Az első lépések
Az alsójózsai elemi iskoláztatás kezdetére különböző időpontokat találunk. Szoboszlay Sándor összefoglaló könyvében 1860. szeptember l-re teszi az első református elemi iskola megnyitását.
Valószínű, hogy az Egyházi Levéltár pontosabb adatokkal szolgál e téren.
Az Egyházi Levéltárban talált feljegyzések szerint az alsójózsai kertségben - a kertség életében jelentős szerepet játszó Varga György, Szigeti Ferenc, Németi Sámuel -már 1860 előtt is, 1849-ben szorgalmazzák egy tanító alkalmazását azzal a céllal, hogy a “kertbéli gyenge fiú és leánynövendékeket” oktassa, tanítsa. Meg is hívják Bíró János hajdúböszörményi születésű, a Debreceni Kollégiumban tanult fiatal, magányos embert. Bíró János másfél évig tanít sikeresen, majd önként hagyja el állását.
Bíró János után Ágh Mihály debreceni születésű, szintén a Kollégiumban képezett fiatal tanítót hívták meg tanítani a kertség vezetői. Ágh Mihály elmenetele után egy idős asszonyt, néhai Lukács Károly özvegyét állították be tanításra.
Érdekes adatokat tudunk meg az 1860-as évek oktatásáról, a helyi lakosok részéről tapasztalható segítőkészségről, felelősségről.
1860-ban, Nagy Károly káplántanító idejövetelekor Antal János három nyilas szőlőbirtokán lévő pajtáját felajánlotta iskolának minden ellenszolgáltatás nélkül addig, amíg az egyháznak megfelelő iskolai helyisége nem lesz.
1860. december 31-én presbiteri gyűlés elhatározza egy imaház és iskola építését. A hívek 280 forintot adnak e célra. Azonnal hozzá is kezdenek az építkezéshez a kertközség tulajdonát képező, de általa nem használt, úgynevezett váltott részen levő szabad területen. Az építkezést azonban pénzhiány miatt abba kellett hagyni, de Debrecenből csakhamar jött 300 ezüst forint. E segéllyel és a közben felvett 250 forint kölcsönnel befejezik az építkezést.
A felépített iskolát és imaházat 1862 áprilisában özvegy Nánási Gáborné által a volt Varga utcai színház székeivel berendezik.
Nem lehet tudni, hogy miért, de a nagy lelkesedéssel fogadott, külföldet járt, képzett Nagy Károly lelkésztanítót - aki az iskola építésére kölcsönt is adott - 1863. január 4-én már alkalmatlannak tartják. Varga Bálint főgondnok és a presbitérium más, alkalmas tanító kinevezését kéri Révész Bálint esperes úrtól.
1863. március 5-én az alsójózsai leányegyház elöljárói a Nagy Károly úrtól iskola építésére kölcsönvett 275 osztrák forint kamatjával való visszafizetésére minden nyilas szőlőbirtok után 50 krajcárt vetnek ki, s mindenkit felszólítanak a fizetésre. Határozatot hoznak a lázító Kiss József, Antal János és Pongor Istvánné megbüntetésére is.
1863-tól 1876-ig Körösi Károly a tanító. Körösi Károly a Magyar Királyi Helytartó Tanácshoz intézett levelében arról ír, hogy fizetésének meghatározása lehetetlen, mert az 50-60 tanköteles gyermek közül télen csak 15-18 jár iskolába a nagy ínség s a roppant szegénység miatt. A jövőjüktől borzadó, tengődő lakosok a megállapított 50 ezüst forintot, a fejenkénti 40 krajcárt semmiképpen nem tudják fizetni.
Ugyanebben a levélben panaszolják hogy gróf Eszterházy szentgyörgypusztai haszonbérlője, Kökényesi Imre úr Kulcsár Mihály gondnok urat és Körösi Károly tanítót magához rendeli, gorombán “kendnek” nevezi őket.
Körösi Károly tanító helyére Balogh Zsigmond kerül.
1870. február 17-ról való az első pontos kimutatás a lélekszámról
Eszerint 320 férfi és 341 nő, összesen 661 lélek van Alsójózsán.
Tanköteles gyermek: 47 + 57 = 104
Iskolát látogat: 27 + 19 = 46
Iskolát nem látogat: 20 + 38 = 58
1872. április 18-án Gyulai László református segédlelkész és Somogyi Pál tanítóképezdei tanár szomorúan állapítják meg, hogy a tanítás a mai kívánalmaknak nem felel meg, bár a tanító szorgalma elismert.
Az alsójózsai leányegyház elöljárósága Karcsa György (1876-77) eltávozása miatt egy magányos tanítót hív. Neve: Bódog István.
Fizetési díjlevelét mesállapítja:
1. Szabad lakás az iskola épületében.
2. Kétszáz osztrák ezüst forint az egyháztól, istentisztelet vasárnap és ünnepnapokon való tartásáért és ének vezetéséért.
3. 40-45 iskolába járó gyerek után járó tandíj fizetés: 3 osztrák ezüst forint 60 krajcár.
4. Temetési stóla.
5. Két öl kemény tűzifa, melyből az iskolát fűteni köteles.
Bódog Istvánt Tóth Lajos (1880-87) követi.
Az elöljáróság Tóth Lajossal kapcsolatban megjegyzi: tovább nem maradhat Felső-józsán, mert a gyermekekkel durván bánik, a gyermekekkel füvet hordat hátukon tehenei részére, “teremtézi” és “tetves” szóval illeti őket. Ütései kék foltokat hagynak a gyerekek hátán.
A legszomorúbb tény: Sóti Mihály 11 éves iskolás a múlt év december 20-án a nagy, mély kőburkolatú kútba esett, nyaka-feje tört és azonnal meghalt. E szörnyű tragédia után intézkedtek, hogy kútból vizet csak egyházi szolga húzhat.
A dolog érdekessége: Tóth Lajos később Alsójózsán tanít, s 1888. január 5-én történő halála nagy részvétet kelt a gyülekezetben s kellő kegyelettel kísérik utolsó útjára. Özvegye: Dalmi Sára.