Józsa története

Az 1960-as évek gyermekeinek nem volt olyan természetes a kirándulás, mint manapság. Bizony nagy élménynek számított, ha az iskola pedagógusai egy-egy alkalommal szerveztek kirándulást s a szülők ki tudták fizetni a költségeket.
Szinte felejthetetlen volt a józsai gyerekeknek az 1960-ban szervezett Mátrafüredi kirándulás, hisz az egész vonatot mi foglaltuk el. (alsó és felsőjózsaiak együtt.) Akkor láttunk először hegyet! Néhány gyereknek ki is tört keze-lába, hisz nem tudta, hogyan kell lejönni a hegyoldalon. Ugyancsak nagy élmény volt az 1962. júl. 9-12 közötti budapesti kirándulás is, amikor megtekinthettük az Országházát, a Halászbástyát, s elmehettünk Csillebércre, Esztergomba és Visegrádra.
A legkiválóbb gyerekek jutalomképpen mehettek el különböző vezetőképző táborokba.
Iskolánkban a helyi táborozás alapjait Balogh Györgyné, Ila néni teremtette meg 1965-ben, majd Lévai Béla folytatta nagy lelkesedéssel.
Az első táborozók - 30 fő - a Monostori-erdőben igazi nomád körülmények között töltöttek el egy hetet. A tábor romantikájába - a természet lágy ölén - félelem is vegyült, hisz nem egyszer meg kellett védeni a tábort az éjszakai “támadóktól”. (A “támadók” volt tanítványok voltak.) Estenként a tűz pattogó hasábjai mellett Nagy Miklós vezetésével árnyképvetítés folyt, vidám csasztuskák éneklésével vertük fel az erdő csendjét.
Lente néni néhányszor megjelent a 12 literes kannájával - amiben finom leves volt -hogy kissé változatosabbá tegye a tábori étkünket. (Balogh Györgyné csapatvezető segítői Dalmi Ilona és Simon Piroska középiskolás tanulók voltak.)
Nagy jelentőségű volt a helyi úttörőtábor létrehozása 1968-ban az általános, a középiskolások és az egész falu összefogásával. Negyven gyerek kezdhette el itt a vidám táborozást.
A táborvezető Lévai Béla volt Honfoglalók: Lajtman Magdolna, Nagy Éva, Kállai Piroska, Dobi Ilona, Nagy Katalin, Zöld Gizella, Nagy Margit, Harangi Ilona, Kocsis Hona, Kocsis Margit, Bereczki Erzsébet, Darabos Erzsébet, Darabos Márta, Hajdú Katalin, Soltész László, Szabó László, Hajdú József, Rácz László, Vas Imre, Szabó István, Dalmi Sándor, Mihály Ferenc és Gyökös Szabolcs. Ifivezetők: Dalmi Ica, Magyar Ede, Simon Imre, Dobi Margit, Kocsis Ibolya és Szolnoki Laci.

Vendégek voltak: Szabó Károly járási tanulmányi felügyelő, Szendrei Béla igazgató, a község vezetői, szülők és nagyszülők.

A második helyi tábor idején, 1969-ben költötték a gyerekek az első tábori dalt, amely így szólt:

A mi táborunknak
nincsen eleje,
nincsen hátulja
és nincsen teteje.

A mi táborunk kelettől nyugatig,
északtól délig
s a földtől az égig ér.

Ha jön az éjfél
s egy faág megreccsen,
mindenki megretten,
de senki sem mondja,
hogy fél.

Ám másnap,
ha feljön a nap,
az örömünk,
jókedvünk visszatér.
Pajtás,gyere velünk,
fogd a kezünk s együtt énekeljünk!

Miért volt jó táborozni a Jóbarátság úttörőtáborban még a Duna-kanyari táborozás után is?
Azért, mert volt olyan táborvezető, aki tudta, hogyan lehet a helyi Kiserdőben, alig néhány száz méterre a gyerekek lakásától is vidám, élményekben gazdag, ugyanakkor munkával és tanulással eltöltött napokat szerezni.

A következő években a MÁV Debreceni Igazgatóság nagy segítségünkre volt a gyerekek táboroztatásában. Átengedte a Tokajban lévő üdülőjét egy-egy hétre igen kedvező árakon, s az utazás lebonyolításában is segítettek. Név szerint Orosz András MÁV dolgozóhoz - aki szülő is volt - fordulhattunk ilyen irányú kéréseinkkel. így töltöttünk el kellemes napokat 1974-ben a tavaszi szünetben - Domokos Karola, Farkas Rozália tanítónők, Dobi Lajosné hivatalsegéd és Virág Zoltán ifivezető voltak a gyerekekkel. 1975-ben megismételtük az élményt szintén a tavaszi szünetben. Ezen alkalommal Farkas Rozália, Domokos Karola és Dalmi Ilona pedagógusok vitték a gyerekeket.

