THOR ISTEN
Thor /Donar/ isten /Odin és Tyr mellett/ az ősi germán istentriász harmadik alakja. A mennydörgés és zivatar istene, akiről azt képzelték, hogy a föld termékenysége nagyrészt tőle függ, ezért a germán földművelők különösen tisztelték. “Számos történet szinte allegorikus formában mondja el harcát a telet, fagyot jelképező óriásokkal, akiknek erejét a tavaszi mennydörgés megtöri.”
Thor /Donar/ isten neve az indoeurópai sten- ‘mennydörög, zeng’ /görögül steinen ‘morajlik, dörög’/ szóból származik, melyből az angolban thunder ‘mennydörgés’ , az ónorvégben pedig thunnar /Donar/, majd thórr /Thor/ lett. A szó a csütörtök germán nevében / német:Donnerstag, angol:Thursday/ és számos helységnévben fennmaradt. A straffordshire-i Thunderfield /880 körül Thunresfeld/ és a rajnavidéki Donnersberg is Donar /Thor/ isten egykori tiszteletét bizonyítja.
Thor vagy Donar a leírások szerint vörös hajú, erős férfi; kezében a mennydörgést jelképező balta, melyet számos skandináviai sziklarajz megörökített. Kultuszáról Broby-Johansen a következőket írtja: “A pap szertartásos öltözetben, a szent fejszével megáldja a házasulandókat. Egyes helyeken még a mi időnkben is szokás volt kőbaltát tenni az új pár ágya alá, a gyermekáldás biztosítására. Kréta szigetén a templom neve labyrint volt, ami fejszeházat jelent. És a kőfejsze dán neve - tordensten ‘mennydörgéskő’ - elárulja , hogy ennek az eszköznek köze volt az idővarázslathoz. Nem csoda, hogy a fejszének olyan tisztelettel adóztak. A földművelés fejszével kezdődött: erdőt kellett irtani, szűzföldet kellett feltörni…”