Józsa története

Az imaház vályogból épült és cseréppel van fedve, iskolául is szolgál a tanköteles gyermekek számára.
Tanítói lakásul a tanteremmel egy fedél alá épített egy szoba szolgált, melynek hossza 3 méter, szélessége négy és fél méter volt. Amikor törvény jelent meg, hogy a tanítót két szobás lakás illeti meg, ennek az egy szobának a közepére húztak egy sárfalat, betettek egy ácsolt ajtót, s meglett a törvény által előírt két szoba. A tanítói lakás és a tanterem bejárata közös helyiségre nyílt. Négy felől kapott világítást. Az ablakok mérete 80×100 cm volt. Udvara deszkakerítéssel körülvett igen kicsi terület volt
Az épületek nem iskola céljára készültek. Rozogák, düledezőek voltak. Dr. Görgei Márton tisztifőorvos évről-évre fenyegette az iskolát fenntartó református egyház illetékes hatóságait, hogy gondoskodjanak megfelelő, egészségileg kifogástalan tantermekről, mert jogánál és kötelességénél fogva be kell hogy zárassa az iskolát.
Tudott a helyzetről a vármegye akkori vezetősége is, de ígéretnél egyebet nem nyújtottak.
Az épületek berendezései is kezdetlegesek voltak. 8-10 személyes templomi padokon ültek a gyermekek. Volt még a teremben: egy Himnusz- tábla, egy nagy címer, egy Magyarország politikai térképe, egy Hajdú megye térképe, egy 1 méter magas számológép, egy kis könyvtárszekrény, amibe a minisztérium adott szépirodalmi könyvsorozatokat.
Az eszközöket 1882-ben a Hajdú megyei Tankerületi Felügyelő ajándékozta.

Az egyházi elöljáróság építési bizottságot hoz létre,- hogy a súlyos oktatási körülményeken javítani próbáljanak. A bizottság szakértőkkel együtt a szükséges építkezések felmérése után javaslatot terjeszt a presbitérium elé.
1892. január 24-én az egyháztanács az alsójózsai igen szűk és alacsony iskola bővítésére, a bizottság javaslatára hozzácsatolt rész építési költségei fedezetére 3 évig családfőnként 2 forint, nyilas szőlőföld területként 1 forint rendkívüli adót vet ki, melyet február 21-én a közgyűlés elfogad.
Nagy gond az egyháztanács számára az új iskola építésének a helye is.
Az imaház mögötti terület kicsi. A tanítói lakhoz tartozó egy nyilas szőlő szélessége annyi, hogy a rajta lévő kerítés éppen a határig tart, a végébe az új iskolát eldugni nem célszerű.
Ezeket a problémákat hallva, a szomszéd özvegy Szabó Istvánné ajánlatot tesz, mely szerint lakhelyét 800 osztrák ezüst forintért hajlandó eladni a haszonélvezet haláláig való fenntartása mellett.

Szabó Istvánné ajánlatát a kiküldött szakértői bizottság felülvizsgálta, majd mind a presbitérium, mind az egyházközségi közgyűlés elfogadta.
A szerződést megkötötték.
A szerződés a következőképpen szól:
“1892. február 21-én özv. Szabó Istvánné Varga Juliánna a Lelkészi Hivatalban Puszta A. J. 119 sz. telek jkv-ben A+268 hrsz, 2 nyilas 1200 öl ingatlanát a rajta levő épületekkel - a fent megnevezetteket - 800 forint örök áron való eladására tett szándékát hivatalosan kinyilvánítja. Adóját fizeti s f. év május 1-én átadja az ingatlant a következő megjegyzések mellett:

a./ a malom kőpadját

b./ két lábfát

c./ a malom faanyagából az egyházi építkezésnél kimaradt hasznavehetetlen fákat

d./ egy tyúkólat

e./ egy disznóólat

f./ egy górét az alatta levő kőrakással előbb elbontat és magával viszi. A főépület végében levő magtárt otthagyja cserébe az egyház fáskamrájáért.

