Józsa története

Őrizzük a lángot” jeligés pályamunka. Készítette Batta Csaba 8. osztályos tanuló 1976-ban.

Az 1975-76-os év jubileumi év. Ebben az évben ünnepeljük a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 30. évfordulóját. Az idei év úttörőmozgalma az “Őrizzük a lángot” mozgalom. E mozgalom keretében gyakran felkeresünk olyan személyeket, akik csapatunk tagjai voltak, esetleg később ismét kapcsolatba kerültek velünk.
Érdeklődtünk tőlük: milyen volt az úttörőélet a megalakulás éveiben, milyen eseményre emlékeznek vissza szívesen, milyen dalokat énekeltek, miket játszottak, hogyan alakult életük az azóta eltelt években.
Pályamunkámban egy olyan volt úttörőt szeretnék bemutatni, akinek mai jelentős munkája a mi iskolánkból, a mi csapatunkból, a mi falunkból indult. Ez a “volt úttörő” dr. Lévai Béla. a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa, az orosz nyelv tanára.
Bár munkájától kissé távol esik már az általános iskolás korú gyerekek világa, ő most is szívesen jön közénk. Élménybeszámolót tart útjairól, táborozni, kirándulni jön velünk. Felkerestem Tanár urat megkértem, meséljen életéről. Szívesen rendelkezésemre állt. Beszélgetésünk folyamán kérdéseket tettem fel neki, s a következőket tudtam meg róla..
- Milyen volt gyermekkora?
1949-ben voltam első osztályos. Bizony ,bennünket nem fűtött tanterem várt, nem jóllakottan indultunk iskolába. Kevés volt a fűtőanyag, gyakran volt szénszünet. Nagyon sokszor 2-3 hasáb fával a hónunk alatt indultunk el otthonról, amivel egy kis meleget varázsoltunk a barátságtalan tanterembe. A hideg csak az egyik probléma volt. Állandóan éhesek voltunk. Ha valaki hozott tízórait, körbefogtuk, úgy néztük, majd elcseppent a nyálunk. Hogy segítsenek helyzetünkön, tejport hoztak szekérrel, amiből tejet készítettek az iskolában. Még a piszkos szekérről is nyaltuk a tejport, amitől betegek lettünk. Kenyeret is kaptunk néha gyümölcsízzel. Nagyon vágytunk egy kis édességre, de nem volt pénz még kenyérre sem.
- Milyen tanítás folyt az iskolában?
Az iskolában váltott tanítás volt. Ha délutánosok voltunk, és hamarabb felmentünk, mint ahogy kezdődött a tanítás, beálltunk a padok közé, hogy ne fázzunk kint.
- Milyen élmények maradtak meg Tanár úr emlékezetéhen ezekről az évekről?
Harmadik osztályos voltam, amikor először láttam filmet. Címe: Vad vizek országa. Nagyon tetszett a film, annyira, hogy nem akartam kijönni a moziból. Ekkor a felső- és alsójózsai iskola egy igazgatóság alá tartozott. Rendeztek részünkre egy vetélkedőt, amelyen első lettem. Azért is emlékszem vissza szívesen erre, mert jutalomból egy 30 filléres Pajtás újságot kaptam. Ezt az újságot, mivel nem volt más, hússzor is elolvastam, már kívülről tudtam az egészet. Később megláttam egy szép képeskönyvet a boltban. 1,50 Ft-ba került. Nagyon szerettem volna, ha Anyu megveszi, de ő azt mondta: Dehogy vesszük meg, hisz 1,50 Ft-ért 1 kg kenyeret adnak. Akkor inkább azt veszünk.
Szívesen emlékszem vissza a bábszakkör előadásaira, melyet Belenszky Gyuláné vezetett. Társadalmi munkát is végeztünk. Gyapotot tisztítottunk. Ez is emlékezetes maradt számomra. Szüleim vettek egy jó nagy fekete kabátot, (azért nagyot, hogy sokáig hordhassam) s ebben tisztítottam a gyapotot. Mondanom sem kell, hogy nézett ki a kabát gyapottisztítás után! A fekete kabátból fehér kabát lett!

