NYÁRY PÁL

A Nyáryak - sok más főrendi családunkhoz hasonlóan - katonaként küzdötték fel magukat a köznemesi sorból a 16. századi török elleni harcaiban. Nyáry Ferenc -Pál édesapjának, Lőrincnek a nagybátyja - 1521-ben részt vett a nándorfehérvári, majd öt évvel később a mohácsi csatában, 1532-ben pedig Bécs védelmének megszervezésében. Habsburg Ferdinánd bárói rangra emelte.
Miután a család ősi fészke, a Tolna megyei Bedeg török kézre került,a Nyáryak Nyitra megyében, berencsi birtokukon telepedtek le. Nyáry Lőrinc, aki nagybátyjának nemcsak vagyonát, hanem méltóságát is örökölte, 1547-ben már Hont megye főispánja, 1551-ben pedig a szolnoki vár kapitánya.
Nyáry Pál az 1550-es években született, az anyja enyingi Török Margit volt. Fiatal korában néhány évig valószínűleg a császári udvarban, Bécsben vagy Prágában nevelkedett, majd a végvárakban harcolt. 1594-ben Eger várának kapitánya, 1596-ban, amikor III. Mohamed szultán 150 ezer főnyi seregével a vár ostromára indult, a garázda zsoldosokból álló őrség Nyáryt és a főbb tiszteket fogságba vetette és kiszolgáltatta az ellenségnek. Nyárynak csak kétheti rabság után sikerült megszöknie.
1598 végén Nagyváradot védte a török ellen. A sikeres védelem után Rudolf király kinevezte a vár főkapitányává, ami együtt járt a Bihar megyei főispáni tisztség elnyerésével. Második házasságát is ebben az évben kötötte, első felesége meghalt. Várday Katalinnak a hozománya (a várdai uradalom) tovább növelte Nyáry Pál hatalmát és tekintélyét.
Ekkor már valóban nagyúr: zempléni és szabolcsi birtokait szépen kiegészítették a királyi adományként kapott bihari falvak, az anyai ágon örökölt diósgyőri domínium, az újvárosi birtok (első feleségének a hozománya) és a kisvárdai uradalom. 1601-ben királyi tanácsosi címet kapott és Biharon kívül Kraszna és Közép-Szolnok megyének is főispánja lett.
Nyáry Pál azonban egyre inkább kiábrándult a császári politikából és a megbízhatatlan zsoldosseregből, ezért 1604 nyarán Prágába ment, hogy felmentését kérje a főkapitányi tisztségből. Ott érte a hír: Bocskai hajdúserege Álmosd - Diószeg mellett győzelmet aratott a császári sereg felett! A magyarok iránt bizalmatlan udvar Nyáryt őrizetbe vette. A hajdúk sikerei nyomán azonban a Bocskaival való tárgyalás elodázhatatlanná vált, ezért a főhercegek őt bízták meg a diplomáciai puhatolózással. 1605 júniusában érkezett Kassára, Bocskai udvarába, ahol hűséget esküdött a fejedelemnek.
A Tiszántúl leggazdagabb és legtekintélyesebb főurát Bocskai örömmel fogadta, kinevezte fejedelmi tanácsossá és megerősítette bihari és közép-szolnoki főispáni tisztségében.
A fejedelem halála (1606) után a királyi biztosok, a török nagyvezír és a hajdúkapitányok már egyaránt vele tárgyaltak. A hajdúkérdésben Bocskai politikájának a híve, a hajdúk letelepítésének és jogos kívánságaik teljesítésének legfőbb szószólója volt.
1607 decemberének végén valószínűleg pestisben halt meg.
Egyik dédunokájának, Nyáry Erzsébetnek a férje, Jósa Miklós az 1600-as évek végén leánynegyedként örökölt telkeket a kisvárdai uradalomhoz tartozó Szentgyörgyön. A Jósa-féle részeken alakult ki a 18. században Józsa település.
Nyáry Pál nevét a felsőjózsai Hadházytelep egyik déli utcája viseli.
(A Kisvárdai Vármúzeum Kiadványai 7. számaként jelent meg 1975-ben a NYÁRY PÁL ÉS VÁRDAY KATA LEVELEZÉSE 1600-1607 című kötet, mely 49 levelet tartalmaz. Összeállította Benda Kálmán.)