KISKERT

Józsai szőlőskert volt, két - észak-déli irányú - utcája van: a Kiskert és a Józsakert utca. Ma alsójózsai településrész. A kertséget a 18. században a Tócó keleti (erdős) partján telepítették. Központi részét - azt a lapos földhátat, mely átlagosan öt méternyire emelkedik a Tócó ingoványos völgye fölé - a régmúlt századokban egy időszakos vízfolyás, a két ágból összefolyó Józsa-ér vette körül. Az ér sással benőtt medre a vasúti töltéstől nyugatra (a legelőn) napjainkban is látható.
A területet ősidők óta lakják. Az 1980-as évek elején, házalapozás közben, a hajdani ér keleti “partján” újkőkori és bronzkori telep maradványaira bukkantak az építők (vö.: 4. oldal).
A Kiskert középső részén a bronzkor embere huzamosabb időre megtelepedett: a 19-es számú ház udvarán, szennyvízülepítő akna ásása közben egy bronzkori kerámiaégető kemence maradványait szedték ki a földből. A több ezer éves kemence alján sok edénytöredék és csillámpala hevert. A csillámpalát, mely kereskedelmi úton jutott a Zempléni-hegységből a Tiszántúlra, a bronzkori fazekasok az agyag soványítására, tömörítésére használták.
Találtak a Kiskertben császárkori (szarmata) leleteket is, a szarmata falu házai azonban több száz méterrel távolabb, a Tócó felsőjózsai partján álltak. A Józsa-ér két ága között, a földhát déli lejtőjén egy népvándorláskori temető sírjait rejti a föld. E temetőtől északra, a mai emeletes iskola környékén volt az a feltehetően avar falu, amelynek lakóit honfoglaló őseink itt találták.
A magyarság jelenléte a 10. századtól kezdődően régészetileg bizonyítva van. 1234-től pedig már oklevéllel is rendelkezünk Józsa és Szent György-egyháza létezéséről. (Vö.: 1. oldal.)
A török-tatár pusztítás után (1594-től) a vidék fokozatosan elnéptelenedett, az állattartásra, legeltetésre használt földet tulajdonosai 1769-től kezdve telepíttetik be szőlővel. Egy 1855. évi adásvételi szerződés név szerint említi a Kiskertet is: “Alább írt agygyuk tuttára akiknek illik vagy akiket illethet,hogy én Víg János, feleségem Harsányi Ersébet, el tseréltük az úgy nevezett Kiskert beli szölönket meg egyező akarattal Kállai Mihály ő kigyelmével…”
A Kiskertből (a régi Józsa prédiumról) a középkorban út vezetett az Unoka-partra (a mai Hegy utca környékére), onnan pedig a Tócón át a Klastrom-partra, ahol a falu védőszentjéről elnevezett, Árpád-kori Szent György-templom állt.
A Kiskertet az 1794. évi kéziratos térképen (utalva a föld korábbi birtokosára) “Jósakert” néven tüntetik fel. A múlt században a kertség két utcáját “csőszút” kötötte össze (1882: “A két dűlőt összekötő út”), melynek északkeleti sarkán állt a kiskerti csőszház. Idős emberek ezt a telket ma is “csőszföld”-nek nevezik.
A kertség temetője, amely sok bosszúságot okozott a Böszörményi Városi Tanácsnak, a szentgyörgyi határban (akkor böszörményi föld volt), a mai Október 6-a utca környékén feküdt.
A jelenlegi tanítói lakás és a tornaterem a két világháború között az alsójózsai római katolikus iskola épülete volt. Az 1950-es években ezen a telken épült Józsa első emeletes iskolája. Az iskolától délre, az utca keleti oldalán (Kiss Józsefék háza környékén) állt a múlt század elején Józsa első református imaháza, így tartja a szájhagyomány.