladmonustiira), ám Árpád-kori templomának építését az alaprajz stílusa és bizonyos birtoklástörténeti következtetések alapján az 1100-as évek második felére tehetjük. A falu korai alapítását bizonyítják a névtani vizsgálatok is. A település neve a XIV. századi oklevelekben általában Szóládmonostora—Szólátmonos-tora alakban fordul elő, ám a XV—XVI. században már csak a Monostor elnevezéssel találkozunk. A XVII. században néhány zálogszerződésben felbukkan a Szaláncmonostor elnevezés is, a század végétől azonban egészen napjainkig csak a Monostor név használatos. Századunk közepén a Monostorral szomszédos Alsójózsán a Monostor név alternatívájaként néhány idős ember még használta a Szólát nevet is: “Megyünk Szólétra”. Ma már a Szólát, Szólátmonostor és Szóládmonostora elnevezések teljesen ismeretlenek.
Az Apaj-Keresztúry család kihalása után (XIV. század közepe) az örökösök kezén szétaprózódó Monostoron a részbirtokosok nevét egyetlen halom, út, dűlő vagy nagyobb határrész sem őrizte meg, de Miklós bán, a két Apaj és Keresztúry István nevét sem őrzik földrajzi nevek. Nincs tehát Rozsályi-rész, Thegzes-rész, Anarcsi-rész, Bacskai-rész, Várday-rész, Ártándi-rész, Urai-rész, Dengelegi-rész, Kun-rész, Kékedi-rész, Uj laki-rész, Bornemisza-rész, Monaki-rész, Balku-rész, stb., s ugyanúgy tökéletesen elfelejtődött mára a Szentpálteleki helynév is, mely birtokot kerek kőtemplomával a XIV. század elején vásárolta meg és csatolta Monostorhoz Keresztúry István. Valószínű, hogy a Pallaghoz tartozó Pallagi-rész (Tábornoktanya földje) sem egykori tulajdonosainak, a Parlaghyaknak a nevét őrzi, hanem a Pallag falunév vonódott át rá, miután hozzácsatolták. Az is lehet, hogy már eredetileg is Pallaghoz tartozott, egy 1835. évi térkép (”Igen régi határdombok menetelének rajza”) ugyanis ezt a területet pallagi földnek tünteti fel, az Apa fától északra eső terület viszont nincs elválasztva Monostortól. Kiképzelhető, hogy valahol itt állt Szent Pál kerek temploma és Szentpál birtok, melyet Apaj fia István vásárolt meg.
A dél-nyírségi erdős-ligetes övezetben fekvő falunak jelentősebb folyóvize soha nem volt. A Kondoros a falu keleti határa közelében, egy rövid szakaszon pedig monostori földön folyt el, így Monostor fölösleges csapadékvizét ez a vízfolyás vezette le a Köselybe. Állóvizei a délkeleti határrészen terültek el, közülük a Régi-Füzes és az Új-Füzes ma is náddal és sással benőtt mocsaras terület. Az Új-Füzes vízfölöslegét az Árok nevű csatorna vezeti le a Régi-Füzesbe, onnan azonban már az eredeti Kondoros-mederben távozik a víz a Nagyerdő felé. E régi meder partján állhatott a régi vízimalom, amelynek már csak a helyéről emlékezett meg “nemzetes és nemes Kun Kata asszony”, amikor 1635-ben az őt illető birtokrészt zálogba adta a hadházi hajdúvitézeknek.
“A Füzes vize áradáskor gyakran elöntötte a környéket. 1930-ban és 1963-ban a víz egészen a szőlőskertig áradt. 1916-ban szinte teljesen kiszáradt, ekkor a medrét felszántották és bevetették cukorrépával. Augusztusban aztán, egy több napig tartó felhőszakadás során a víz hatalmas területet elárasztott, és ősszel a víz alól kellett kiszedni a répát.”
Halasvize több is volt Monostornak. Zálogszerződésében Kun Kata asszony maga is megemlékezik a “halászó vizekről”, de egy 1762. évi kéziratos térkép egyértelműen feltünteti a nem kis terjedelmű Csukás tavat a határ délnyugati szögletében. Idős józsaiak visszaemlékezése szerint a Csukástól északkeletre “volt egy nagy homokdomb, annak az aljából szivárgott ki a víz és folyt a Csukásba, onnan meg a Kovácsok homokján át a Folyóba, régi nevén a Macsi-folyásba” (Tócóba). A dombot azóta már elhordták, a Csukás kiszáradt medrében pedig néhány évvel ezelőtt fácántelepet létesítettek.
A Templom-hegytől délnyugatra két kisebb időszakos vízállás is volt, a Szordasi-tavak. Az erdőhöz közelebb fekvőből már e század elején vályogvető-gödrőt csináltak. Onnan épült a Knolltanya (Keféstanya vagy kastély). “Régen mocsaras rész volt. Víz volt benne, sás, bíbic meg gólya. Majd Pallagról idehordták a sok szemetet.” A Szmirnyáktanya melletti vízállás magától kiszáradt.
