Józsa története

In memoriam Gábor János (1911-1995)

Egy éve, 1995. november 28-án rokonok, volt kollégák, volt tanítványok, barátok és ismerősök, mindazok, akik ismerték, szerették és tisztelték, mély részvéttel kísérték utolsó útjára Gábor Jánost, a felsőjózsai általános iskola nyugalmazott igazgatóját.

A szó legigazabb, legnemesebb jelentése szerint egy eredményekben gazdag emberélet szakadt meg az ő halálával. Mert ízig-vérig pedagógus volt ő, aki mindvégig, a legnehezebb körülmények között is hivatásának tekintette azt a pályát, amelyet egy életre választott.

Tanítói oklevelét a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerezte. (Ezt az ötvenes évek elején földrajz-biológia szakos tanári képesítéssel egészítette ki.) Tanítói képesítésének megszerzése után hosszabb ideig volt állás nélkül (a nagy gazdasági világválság ideje volt ez), ingyen tanított, segédtanítóskodott, míg végre a hermánszegi református gyülekezet megválasztotta kántortanítónak.
„Megválasztása után, mint rendes kántortanító nemcsak rendbe hozta az iskolaügyet, hanem mintaszerű iskolát teremtett” – emlékezik a jegyzőkönyvi beírás róla. A felettes egyházi szervek, valamint a tanfelügyelők elismerték eredményes munkáját, és megszerették a gyermekek szülei is. Foglalkozott a felnőtt ifjúsággal is.

Hermánszeg után a tetétleni iskola élére került, ahol 12 évet töltött, hasonló jó eredményeket felmutatva. Ezt az eredményes munkát szakította meg a katonai behívó, amely a keleti frontra parancsolta, ahonnan sebesüléssel tért haza.

A tetétleni évek után 1953-ban került a felsőjózsai általános iskola élére mint igazgató. Sok munka várt rá! Első dolga volt, még ideérkezése évében, hogy bevezette a villanyt a két Elek utcai iskolaépületbe és a pedagógus szolgálati lakásokba. Addig ugyanis a két petróleumlámpa világított. Annál a gyér fénynél mindent lehetett csinálni, csak tisztességesen írni-olvasni nem. Pedig az utcában már évek óta benn volt a villany. Mindjárt az első évben rendbe hozatta a melléképületeket: vécéket, kamrákat, ólakat, illetve újakat építtetett.

Józsai kinevezése évében, 1953-ban épült fel a községi művelődési ház, vagy ahogy akkor nevezték: kultúrotthon. Ennek vezetését szintén Gábor János látta el évekig eredményesen. E munkájában sikerrel hasznosította a Hermánszegen és a Tetétlenen szerzett népművelői tapasztalatait.

Az ő nevéhez fűződik a Rózsavölgy utcai tanterembővítés is. A tanulói létszám már évek óta kinőtte épületeit. Sürgősen szükség lett volna megfelelő bővítésre: egy 12 tantermes új iskolaépületre. A túlméretezett iparosítás éveiben erről „természetesen” szó sem lehetett. Másfajta épületekre nem sajnálták a pénzt, de ha iskoláról volt szó, kétszer is megnézték, mielőtt ígéretet tettek volna rá. Így aztán a 12 tanteremből kettő lett, vagyis megoldás helyett tüneti kezelés.

20 éves itteni munkássága alatt teljesedett ki a szakrendszerű oktatás a felsőjózsai iskolában, amely nem szűkölködött az eredményekben. Évről évre hallatott magáról, mert tanulói sikerrel szerepeltek a szaktárgyi, művelődési és sportvetélkedők járási, sőt megyei fordulóin is.

Nem lenne teljes a kép Gábor Jánosról, ha nem tennék említést arról, hogy felsőjózsai kinevezésétől kezdve tíz éven keresztül úgynevezett filléres vonatokat szervezett a MÁV közreműködésével, néha évente kétszer is. Ezek a vonatok Józsáról indultak az ország különböző nevezetes helyeire (Balaton, Eger, Lillafüred, Békés stb.) Egy-egy alkalommal 6-700 józsai lakos: gyermek és felnőtt utazott ezeken a nagy kedvezményt nyújtó vonatokon. Többször is előfordult, hogy olyan idősebb utasa is volt a filléres vonatnak, aki életében először ült vonaton. A MÁV vezetése elismerő oklevéllel tüntette ki Gábor Jánost e vonatok szervezéséért, hozzátéve, az elismerés értékét növeli az a tény, hogy Debrecenből nem sikerült hasonlót indítani.

A pedagóguspályán eltöltött hosszú évei alatt nemzedékek nőttek fel, akik mindmáig magukban hordozzák a tőle kapott humánumot, útmutatást, emberi tartást, szeretetet.

Így ő tovább él a tanítványokban.