Józsa története

A Hajdúsági löszhát és az Alsónyírvíz-vidék homokdombjai között észak-déli irányban húzódik a Tócó-völgye, ahol megközelítve a Berettyó régi Sárrétjének mocsárvilágát - miután a Kondorossa egyesült, Kösely néven -, nyugatra fordulva folytatja útját a Hortobágy-medencében. A területen folyó élővizek és a Tócó is, elsősorban a völgyekben összegyűlő csapadékot vezették le, s szállított vízmennyiségük főképpen az éghajlati viszonyok függvénye volt (csapadék- és talajvíz).

Keletkezéséről azt tartják, hogy a felső pleisztocén korban valamelyik Északkeleti-Kárpátokban indult, nagy folyó medrének adott helyet a mai Tócó-völgy. Mikor a nagy folyók elhagyták medrüket, az elhagyott mederben kisebb vízfolyások alakultak ki, így alakult ki a mi “folyónk” is. A Tócó tehát a jégkorszakban, 25-10 ezer éve kialakult nyírségi dombokat és a Hajdúsági löszhátat választja el, a két felszíni geológiai képződmény határvonalán húzódik.

A Tócó több ágból Hajdúböszörmény határában, Zelemérnél ered, abból a hátságból, mely legmagasabb pontját Szentgyörgypusztán, a tengerszint felett 167 m magasságban levő Csege /Thege/ nevű halomban éri el. Széles, mély völgye bizonyítja, hogy egy valamikori nagy folyó beiszapolódott medrét használja. A vízfolyás hossza ma 25940 fm. Medre a balmazújvárosi útnál, a Tócóskertnél és Szepesen a legszélesebb. A vízfolyás egyes szakaszainak több neve is volt. Északi részét Kis-Tócónak, a Kishegyesi úttól délre levőt Nagy-Tócónak is nevezték. A Tócó esése a felső szakaszán a legnagyobb: 2,15 m/km, Debrecen várostól nyugatra 0,434 m/km, a Szoboszlói útnál 0, 834 m/km. Debrecen város határát tulajdonképpen a Tócó osztja ketté a nyugati fekete földi és a keleti homokos területre. A Tócó vízgyűjtőterülete a Köselyig 130 km2, mely talajvízlecsapoló is. Kisvizei ebből származnak. A város délnyugati részében egykor voltak olyan szakaszai, ahol nyaranta nyakig érő vízben lehetett lubickolni. Valamikor Debrecenben is több ágban folyt a vize, de ma már kiépített medrében alig csörgedezik valami. Elhaladva Debrecen nyugati része mellett felveszi a részben tisztított és a tisztítatlan szennyvizet majd két ágra szakad.
A keleti ág, amely a biológiailag tisztított szennyvizet szállítja, felveszi a Tócó nyugati ágát, amely a Lovászzugi tavakban csak öntisztulás útján tisztult vizet vezet a vízfolyásban. Debrecentől délre a terepen látszik még, hogy korábban mely mélyedésekben haladt tovább, de itt is megrendszabályozták. Van olyan szakasza is, ahol szántóföld alatt csövön halad tovább. Sáránd községgel egyvonalban összefolyik a Kondorossal.
A mai Tócó-völgy kialakulását megelőző földtörténeti folyamatokat az altalaj szerkezete mutatja: - 0-15 m holocén ártéri üledék, iszap és futóhomok
- 15-200 m pleisztocén agyagos, homokos rétegsugarak
- 200-400 m agyagos réteg
- 400-1000 m a rétegek agyagos, kis mértékben homokos, lignitcsíkos képződmények.
- 1000-1300 m agyagos márgás vízzáró réteg
- 1300-1400 m szarmata mészkövek
- 1400-1480 m középső miocénban kialakult vulkáni tufák és üledékek
- 1480-1540 m alsó miocén vörös homokkövek
- 1540-1600 m felsőoligocén homokkövek
- 1600 m alatt eocén és krétakori képződmények

A talaj szerkezetéből következik, hogy a völgy környékének vízellátását a XIX. század közepéig legkönnyebben a talajvízre, majd a rétegvízre épített kutak biztosították.