Több mesterséges árok található Monostor területén, a többségük határárok. A legrégibb az Ördög- vagy Csörsz-árok, melynek eredeti nyomvonalát már csak a Nagyerdőben lehet felismerni. Monostor-pusztai (Kettős-hegy környéki) szakaszát egy múlt századi térkép Csősz árka néven jelöli. A Nagyerdei-árok az erdő északi határán húzódik, ez választja el Monostort Debrecentől. Régebben ebbe az árokba vezették bele a pallagi szennyvizet. Az árok Nagykert mögötti szakaszát igen mélyre ásták, hogy az erdei állatok ne menjenek be a kertbe. Ezt az árokrészt Nagy-ároknak is nevezték. A Monostori-árok az egész Monostori-erdőt körülveszi, alsójózsai szakaszát egy 1838. évi térkép szerint Józsakert folyásának is nevezték.
Az Árok, mint már említettük, a Régi-Füzes felé vezeti le az Új-Füzes vízfölöslegét, de csak a Laposig mert onnan már magától folyik bele a vize a Kondorosba. A Zsidó-árok ettől északabbra húzódik: az M4-es országút felől vezet a Kettős-hegy felé: kelet-nyugati irányú árok, mely a Tábornoktanya földjét (a Pallagi-részt) osztja ketté.
Mivel Monostoron mindig kevés volt a természetes vízfolyás és a tó, a XVIII. sz. végétől kezdődően egyre több kutat ástak. Monostorpusztát egykori bérlői elsősorban szarvasmarhák, lovak és juhok legeltetésére használták (1838: Legelő), ezért az állatok itatásához szükségük volt bővizű kutakra. Az egyik ilyen nevezetes kúttal egy múlt század eleji kéziratos térképen találkozunk, a neve Csordákat. Ez a Csukás-saroktól (a Monostori-erdő déli szöglete) délkeleti irányban volt, a mai Aszalós-dűlő és Kefés-díílő között. Egy 1838. évi térkép, meglehetősen pontatlanul (Kút néven) a Templom-hegy közelében ábrázolja. 1869-ben a kutat megint eredeti helyén találjuk. Mivel a kút környékén rendszerint a debreceni Mester utcai csorda és gulya legelt, hívták még Mester utcai kútnak és Mester utcai csorda kútjának is.
Másik ismert kút a Gulyákat, mely az előbbitől kb. másfél kilométerre észekkeletre volt. Somogyi kútjának is nevezetek: “Először is Pallagi Gujásnak Somogyi Jánosnak Gulya kútjához mentünk, mely a’ Pallagi Határ Szélhez mintegy 1 1/2 vagy 2 dűlő földnyire esik a’ Monostori Erdő és Nagy Erdő közt lévő Térnek közepe tájján a’ Keleti oldalon, ezen Kút mellett Jár egy Út, mely a’ N. Erdő Szegeletétől jár Hadház felé, s Alsó Hatházi Útnak neveztetik.” Talán ez utóbbi lehetett az a kút, melyet e században betongyűrűkkel béleltek ki, s azóta Betongyűrűs kút néven emlegetnek. “Olyan bővizű volt, hogy magas talajvízállás esetén a gyűrű peremén, mint egy forrásból, kibuggyant a vize.”
Volt másik Gulyakút is Monostoron. Ezt már az 1894. évi katonai térkép is feltünteti a Templom-hegy és Kőomladékos-domb közötti aljban. Nem messze tőle egy másik kutat is ástak, ennek a neve Legelőkút.” Ez kézzel hajtható szivattyúskút volt a csikókifutónál, mellette hatalmas vályú állt.” További szivattyúskutak voltak még a majorban: egy az olajütőnél, egy a menza előtt, kettő pedig az istállónál. A Nagykertben olyan kutat ástak, amelyet szélkerék hajtott. “Még az első világháború előtt hozatta dr. Vélik János, aki Békéscsabáról jött Pallagra tanítani.” További nevezetes kutak voltak a villanymotorral hajtott kutak. Az egyik a Dohány-kísérleti Intézet (kémiai kutatóintézet) mögött volt. “Három nagy fűzfa állt körülötte. Ásott kút volt, téglával volt kirakva. A téglák között úgy kinőtt a sok fagyökér, hogy a vizet nem is lehetett látni benne. Ennek volt a környéken a legjobb vize, máshonnan is idejártak vízért. Kocsival hozták mellé a villanymotort. A ciszterna a kémiai intézet padlásán volt, oda nyomatták fel a vizet. Ott kellett állni a motor mellett, míg a tartályból kivezető biztonsági csövön ki nem csurrant a víz. Ez jelezte, hogy a tartály tele van. Csapos kút is volt rajta, kézzel is lehetett vizet húzni. . . Egy másik motoros kút a konviktus mellett volt, ott a motornak külön kis téglaházat is építettek. A konviktus padlásán volt a ciszterna, abban tárolták a vizet.”
