Józsa története

1985 után fellazult a régi rendszer az oktatásban is. Az iskolák fenntartásában az állam monopóliuma megszűnt Sokszínűvé vált az iskolarendszer: az önkormányzati tulajdonúak mellett megjelentek az egyházi, illetve az alapítványi iskolák is.
Ugyanakkor évekig tartó bizonytalanságok, megválaszolatlan kérdések sora kezdődött el. Például: Az iskolák finanszírozása milyen elvek alapján történik? Az állam előír kötelező feladatokat az önkormányzatoknak - még most sem lehet tudni pontosan, melyek ezek a kötelező feladatok. Bizonytalan az is, hogy a kötelező feladatok megoldásához garantálja-e az anyagiakat az állam. Az előző évek tapasztalata: az általános iskolákra kapott központi támogatást 15-20 %-kal az önkormányzatoknak kellett kiegészíteni.
A régi iskolarendszer fellazulása után is fenn kell, fenn kellene tartani az állami szabályozást, de az intézmények önállóságát is biztosítani kell. Bár az oktatási-nevelési intézmények önállósága sem lehet korlátlan, még akkor sem, ha a rendeltetésszerű működtetés költségeinek biztosítása helyett napjaink pénzügyminiszterei önállóságot kínálnak.
Az iskolák önállóságát korlátozó tényezők: 1. Az állam meghatározza a tartalmat a feltételeket. 2. A fenntartó önkormányzatok szintén korlátozó erővel lépnek fel. Megrendelők lehetnek az iskola irányában. Kell-e neki a program, amit az iskola nyújtani akar? Fedezi-e a költségeket? 3. Az iskolafelhasználók (szülők, tanulók, a közvetlen társadalmi környezet) szintén beleszólnak az iskola dolgaiba. De még napjainkig sem tisztázott, hogy pontosan mibe és milyen mértékig?
A megváltozott körülmények között az általános iskolában kitüntetett szerepe van az alapkészségek fejlesztésének illetve a tanulók új ismeretek szerzésére képessé tételének.
A napjainkban is tartó, hihetetlen változások közepette óvni is kell, kellene az iskolákat a politikai csatározásoktól! Ne avatkozhassanak az iskola belső életébe a politikai pártok és az önkormányzatok!
Az 50. születésnapját 1995-ben ünneplő általános iskola szerkezetében is nagy változások mentek végbe az utóbbi években. A gimnáziumok lefelé terjeszkednek. Elszívják az 5. vagy a 7. osztályokból a legjobb tanulókat.
Ez a folyamat előre- vagy visszalépés? Ma még nem lehet egyértelműen eldönteni. Hívei és ellenzői egyaránt vannak a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumoknak, ugyanúgy, mint ahogy 1945. augusztus 16-án sem egyforma lelkesedéssel fogadták az új iskolarendszer, a nyolcévfolyamos általános iskola bevezetését.
Az Ideiglenes Nemzetgyűléstől kapott felhatalmazás alapján Dalnoki Miklós Béla miniszterelnök kibocsátotta a 6650/1945. M. E. számú rendeletét, amely arról intézkedett, hogy a korábbi népiskola és a polgári iskola osztályai, valamint a gimnáziumok I-IV. osztályai helyett a 6-14 éves tanulók számára nyolcosztályos új iskolatípust kell szervezni. Az új iskolaszerkezet az 1949/50-es évben vált teljessé.
Az új iskolatípus létrehozásával származási különbségtétel nélkül minden gyerek számára általánossá vált a 6-14 évek közötti egységes képzés, és lehetőség nyílt arra, hogy elsősorban képességük, rátermettségük alapján válasszák meg további tanulmányaik útját.
Németh László az új iskolatípus támogatói közé tartozott. Véleményét így fejtette ki:

“Ne engedjük szét felső elemibe, polgáriba, gimnáziumba 14 éves korig a gyerekeket! Szerezzék meg együtt, egyformán az általános ismereteket, s csak azután oszoljanak szét, ki a műhelybe, ki a földre, ki a különféle négyosztályos középiskolákba! Ha azután mint gazda, iparos, orvos újra összeülnek: ez a közös 8 osztály lesz az a műveltség, amely szót vált és szót ért bennük.”

Azt, hogy ez az iskolatípus mindig mostohagyerek volt hogy fennállásának első fél évszázadában soha nem kapta meg azt az erkölcsi és anyagi támogatást, amely az eredményes oktató-nevelő munkának feltétele volna, napjainkban fokozottan érezzük.