Józsa története

Nehéz körülmények az alsójózsai iskolában: pincébe szorul a technikaóra

Salga Attila

Debrecen-Józsa (HBN) - Megszokásból az 1955-ben átadott alsójózsai általános iskolát még most is újnak nevezik így különböztetik meg az 1928-ban létesült régi épülettől, amelyben három tanterem, egy szolgálati lakásból kialakított kis osztály és a menza kapott helyet Az új iskolában tizenegy, egy másik épületben még egy tanteremben folyik az oktatás.

- Gondolom, 315 tanulóra 16 tanterem ugyan nem túl sok, de átlagosan, mondjuk, 26 diákot számolva egy osztályban, elegendőnek tűnik

Dalmi Ilona igazgató és helyettese, Danku Attila nem ért egyet.

D.I: - Az új iskolát 1967-ben úgy “bővítették” két szükségtanteremmel, hogy a gyerekek életteréből, a földszinti folyosóból vettek el 70 négyzetmétert. Azóta a tantermek ajtaja kifelé, az alig több mint 1 méter széles “közlekedőre” nyílik. Külön épületben, a volt tornateremben is tanítunk, ahol még WC sincs. A technikaórákat a pincében tartjuk. Az ottani körülményekre jellemző, hogy a tisztiorvosi szolgálattól minden évben külön engedélyt kell kérni. Ha a 16-20 négyzetméteres osztálytermekben tízen-tizenhatan zsúfolódnak, a lélegzetvétel is nehéz. A könyvtárunkat különálló, egykori szolgálati lakásban kellett elhelyeznünk.

Egy kilométerre az ebéd

D. A.: - Vannak osztályok, ahol egy-egy padsorból csak úgy tudnak kimenni a gyerekek a táblához, ha a szomszéd feláll, és helyet csinál. Az iskolában csak egy normális szertár van, az összes többi szemléltetőeszközt, felszerelést - a térképektől, a lombikoktól kezdve az írásvetítőig - a tanáriban tartjuk, ahol az iskolatitkár is dolgozik. A harmadik-nyolcadik osztályos gyerekek a több mint egy kilométerre lévő menzára járnak ebédelni. Az új iskola kapusszobája raktár és személyzeti öltöző.

- Hogyan lehet ilyen körülmények között megfelelő oktatási feltételeket teremteni?

D.I: - Költői kérdés. Ha az új iskolában tanuló 3-8. osztályt összehívjuk, vagy télen az óraközi szünetet az első emeleti folyosón töltik, fél négyzetméter jut egy gyerekre! A debreceni önkormányzat beruházási és üzemeltetési irodája a szerény lehetőségekhez képest mindig támogatott bennünket. Az 1991 decemberében 15 millió forintos költséggel felépített tornatermünk minden igényt kielégít. Maximálisan kihasználjuk; a “konzervdoboz” ellensúlyozására, heti három helyett négy testnevelésórát tartunk, van karate, néptánc, aerobic, sportkör.

Saját tankönyv

A modern tornatermen kívül tehát mindenre panaszkodnak.

D.A.: - Én ezt inkább szomorú tényáradatnak nevezném. Az elmondottak ellenére iskolánkban teljes a szakos ellátottság, a gyerekek részt vesznek a városi és a megyei tanulmányi versenyeken. Ebben az évben a zeneművészeti főiskola hallgatói öt alkalommal adtak hangversenyt a tornateremben; környezetvédelmi és kulturális kört alakítottunk. 7. és 8. osztályokban, a fakultáción németül és angolul tanulhatnak a gyerekek, de szabadon választható a színjátszás, a képzőműveszet, a művészettörténet, a gitár, a furulya. Számítástechnika fakultációnk is van, de 15 négyzetméteres terembe 5 gépet kellett bezsúfolni. Magyarországon valószínűleg elsőként saját tankönyvből oktatjuk településünk történetét.

D.I: - A tisztiorvosi szolgálat jegyzőkönyvei bizonyítják, hogy az új iskola korszerűtlen. Nem hiszem, hogy egy 50-60 milliós új épületszárny megépítésére lenne elég pénze az önkormányzatnak, ezért emeletráépítési szándékunkkal jelentkeztünk már több alkalommal. Becslések szerint ez “csak” 12-14 millióba kerülne, s minél előbb elkezdik, annál “olcsóbb”. Hamarosan indul a tíz évfolyamos iskola. A szülők is biztosan segítenének az építkezésben, mert a korszerűsítés után nem kellene azon törni a fejüket, melyik debreceni iskolába írassák át a gyerekeiket.

Hajdú-bihari Napló 1993. július 20. kedd