Erdei gémeskút lehetett a Botos kút a monostori csőszház közelében. Egy 1842. évi térképen ezt is csak kút névvel jelzik.
Monostor területén jelentősebb dombot, halmot alig találunk. Határdombként említik több írott forrásban a Komlós-hegyet (1807: Komlós Hegy, 1838: Komlós hegy). Ma fákkal beültetett névtelen homokhalom Kisgergelytől délre, a hadházi országút és a Kondoros között, ott, ahol a hadházi és debreceni Monostor közötti határút az országúttal találkozik. A Komlós-hegytől nyugatra (kb. kétszáz méterre) állt a Gonda-hegy. Nevét a hadházi Gonda Nagy családról kapta. E század közepén szőlőtelepítéskor elhordták. Monostor-puszta közepén, a hadházi Határ út két oldalán áll a Kettős-hegy vagy Határhegy, szintén homokhalom. Ma erdő borítja, akárcsak a tőle nyugatra, a Monostori-erdő szélén magasodó Harasztos homokhalmait.

Monostor legnevezetesebb halma a Templom-hegy. A Szordas déli szögletében emelkedik, a Határ út kettészeli. E homokdomb tetején állt a középkori Monostor falu parókiális egyháza, mely feltehetően 1594-ben, egy tatár támadás során pusztult el. 1916-ban IV. Károly király koronázásakor a Templom-hegyből is vittek két tarisznya földet a koronázási dombhoz. A templomhelytől délkeletre, kb. 35—40 méterre, a középkorban valamilyen téglaépület állt. Szántáskor falmaradványok kerülnek a felszínre.
Monostor másik jelentős homokhalma a Templom-hegytől egy kilométerre délre, található, valószínűleg ezen a dombon állt az Árpád-kor végén Szent Pál kerek kőtemploma. Zoltai Lajos feltárta, de ismertetésében nem szól róla, hogy a templom kerek volt. A halom nevét egy 1846. évi jelentés őrizte meg: Kőomladékos-domb Határhalom volt a Mester utcai és Péterfia utcai ménesek legelői között. Keleti oldalán É-D-i irányú hosszú völgyhajlat terül el, a Nagy-völgy. A puszta délnyugati szögletében, a Csukástól északkeletre lapos homokdomb látható, a Nagy-part. Tőle északra, a Kefés-dűlő Józsa felőli oldalán pedig egy téglatörmelékes halom van, melyet a környékbeli lakosok Kis-dombnak neveznek.
A Templom-hegy és a Monostori-erdő között egy másik téglatörmelékes dombot is ismerünk, a Nagy András-halmot. A középkorban téglaépület állt rajta. Szántáskor a domb földjéből korhadt emberi csontokat fordít ki az eke. A halom délnyugati oldala régen temetkezőhely volt, a Szordasi temető. Néhány éve a dombot gyümölcsfákkal ültették be. Egy 1842. évi térkép a halomtól észak felé elterülő erdőrészt Nagy András földje néven ábrázolja. Száz évvel később a józsai Nagy András épített házat a domb északi oldalán.
A mélyedések, laposok közül meg kell említenünk a Molnár-lapost. A Harasztos keleti oldalán fekszik, ma szántóföld és gyümölcsöskert. Almafákkal ültették be a Templom-hegytől délre elterülő völgyet is, melynek közepén egykor a gulyakutat ásták. A mélyedés neve: Alj. Kis-laposnak, Laposnak vagy Rétnek a majortól északra fekvő lapályt nevezik. A régi vasútállomás előtt is volt egy mélyebb terület, ahol tavasszal mindig megállt a víz, de ez a hely nevet soha nem kapott. “1940 telén méteres hó esett, és amikor tavasszal elolvadt, kilométernyi széles vízállás keletkezett, mely összeért a Régi-Füzessel.”
Az erdei laposok közül említésre méltó a Nagy-alj. Völgyszerű mélyedés a monostori csőszház és a szordasi temető között. Termékeny fekete földje van, időnként vákáncsosok művelik. 1842-ben csőszföldnek osztották ki. A Monostori-erdőről szóló első tudósítás egy 1484-ben történt hatalmaskodási esetről szól. Az 1470-es évek elejétől kezdődően, miután Várday István, a nagy hatalmú kalocsai érsek és királyi titkos kancellár elhunyt, a Várday örökösök (másodunokatestvérek) kőzött a régi ellentétek újból kiéleződtek, s a harag és irigység megmegújuló birtokháborításokban, a nem is olyan régen még közös vagyon esztelen pusztításában nyilvánult meg. Miklós és János családja már korábban szétköltözött. Az előbbiek kisvárdai kastélyukban, a várban maradtak, de Várday Miklósné (Perényi Katalin) szívesebben tartózkodott gyermekeivel monostori udvarházában. János családja dögei kastélyában élt.