Nagy élményt jelentett számunkra a “szerep”. Ez a mai kulturális szemléhez hasonló előadás. Egyik kedves szerepem az “Égig érő fa” volt. Minden évben egy ilyen előadást tartottunk, amelynek bevétele az úttörőcsapat pénztárába került.
Ekkor még minden napot zászlófelvonással kezdtünk az iskolában. A raj tanácselnökök jelentettek a csapattanács elnökének. Én is raj tanácselnök voltam. A jelentés után énekeltünk.
- Hogyan emlékszik vissza Tanár úr az 5. osztályba való átlépésre?
Nagy változást jelentett számomra az 5. osztályba való átlépés. Az új tantárgyak közül -legjobban az oroszt szerettem, mert mindent másképpen kellett mondani, mint magyarul.
- Gondolt-e már arra ezekben az években, hogy tanár szeretne lenni?
A pályaválasztásom eleg korai időpontra vezethető vissza. Harmadik osztályos voltam, a tanterem falára ki volt írva oroszul: “Világ proletárjai egyesüljetek!” Lemásoltam, de nem tudtam, mit jelent. Otthon megkérdeztem Anyutól, de ő sem tudta. Ekkor nagyot csalódtam, mert addig azt hittem, a felnőttek mindent tudnak.
Anyu az óvodában dolgozott. Gyakran mentem át a gyerekekhez, szerettem tanítani őket. Nagyon tetszett, hogy engedelmeskednek nekem, pedig nem sokkal voltam nagyobb, mint ők. Verseket tanítottam nekik, meséket olvastam, tornáztunk. Mindig szerettem hetest adni nekik. Ekkor még ez volt a legjobb osztályzat. 1950-ben volt az osztályzási rendszerben a változás: hetes helyett ötös lett a legjobb osztályzat.”
- Hallottam, hogy a 7-8. osztályt már nem Józsán végezte el Tanár úr. Melyik iskolába került és mire emlékszik vissza ezekből az évekből?
A 6. osztály elvégzése után Debrecenbe kerültem, s a Péterfia utcai iskolában végeztem el a 7-8. osztályt. A szüleim orosz tagozatra írattak be, mivel az oroszt szerettem legjobban. Itt mindenből ötöst kaptam, csak oroszból kaptam az első másfél hónapban állandóan elégtelent. Nagyon elkeseredtem az összegyűlt 30 egyes miatt. Ekkor egy délután leültem az orosz könyv mellé és megtanultam az összes ragozást és előre egy pár olvasmányt. Ettől kezdve csak ötösöket kaptam oroszból is.
Negyedévkor már dicséretet kaptam oroszból és történelemből is. Egyedül én kaptam az osztályban két tantárgyból dicséretet. (Aztán történelem-orosz szakos tanár lettem…) 1956-ban, amikor kitört a forradalom, az iskolában sokáig nem volt tanítás. Az osztályban sokan széttépték az orosz könyvet. Néhány hónapig németet tanultunk. Amilyen jegyünk volt oroszból, olyat kaptunk németből.
8. osztályban már a számtan volt a kedvenc tantárgyam. Különösen az egyenleteket szerettem. Minden szabadidőmet a számtanfeladatok megoldásaival töltöttem.
- Hol folytatta tanulmányait az általános iskola elvégzése után?
Az általános iskola elvégzése után a Fazekas Gimnáziumban tanultam. Itt újból változott az érdeklődésem. Legszívesebben a kémiával foglalkoztam. Összegyűjtött forintjaimért lombikokat, kémcsöveket vásároltam, amibe otthon különböző vegyületeket kotyvasztottam. 3. osztályos koromban pedig a biológiát kedveltem meg. Szüleim sugallatára az az elhatározás született bennem, hogy orvos leszek. Akármennyire is változott az érdeklődési köröm, mindig csak orosz versenyeken vettem részt. Egyszer megyei első helyezést értem el.