S végül az eladó kívánsága, hogy ajánlata elfogadása esetén a vételárat egy összegben szeptember 29-én fizesse ki az egyház.
Daróczi András, Nagy Sándor, Kerek József szakértők, építési bizottsági tagokkal újra megvizsgálják és a közgyűlés előtt kijelentik, hogy a nevezett épületek megvásárlása előnyös, udvarán iskolát építeni célszerű, az épületeket tanítói laknak átalakítani és használni kényelmes.
Ha az egyház akarja, a második vonalban levő emelkedettebb részét az épületnek feljebb emelve még iskolának is átalakíthatja.
A malom elbontása által kikerülő fák célszerűen felhasználhatók a tanítói lak és iskola építésénél. Tehát a birtok megvétele az egyház részére előnyös. A közgyűlés határozata szerint fent megnevezett épületeket megvásárolja az ismertetett feltételek mellett. Mivel azonban a rendkívüli adóként kivetett fizetendő adó összegre a későbbiek folyamán számíthat annak befolyása után, s nevezett határidőig kiegyenlíteni a vételárat nem tudja, úgy a debreceni főiskola pénztárából törlesztésre 600 forint kölcsönt felvenni határoznak: lelkészelnök Tóth János felső, Sári Mihály alsójózsai gondnok. Varga Gábor, Bíró István, Smiák Pál, Nagy István, Váradi Sándor, Veres Bálint, Pásti György, Mező Imre, Szabó János, Arany Sándor, Biri Mihály, Jóvér János presbiterek s több egyháztag és fent nevezett szakértők.
A fentiekből kitűnik, hogy a település elöljáróinak minden jóindulata, felelősségérzete, haladó szelleme ellenére nehezen kezd beindulni Alsójózsán a gyermekek nevelése-oktatása.

Szegény az ország lakosságának nagy része, de a Debrecenből ide kitelepült emberek élete küzdelmesebb, nyomorúságosabb az általánosnál. Sem az embereknek, sem az egyháznak nincsenek birtokai, földjei. Gróf Eszterházy, akinek birtokai ezen a területen voltak, több bihari községnek - Derecskének, Esztárnak, Gáborjánnak - földterületet holdakat adott. Itt sajnos, nem volt ilyen kegyes. A Dragota család nemes adománya vagy Steinfeld Mihály macsi nagybirtokos adománya szintén elismerést érdemel, de ezek elenyészőek ahhoz viszonyítva, amelyben a többi község részesült. Ezért az 1868-as népiskolai törvény felemelő hatása itt még kevésbé érvényesült, mint más vidéken. .Az itt lakó nép nem tudta azt produkálni, mint más település lakói, erőfeszítései ellenére sem.
A nehéz körülmények miatt a tanítók állandóan változnak. Hiába beszél s ír a lelkész a tiszta, jó levegőről, a szép fasorról, a Budapestről jött és még testvérét is idehozni akaró tanítónő egy napi “kedélyes és vidám” tanítás után szinte angolosan távozik.
Az is általános, de itt fokozottan, hogy az elmenő tanítónak követelései vannak. A tanítók fizetése az iskolába járó gyermekek számától függött. S a 60-70 tanköteles gyermekből télen a hideg, a lábbeli, a ruha hiány miatt, tavasszal pedig azért, mert már a 8 éves gyermeket napszámba küldte a szülő - csak 30-40 járt iskolába. így kevesebb gyerek után járt a “krajcár”.
A szegény, több gyermeket iskoláztató szülők terhei csökkentése érdekében a Tanfelügyelőség sürgette az ingyenes oktatást. A presbitérium méltányolta ezt a törekvést, mégis úgy véli, hogy iskolai adó címén minden forint adóból 25 krajcárt be kell fizetni.