1484 januárjában Várday János és Várday László összeszedett tizennégy szentgyörgyi, harminckét kisvárdai, öt veresmarti, tíz rozsályi, huszonkilenc litkei, öt papi és tizennégy dögei jobbágyot, s a 108 ember — Borsovai Péter, Anarcsi Gellért, Thusa Fábián, Kcrepeci Imre és Szalánci Miklós uszítására — fegyveresen behatolt Thegzes László monostori eredejébe, az erdő nagy részéi levágta, a fát elszállította, s ezzel tulajdonosának “több mint száz arany forint kárt okozott.” Február elején, amikor Várday Miklós familiárisa, Nagy Bálint a hatalmaskodási ügyben Monostorra érkezett, Borsovai Péterek (Várday László és János familiárisai, ill. kísérőik ) uraik utasítására fegyverrel támadtak rá, “és ha Nagy Bálint futással nem menti az életét, a helyszínen könyörtelenül meggyilkolták volna.”
1884 december 23-án a leleszi konvent jelentette Mátyás királynak, hogy Várday Jánosi él Lászlót, valamint Kerepeci Imrét, Anarcsi Gellértet és Borsovai Pétert bíróság elé idézte azért a hatalmaskodásért, amelyet a Monostorerdőben (Monostorherdey) Várday Miklós, Thegzes László és Madai László sérelmére elkövettek. Az oklevélben név szerint sorolják lel mind a száznyolc jobbágyot. A Monostorral szomszédos Szentgyörgyről (Zenthgyewrgh) a következőket nevezik meg: Búzás István, Margith László, Ács István, Forray Lukács, Bős Imre, Balogh Imre, Balogh György, Bun Demeter, Sipos Benedek, Bun Demeter, Pőcsky Péter, Tánczos Imre, Tánczos Márton és Varga Máté. Valamennyiüknek olyan családneve van, amely egy harminc évvel korábban összeállított névjegyzékben nem fordult elő. Kicserélődött volna talán egy emberöltő alatt Szentgyörgy egész lakossága? Az alatt a harminc év alatt, mely a középkori Szentgyörgy fénykora volt? Valószínűbb, hogy a Várday örökösök már az adott kort megelőzően is külön jobbágytelkekkel rendelkeztek Szentgyörgyön, s az 1453—55. évi jegyzékek csak Miklós szentgyörgyi (Klastrom-part környéki) jobbágyainak a nevét tartalmazzák az 1484. évi okirat pedig Miklós nagybátyjának, Mihálynak az unokáit: Lászlót és Jánost nevezi meg tizennégy szentgyörgyi (mihálylaki) jobbágyával együtt.

Monostorról az első kéziratos térkép 1746 márciusában készült. Helynevek nem olvashatók rajta, egyszerű dűlőrajz, elnagyolt vázlat csupán. A Monostori-erdőt Monostori Csere néven először Kováts György 1762. évi térképe ábrázolja. Az erdőtől kelet-délkeletre Monostori Telek néven az 1594-96-ban elpuszult falu helyét, a Nagyerdő szélén pedig az azóta eltűnt (’Csukást is feltünteti. Ehhez hasonló az 1838. évi térkép is, ezen azonban az erdőt már a naplóinkban is használt Monostori-erdő néven jelölik. Ugyanebben az évben egy másik térkép is készüli Monostorról, s ezen — szerencsénkre — jelentős a földrajzi nevek száma. A “Monostor nevet viselő erdő” határai: északon a Hadházi oldal, északnyugaton a Boda rész, nyugaton a Szentgyörgyi oldal és a Józsakert folyása, délnyugaton és délkeleten pedig a Mester utcai Legelő. Az erdő déli harmadában három út (a Lóger útja, Töviskes útja és Csőszház útja) találkozási pontjánál már ott állt a Csőszház. Az erdő középső részét két egymást keresztező átlós Út, a Botos kút útja és a Közép út osztotta négyfelé. Bodáról a Sámsoni út vezetett Pallag felé.
Az egykori tudósítások szerint a Monostori-erdő tisztásokkal tarkított tölgy-, nyár- szil- és kőriserdő volt. A XIX. század közepén a nagyobb tisztásokat kaszálóként hasznosították. Egy 1842. évi térkép (Nemes Szabad Királyi Debrecen városa birtokában lévő Monostor Erdőnek térképe) név szerint feltünteti a kaszálók bérlőit. Az erdő északi részében látható Fehér András kaszálója, Nagy Demeter kaszálója, Debreczeni István kaszálója, Pánczél István kaszálója, Csikós kaszálója és Aszalós István kaszálója. Az erdő közepe táján volt Lengyel kaszálója, Ménes Ferenc kaszálója, a Csőszföld, tőle nyugatra Szabó Mihály kaszálója, keletre Farkas kaszálója, délre pedig Csendom kaszálója. Ez utóbbit tévesen Csenddomb kaszálója néven jelöli a térkép, egy másik pedig Csondom néven. A csősz kútjától délkeletre volt egy másik Csőszföld is, a Nagy András-halomtól nyugatra pedig Nagy András földje terült el. Az erdei árkon kívül is volt egy kaszáló, a Harasztosban: a Szetsei kaszálója nevű rét.