- Hogyan sikerült eldönteni, hogy a sok kedvenc tantárgy közül történelem-oros szakra jelentkezzék?
A gimnáziumban az osztályfőnököm, Halász Imre történelem szakos volt. Érettségi után szinte a megkérdezésem nélkül beíratott az egyetemre történelem-orosz szakra.
Megkérem Tanár urat, meséljen az egyetemi éveiről.
Az egyetemen nagyon erdekeitek a nyelvek. Másodéves koromban az orosz és a latin mellett lengyel, szerb-horvát es angoi nyelveket is tanultam két évig.
Harmadéves koromban a megyei Tanáccsal társadalmi szerződést kötöttem. Társadalmi ösztöndíjas lettem. Az egyetemi éveim alatt kétszer voltam a Szovjetunióban, egyszer Csehszlovákiában.
- Az egyetem elvégzése után hol tanított tanár úr?
Az egyetem elvégzése utan. 1966-ban Józsára kerültem. A tanítás kezdetén nem annyira a tanítás és a gyerekek erdekeltek elsősorban, hanem maga a tudomány. Aztán a gyerekek. Amikor észrevettem, hogy a gyerekek várják az orosz és a történelem órákat, megjegyzik, amit tanítok nekik, elkezdtem tudatosan készülni az órákra. Éjszakákon keresztül olvastam pszichológiai könyveket azért, hogy hogyan tehetném érdekesebbé az órákat. Két évig, 1967-től 1969-ig csapatvezető-helyettes voltam. 1969-ben néhány hónapig csapatvezető.
Ebben az időben az iskolában különböző vetékedők voltak a legjelentősebb események. Hónapokon át készültünk a “Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedőre. A vetélkedő magába foglalta a Szovjetunióval kapcsolatos történelmet, földrajzot, irodalmat, zenét, politikát. A vetélkedőt előbb őrsi, raji, majd csapatszinten bonyolítottuk le. A járási vetélkedőre Szolnoki Tibi jutott, aki itt első helyezést ért el.
Ebben az időben szerveztük a helyi tábort, amit 1968 augusztus elején meg is nyitottunk. Itt kétszer táboroztam a gyerekekkel, főleg az orosz szakkör tagjaival. A táborban a játékon és a szórakozáson kívül komoly munkát is végeztünk. A táborozással kapcsolatos élményeket, dokumentumokat ma is őrzöm egy naplóban.
- Említette Tanár úr, hogy csak néhány hónapig volt csapatvezető. Mivolt ennek az oka?
1969 őszén járási orosz szakfelügyelő lettem, s ezzel ért véget csapatvezetői pályafutásom.
- Hogyan alakult ezután az élete?
1970. április 4-én a Szovjetunióba mentem egy hónapos tanulmányútra. Már itt sok anyagot összegyűjtöttem a doktori disszertációmhoz. 1970 nyarán ezen dolgoztam, augusztus 20-ra kész is lett. Még ezen az őszön ledoktoráltam. Ekkor kerültem be a Kossuth Lajos Tudományegyetemre tanítani.
1971. január 20-án egy diákcsoporttal a Szovjetunióba mentem. A Lomonoszov Egyetemen dolgoztam egy fél évig. 1972 szeptemberében meghívásra az Amerikai Egyesült Államokba utaztam vendégtanárnak, a nebraskai egyetemen tanítottam orosz, magyar és szuahéli nyelvet két évig. Közben francia, japán és német órákra jártam. Sokat tanultam és dolgoztam. Számtalan élménnyel gazdagodva tértem haza, s tanítok továbbra is a Kossuth Lajos Tudományegyetemen.
Végighallgatva Lévai tanár úr beszámolóját, látom azt, honnan és milyen körülményekből indult magasra jutó pályájára. Világossá vált előttem, az ilyen életút példa mindannyiónk számára. Egy tanulsága van: kitartóan tanulni.