Orosz Éva, aki alsótagozatos gyerek volt akkor, így örökítette meg az eseményeket:

A tokaji üdülőben történt az eset,
hogy a mi táborunk létre jöhetett.
Le is telepedtünk a Tisza partján,
hegyet mászunk, sétálunk és közben dalunk száll
ha, ha, ha, hej diri dongó, hej de rutyutyu
kence-fice puttony rúgja meg a ló

Reggel 7-kor ébresztő, azután mosdás
Szobaszemle, reggeli és kirándulás.
Délben nagyokat eszünk, mert éhesek vagyunk
Fürdés után lefekszünk, de aludni nem tudunk.
Ha, ha, ha….

1976-ban szintén MÁV üdülőben, de nem Tokajban, hanem Bodrogolasziban töltöttük a tavaszi szünetet az alsótagozatos gyerekek egy csoportjával. Pedagógusok: Domokos Karola, Farkas Rozália, dr. Lévai Béla és Dalmi Ilona.

1975. szept. 28-án volt egy nagyon szép, hagyományőrző kirándulásunk Egerben. 1967-ben az orosz szakkörösök elhatározták, hogy minden ősszel egy napot Egerben töltenek, hogy a 13 aradi vértanúra emlékezzenek Lévai Béla vezetésével. Ezen a kiránduláson részt vettek: Nagy Jolán, Iványi Ildikó, Radócz Margit, Radócz Rozália, Szatmári Margit, Orosz Éva, Lajtman Imre, Szabó Éva, Simon István, Horváth Judit, Györfi Ildikó, Bereczki András, Fábián Imre, Papp László, Ferenczi Csaba, Eszenyi Sándor, Báthori József, Bereczki Valéria, Zagyva Magdolna, Gargya Emese, Sárosi János, Nagy József, Vincze Ildikó, Pataki Ibolya, Lajtman Magdolna, Bácsi Júlia, Sánta Kálmán, Szolnoki Tibor és Bagdács Gizella.

A szép kirándulás óta 20 év telt el.

A helyi táborban táboroztunk még 1975-ben, 1976-ban s utoljára 1977-ben.
A legjelentősebb a jubileumi táborunk volt 1976. jún. 20-tól 27-ig, amely orosz, angol nyelvi és matematika szaktábor volt. Táborvezető Dalmi Hona volt, résztvevő pedagógusok dr. Lévai Béla, Domokos Karola és Kovács Jánosné. Egyetemista hallgatók is voltak, akik segítették munkánkat. A táborozó gyerekek száma: 43.
A táborra egész évben készülődtünk, hogy alkalmassá tegyük az erdőt a táborozásra. Segítették munkánkat az Érdért dolgozói - a faházakat kijavították, kerítést készítettek -a MÁV Hegesztő-telep dolgozói - rendbehozták a játékokat - Nagy Mihály vb. titkár és szülők. A szép bejárati táblát Dalmi Sándor készítette s cipelte haza Debrecenből.
Dalokat, játékokat gyűjtöttünk egész évben, írtuk a foglalkozások anyagát. Kerítést festettünk, kitapétáztuk a faházakat kívül-belül, virágokat ültettünk a házak és a sátrak elé. A fiúk az egyetemisták segítségével úszómedencét “építettek”, hogy jobban el lehessen viselni a kánikulát. Lázasan készültünk a tábornyitásra is. A nagy igyekezetben olyan nagy tüzet sikerült rakni, hogy a sok vendég bizony nem a jól betanult műsorunkra figyelt, hanem a magasra csapó lángokra. Balogh Györgyné nyugdíjas csapatvezető és erdész férje már-már koronatűztől tartottak, s a tűzoltókért akartak szaladni.
A napi szaktárgyi foglalkozások mellett volt idő bőven játékra, lubickolásra, daltanulásra, kirándulásra, éjszakai túrákra. Esténként a tábortűz mellett baráti beszélgetésre hívtuk a falu vezetőit, idősebb pedagógusainkat, szülőket, nagyszülőket.

Munkanapokon az óvodában főztek számunkra finom ebédet s vacsorát. Szombaton és vasárnap pedig mi főztünk finom paprikáscsirkét.

A tábori híradón 3 nyelven voltak kiírva a napirendek, információk.

A helyi táborban 1977-ben táboroztunk utoljára.
A fejlesztéshez (körülkerítés, jobb körülmények létrehozása ) nem volt meg az anyagi fedezet. Megváltoztak az igények is. Azt a rengeteg munkát, amit be kellett fektetni az erdő táborozásra alkalmassá tételéhez, már nem vállalták a pedagógusok. A szülők is jobb anyagi körülmények közé kerültek. Jobban meg tudták fizetni a költségesebb tábort gyermekeik részére.
Néhány év múlva már a fákat is kivágták a Kiserdőnek ezen a részén is…

Kár, hogy lelkes elődeink - Balogh Györgyné, Lévai Béla, Domokos Karola -támogatónk, Nagy Mihály s a sok józsai ember önzetlen társadalmi munkájának eredménye, nagyszerű kezdeményezése mindössze 10 évig érvényesült.

Vagy talán a Jóbarátság Úttörőtábor megnyitása után a 30. esztendőre, 1998-ra újbóli összefogással létre tudunk hozni a mai igényeknek megfelelő Jóbarátság II. tábort?