A csőszházat egyes térképeken Erdőőri lak néven jelölik. Az 1917-es térkép szerint az erdőőri laktól északra terült el a “Józsaiak által legeltethető erdő” (az 1930-as években Nyúzott erdő), tőle északra pedig a “Józsaiak legeltethető vágás területe”.
Mesterséges tavacska is volt a Monostori-erdőben, a csőszháztól délkeletre, a Töviskes útja és a Lóger útja találkozásánál, a Békás-tó. Sok vihart látott vén tölgyek álltak körülötte, de akadt egy-két nyár- és szilfa is. “Sokféle madár élt régen ebben az erdőben. Volt sólyom is, meg tudom mutatni, hol fészkelt. Voltak baglyok is. . . ” — emlékezik az idős Nagy József. “Élet volt itt régen, meg tisztaság, nem úgy, mint máma! Ha nyári zápor után a füves út hajlatában összefutott a víz, inni lehetett belőle. Mint a forrás vize, olyan tiszta volt. . . Ha a kertünk végében elkiáltottuk magunkat, az öreg tölgyes sokáig visszhangzott. . .”
Ez a nagyszerű környezet késztette arra Tikos Béla erdőmérnököt, hogy pihenőparkot létesítsen Monostoron, s benne kisebb tavat ásasson. A tó mindössze 75—80 négyzetméternyi lehetett. Belsejét teraszosan képezték ki, a teraszok falát meg vesszőfonattal védték a beomlás ellen. Partját élénkzöld pázsit borította. “Kristálytiszta vize volt, valahonnét még halat is hoztak bele. Tikos Bélának a szeme fénye volt ez a kis tó, szívesen elüldögélt, megpihent a partján.” Az ország távoli erdeiből különféle facsemetéket hozatott és elültetette őket a tó körül. Valóságos kis arborétumot alakított ki az évek során.
De jött a második világháború. És ki törődött akkor az erdei tóval? Teraszain elkorhadt a vesszőfonat, partjai beomlottak, s a néma halak pusztulása után lármás békák vertek tanyát posványos vizében. Ekkor lett a neve Békás-tó. Mára teljesen kiszáradt, medre olyan, mint egy perzselt falú szürke kráter.
A Hadházhoz tartozó Monostor-puszta (1842: Hadházi Pallagrész) északi részét egy 1762-ben készült kéziratos térkép Pallagi Csere néven említi, abban az időben tehát ritkás erdő volt. Ma Monostori-dűlőnek vagy népies nevén Dugó Pallagnak hívják (a Dugó csárdáról). A déli részét Monostor dűlőnek vagy Szordasnak nevezik. E század elején a hadházi Monostor középső részétől keletre állt a Kerek-erdő. Kőrisfák voltak benne, melyeket szerfáknak ültettek.
A hadházi részt határoló utak, birtokrészek nevei: délkelet felől (a Templom-hegytől a Kettős-hegyen át a Komlós-hegyig) a Határ út (1689: A Templumnál lévő országúttya), nyugat felől, a Monostori-erdő szélén (a Nagy András-halomtól a Bocskaikertig) a Monostori dűlőút (1762: Nagy Hatházi út), északon a Bocskaikert (1670: Hatházi határ). A hadházi Monostort a Közép dűlő nevű út osztja két részre. Ez egy két és fél kilométer hosszú, északkelet-délnyugat irányú út, mely Kisgergely felől vezet a Harasztos felé. Északnyugati részén a háború után szőlőskerteket telepítet
tek. A Monostor-dűlő Bocskaikert felőli oldalán hétvégi házak épültek, kisebb település van ott kialakulóban. Az utcák (közök) már elnevezést is kaptak (Rózsa köz, Orgona köz stb.).
A déli rész, Szordas zömében szántóföld és gyümölcsös, kisebb részben erdő. Az akáccal beültetett homokdombok (Harasztos) legmagasabb pontja 145 méter (a Molnártanya és a Monostori-erdő között). A Szordas legnevezetesebb tanyái a Varga- és Takácstanya. Múlt századi tanyák voltak a Györgytanya, Tímártanya és Bálinttanya; ma pedig a Hegedűs tanya, EssZenyitanya, Biczótanya, Takácstanya és Molnártanya.
A Debrecenhez tartozó Monostor-puszta északkeleti része a Pallagi rész. Sovány futóhomok a talaja, ezért nevezik Sikucinak is. Másik névváltozata: Tábornoktanya földje. Vitézi föld volt, vitéz Nagy Pál tábornoké. Határát VT (vitézi telek) jelzésű kövek szegélyezik. Régen gyümölcsfákkal volt beültetve, ma vadkender, paréj és parlagfű dísztelenkedik benne. A Mezőgazdász. utca és az M4-es országút szögletében nagy homokdomb áll, rajta a villa: Tábornoktanya (1894: Mártontanya). “Most Ág András lakik benne. A mögötte levő épület azonban .1 gazdaságé. Régen a kocsis lakott ott, ott volt mellette az istálló is.” A Tábornoktanya földjét Zsidó árok osztja ketté, melyet egy Haynal nevű zsidóról neveztek el, aki “a hadházi országút Sámson felőli oldalán lévő Betontanyát bírta.” Ez utóbbi “kastély” volt, cselédlakások, lóistálló, tehénistálló és sertésól tartozott hozzá. “A Sikucitól a Dombosig nyúlik a területe.” A kastélyt a második világháború után iskolává alakították át. A Zsidó-árok és a Határ út találkozásánál van monostori homokbánya.

A XVIII. században a Debrecenhez tartozó Monostorra három úton lehetett eljutni. A Nagy Hadházi út vagy Alsó Hadházi út a Nyulas csárda (1762: Diversorium Nyulas), ill. a Füle halma felől vezetett a Monostori Telek névvel jelzett faluhelyen át Hajdúhadház felé. Az út északi szakasza az erdő szélén haladt, ma Monostori dűlő a neve. A Kis Hadházi út a mai 4-es SZámú országút nyomvonalán vezető földút volt a Nagyerdő és az Apafai-erdő között. A Nagyerdőn át vezető utat a közlekedés elől lezárták, a neve 1762-ben Hadházi tilalmas út (Via preclusa hathaziensis, 1838: Régi út, ma Pallagi út, ill. a Mezőgazdász utca eleje). 1835-ben már a mai 4-cs számú országút viselte a Hadházi nagy út nevet, ugyanezt az utat egy 1838-as térkép Nagy út Hadházra névvel jelöli.
A debreceni Monostornak több jelentős dűlőútja van. Az első a Józsai út (Józsán Pallagi útnak hívják), mely a pallagi cukrászda felől vezet az alsójózsai Csúcs felé. Több névváltozata van (csorda út, Csordajáró út, Csordakijáró út, Cukrászda dűlő, legújabban pedig Presszó dűlő, A vasúti síntől a csikókifutóig (legelőig) terjedő szakaszát Eperfasornak is hívták. A háború után a legelőt tanyaföldeknek osztották ki. Nevezetesebb tanyák voltak a Morvatanya, Annustanya, Balogtanya, Ádámtanya és Búzástanya. Ma is megvan a Széptanya, a szordasi Vargatanya és a Határ út felől megközelíthető Takácstanya. (Ez utóbbi Hadházhoz tartozik.) A Takácstanyál az első világháború előtt Szolnoki tanyának hívták, ez a tanya van legközelebb a Templom-hegyhez. A harmincas években egy Dávid nevű monostori erdészről Dávidtanyának nevezték el. 1944 őszén a bádogtetejű épület közelében becsapódott egy bomba, és Dávid erdész a robbanás során meghalt. A Józsai út Pallag felőli szakaszán van a légóközpont. “Felülről csak egy domb látszik, minden a föld alatt van. Amikor megépült, katonák jártak ellenőrizni.” Az út átellenes oldalán, az Akácfasoron túl kezdődött a Csikókifutó. Már az 1894. évi térkép is jelzi.
A második dűlőút a lovaspálya felől vezet a monostori csőszház felé, a neve Kefés dűlő (erdei szakasza 1838-ban Lóger útja). Legnevezetesebb tanyája a Keféstanya vagy Kastély, mely a múlt századi térképeken Knolltanya (1894: Knoll tn.) néven szerepel. A második világháború előtt több mint kétszáz hold föld tartozott hozzá, két cselédházában hét család lakott. Nevezték Benkőtanyának is, mert Benkő őrnagy birtoka lett. “Valamelyik tulajdonosnak kefegyára volt Debrecenben, onnan a tanya elnevezése.” A gazdasághoz itt is kovácsműhely, több istálló és sertésól tartozott. “Száznál több disznót tartottak. Apám tejes- és prádéskocsis volt. A kocsikra rá volt írva: KNOLL GAZDASÁG” — emlékezik Oláh László adatközlő.
1945 után általában 5—10 holddal rendelkező tanyabirtokosok több tanyát építettek a Kefés-dűlőben. Ekkor épült az Oláhtanya, Nagytanya, Szmirnyáktanya, Fenyőtanya, Jeneitanya, Szilágyitanya, egy másik Jeneitanya (József fiának, Bertalannak a tanyája), Farkastanya, Kiss-tanya, Kéritanya és Radácsitanya.. Ma már csak az Oláhtanya és a Szmirnyáktanya van meg. A Kéritanya néhány évvel ezelőtt a Gáspár Gyuláé volt, aki fóliasátorban zöldségféléket termesztett. “Átment a Nagyerdő mellé, a Kefés-dűlő elejére, most ott füstöl, ott fóliázik” — mondja róla Oláh László.
A harmadik dűlőút neve Aszalós dűlő. Hívják Homok-dűlőnek és Harmadik dűlőnek is. Földút homokút) a Monostori-erdő szöglete (Csukás-sarok) és a Nagyerdő szöglete (Csukás) között. Nevezetes tanyája volt a Meszestanya (1894: Meszes tn.) a dűlő Jőzsa felőli oldalán. A tanyától nyugat felé telepített erdőt (zömében fenyves) e tanyáról nevezték el Meszes-erdő-nek. (Az erdő nem tartozik Monostorhoz, az egykor Macsi-zugnak vagy Macsi-szegnek nevezett területen van. Századokkal ezelőtt itt is tölgyerdő állt.)
Az 1867-ben alapított mezőgazdasági szakiskola (1894: Landwirtschattl. Schule) körül majorság, majd lakott település jött létre. A debreceni királyi gazdasági tanintézetnek elemi iskolája is nyílt, melyben 1892. október 18-án kezdődött meg a tanítás. Az alig több mint százéves múltra visszatekintő Pallag település helytelenül viseli a “Pallag” nevet, mert az a föld, amelyiken fekszik, soha nem tartozott Pallaghoz, mindig Monostor volt. Utcáinak elnevezése tipikus példája az utcanevek szándékos bokrosításának: valamennyi a mezőgazdasági szakiskolához kötődik, többségük neves mezőgazdászainknak, az iskola kiváló oktatóinak állít emléket.
A település főutcája a Mezőgazdász utca, mely a Nagyerdő felől vezet Pallag településen át az M4-es országút felé. Hívják még Köves útnak, Műútnak és Pallagi útnak is. A századfordulón az út eredeti nyomvonala a maitól kissé nyugatabbra haladt, pontosan a menza épültének vezetett, előtte kanyarodott el a főépület felé. A Nagyerdő szélén sem a mostani nyomvonalán haladt az út, nem az erdőszéli csőszház előtt vezetett el, hanem mögötte. A majortól északkeletre, a busz végállomás és az Új-Füzes között, az út északi oldalán az utóbbi években korszerű lakóházak épültek. Az utcarész ragadványneve: Rózsa-domb. Régen szérűskert volt a helyén, széna- és szalmakazlak álltak az út mentén. A csűröskert az istálló mögött volt. A Mezőgazdász utcából nyílik és a Nagyerdő felé vezet a Manninger Gusztáv utca (köznapi nevén Apafai út: a székelykaputól a Csicsókásig) és a vele párhuzamos Tormay Béla utca. A “Vizsgákkal búsított diákélet” emlékét őrzi a Bánat utca elnevezés. Ebben az utcában épültek ,a tanári lakások. Az utcától délre, a Dohánykert mögött volt a Fajtakísérleti Állomás. A főutcával párhuzamos, de tőle északnyugatra fekszik a Morvay Zoltán utca (a presszó és a posta mögött), valamint a Mathiász János utca (a Rózsadomb mögött). A nyolcvanas években utcát neveztek el Pallagon Fekete Istvánról, a neves íróról is, aki egykor a mezőgazdasági akadémia hallgatója volt Névtáblája hosszú ideig az iskola egyik szekrénye mögött porosodott, a tanítók sem tudták, Ki volt Fekete István. A legújabb debreceni térképen a Fekete István utca elnevezés már nem is szerepel.
Az Iskolához tartozó gazdaságnak több elnevezése van. Hívják Majornak, Tanyának, Tangazdaságnak és Belső udvarnak is. (Külső udvar nincs.) Debrecen felőli része, ahol a cselédlakások álltak, a Zsálya köz, régi nevén Almafasor. Az internátusnak (konviktus, diákotthon, kollégium) van konyhája, mely ma is működik. A háború előtt kaszinó is volt itt, melyet akkor egy időre sebesültek és hadifoglyok számára kórháznak rendeztek be. Volt olvasóterem és billiárd terem is. Templom a településen nem épült. Volt viszont egy harangláb két haranggal a posta és cukrászda közötti udvarban, az istentiszteletet a kémiai előadóban tartották.

A Majortól délkeletre (a Mezőgazdász utca, a Józsai út és a vasúti töltés között) terült el Szőlőskert, tizenöt holdnyi terület. Egyholdas parcellákban hagyományos magyar szőlőfajtákat(kövidinkát, ezerjót, szlankamenkát stb.) termesztettek. A vincellérház előtti parcellában (egy hold) külföldről hozott szőlőfajtákat ültettek, mindegyikből csak három-négy tövet. “Vizsgákra bevittek egy tál szőlőt. A vizsgázónak ki kellett emelnie a tálból néhány fürtöt és meg kelleti határoznia, milyen fajta. Ha nem tudta, megbukott.”
1929 telén a szőlőtövek nagy része kifagyott, csak az ezerjó tábla maradt meg a lövölde (homokbánya) mellett és a kövidinka a menza előtt. Az elpusztásodott szőlőskertet részes (dinnyetermesztőknek adták ki megművelésre. “Mautner adta a vetőmagot. Magkereskedő volt, .az ő és a társa kezében volt a magyar magtermelés. A dinnyét főként magnak termesztették, gondok voltak a termés eladásával. Egy részét a menzára vitték, a hallgatókkal etették meg: “Bevittek mindig egy üres tányért, abba köpködték a diákok a vetőmagnak szánt dinnyemagot.
Tormay Béla, a tanintézet első igazgatója az 1869—70-es tanévben meteorológiai állomást Szervezett Pallagon, melynek a hivatalos elnevezése: Debrecen—Pallag megfigyelőállomás, s egyike volt az 1870-ben megalakult önálló magyar meteorológiai intézet 42 állomásának. Méréseket már l1868-tól végzeztek Pallagon. Kerpely Kálmán, aki 1899-ben lett a tanintézet igazgatója, megalakította a pallagi Dohánykísérleti Állomást (az 1950-es évekig működött), s .. általa kiépített dohánykertbe helyezte át a meteorológiai állomást (1963-ban szűnt meg). Rendszercsen vizsgálták az időjárás, a talaj-nedvesség-tartalom és a műtrágyahatás kapcsolatát, harmatméréseket végeztek különböző növények állományaiban.A Kerpely-időszakban Pallag- Monostor a magyar agrometeorológiai kutatások bölcsőjévé vált.
A vincellér háza mellett nagy szélkerék működött. “Egy fenyőoszlop tetejére a szél erősséget mérő forgólapátot szereltek. A vincellérház szobájában pedig egy lúgos akkumulátorral működő szerkezetet helyeztek el. Ennek a jelzőszárába tintát öntöttek, és ahogy a lapát forgott, a szerkezet odabent rajzolta a grafikonokat. A szalagot naponta cserélték, a grafikonokat meg bevitték Debrecenbe elemzésre.”
A pallagi Dohánykísérleti Állomás országos hírű és jelentőségű intézet volt. A dohányt dohányforgókban (vetésforgóban) termesztették. Három dohányforgó volt: DH1, DH2 és DIB (dohány, búza, takarmány), ezeket évenként váltották. A forgókat utak és fasorok (diófasor, cseresznyefasor) választották el egymástól. A kísérleti állomás területén volt kémiai kutatóintézet, dohányszárító és csomózó. Az intézet igazgatója és kutatói részére tanári lakásokat építettek.
A dohányforgókhoz hasonlóan táblákra osztották fel a szántóföldet is: volt Á-forgó, B-forgó, D-forgó és E-forgó. Az Á-forgó a Nagyerdő alatt volt, egészen Apafáig nyúlt, norfolki négyes forgórendszerben működött. Négy táblából állt, az egyikben burgonyát és répát, a másikban őszi búzát, a harmadikban tavaszi árpát, a negyedikben pedig lóherét termesztettek, s a veteményeket évenként váltogatták. A B-forgó három táblája a Mezőgazdász utca két oldalán terült el, búzát, árpát, kukoricát stb. vetettek bele. A táblákat akácfasorok választották el egymástól. A C-forgó az állomás előtt volt, a vasúti sín nyugati oldalán helyezkedett el. Főként takarmánynövényekkel vetették be. A D-forgó a jegenyefasor szomszédságában terült el, a D3-as és D4-es tábla az Új-Füzesre nyúlt. Az E-forgó nyolc táblából állt, az eperfasor végénél kezdődött, vegyes vetemények voltak benne. Az E7-es tábla a Templom-hegynél ért véget. Legjobb minőségű talaja az Á-forgónak és a D-forgó egy részének volt.
A Józsai út déli oldalán alakították ki a gazdaság csikókifutóját. Öt holdnyi terület volt, eső ellen félszer védte az állatokat. Ásott kútjáról már korábban szóltunk. Akácoszlopokból és dróthuzalokból készített kerítés vette körül, a gazdaság tenyészcsikóit tartották itt, de ide hajtották ki az igás lovakat, köztük a “parádés kocsisok” lovait is.
A legelő fel volt osztva marha-, birka- és sertéslegelőre. A legelőkút mellett volt a disznó-fürösztő. Délben minden szarvasmarhát behajtottak a majorba, a növendékállatokat abrakolták, a teheneket pedig megfejték. A majorban állatokat tilos volt tartani, még a baromfitartást sem engedélyezték. A sertéstelepet (kutricát) az illetménykert végében, a majortól északnyugatra alakították ki, ott voltak a cselédek sertés- és baromfióljai is. Ezek közelében állt a juhhodály. A majorban volt magtár és pince is.
Az első világháború idején — a Monostori-erdőben kitermelt épület- és tűzifa gyors elszállítására — iparvágányt fektettek le az Oláh- és Szmirnyáktanya mögött levő fasor mellett, ennek egyik ága a Csukás-sarokra, a másik pedig Boda alá vezetett. A vágányokat a 20-as évek elején szedték fel.