Józsa története

Alsójózsán Sándor Imre idejövetelekor stabilizálódott az oktatás.
Sándor Imre 1910 júniusában a Debreceni Református Tanítóképzőben kapott oklevelet. Gimnáziumi tanulmányait a Református Főgimnáziumban végezte. 1910. november 1-én az Alsójózsai református Egyház egyhangúlag megválasztotta kántortanítónak s 50 évig itt is tanított. Fizetése 63 korona 38 fillér volt az egyháztól, 23 korona 33 fillér az államtól.
Az iskola ebben az időben két tanerős volt. A gyerekek száma már 200 fölé emelkedett. Száznál több tanuló jutott Sándor Imre keze alá, és a másik száznál több Kiss Juliska tanítónőnek. (A megerőltető munka miatt Kiss Juliska tanítónő tüdőbajban halt meg).
Miután az egyház megvásárolta özv. Szabó Istvánné telkét a rajta lévő épületekkel iskola céljára, külön tanterembe jártak a fiúk és a lányok. Még a másik iskola udvarára sem volt szabad átmenni a gyerekeknek, csak ha a tanítója átküldte valamiért.
A tanterem padlózata köves volt. Négy ablak volt rajta. A tanítók 4-5, szegre akasztott lámpával világítottak. A petróleumot a tehetősebb szülők adományozták. Ha nem volt ilyen szülő, a tanítóknak kellett megvenni a petróleumot.
A gyerekek a termekben valamely templomból kiselejtezett hosszú padokban ültek. 10-12 gyerek ült egy padban. A padok olyan magasak voltak, hogy a gyerekek lába nem érte el a követ. Akinek nem jutott pad, az a tanuló a fal mellett, a kövön ült.
A tanulók I. osztályban palatáblára írtak, II-III. osztálytól használtak füzetet. A füzetek nagy részét gyermekelőadások jövedelméből szerezték be a tanítók.
A tantermet egy kályha fűtötte. A gyerekek felváltva rakták a kályhát gallyal. 10 órakor a 80-100 gyerek leheletétől már olyan sűrű volt a levegő, hogy szinte vágni lehetett. Ekkor tartottak egy 15 perces szünetet. A szünetet szellőztetésre is felhasználták. (A szülők nem vették jó néven a szellőztetést. Sokan felmentek veszekedni, hogy azért fázott meg a gyerek füle, mert rányitották az ablakot.)
A termeket naponta 3 gyerek takarította.
A fiúk bő kék vagy fehér gatyában jártak többnyire. Csíkos tarisznyában, bakóban hordták könyveiket - már akinek volt - s csizmaszárban az irkát.
Az iskolának ebben az időben nem volt kerítése. Szünetben a földeken, a tengeritáblákon és a temetőn keresztül hazaszökdöstek a gyerekek.
Az iskola előtt volt egy állvány tetővel. Ott volt egy kis harang elhelyezve. Ezt a harangot kongatták meg, amikor megkezdődött s amikor befejeződött a tanítás.
Sok volt a mulasztás az iskolában. Az ok: nem volt ruha, nem volt lábbeli a gyerekek részére. 4-5 gyereknek volt egy pár csizmája, s az anyjuk vagy az apjuk rossz kabátjában felváltva jártak iskolába. Előfordult az is, hogy már leesett a hó, de egyik-másik gyerek még mindig mezítláb vagy rossz cipőben ment iskolába. A vizes kapcák a fásláda oldalára terítve száradtak.
Nagyon sokat kellett a tanítóknak a mulasztás miatt lemaradt gyerekekkel foglalkozni, hogy legalább a IV. osztályig eljussanak. Az V.-VI. osztályba 2-3 tanuló jutott el csupán.
Ebben az időben kötelező volt a vizsga. A vizsgát a templomban tartották. A lelkész vezette az eléje helyezett egész évi anyagból. A tanító nem szólhatott bele, csak kisegítő kérdéseket tehetett fel, ha a lelkész megengedte. Teljesen a lelkész jó vagy rosszindulatán múlott a vizsga eredménye. Ilyenkor a szülők felvirágozták az íróasztalt és a papnak, a tanítóknak cserepes vagy vágott virágot ajándékoztak.
A templombajárás és a konfirmálás kötelező volt a gyerekeknek.
Az iskola államsegélyes volt Ez azt jelentette, hogy két úrnak kellett szolgálni. Évente kétszer látogatta a tanítót a dékán, majd az esperes. Ők nagyon szigorú ellenőrök voltak. Végül jött a püspök. Az államtól évente 3 látogatást kaptak. 1. Szakfelügyelő. 2. Tanfelügyelő. 3. Főtanfelügyelő. Legjelentősebb főtanfelügyelő volt dr. Vasady Lajos, aki az ének- és tornaversenyeket indította és szervezte.
Sándor Imre tanítónak kötelessége volt a fiúk tanítása az I-VI osztályokban. Évenként 100-110 esetben templomi szolgálat minden második vasárnap és ünnepnapokon a lelkész helyett prédikálás. A szegényeknek a temetés díjtalan volt.
1945 után Sándor Imre tanító iskolán kívüli elfoglaltsága volt: 1. Analfabéta tanfolyam vezetése. 2. Továbbképző tanfolyam. 3. Szövetkezeti elnök. 4. Népbolt ellenőr. 5. Népfront vezetőségi tag. 6. Békebizottsági tag. 7. Könyvbarátok egyesületének tagja. 8. Szabad Föld Téli Esték előadója. 9. Röpgyülések, kisgyülések. 10. Filmvetítések iskolában, házaknál. 11. Vallásos délutánok- prédikálás, temetés. 12. Továbbképzés. 13. Orosz nyelv tanulás. 14. Tagosítás. 15. Békekölcsön jegyzés. 16. Műkedvelő Ifjúság betanítása. 17. Tornaversenyek, énekkarok.
Nehéz volt a tanítók élete Józsán is. Az egyház az egyházi adóból, a harangozói pénzből és a perselypénzből fizette a tanítókat, a harangozót és a papot. Ha a hívek nem, vagy csak kevesen fizették be az egyházi adót, nem volt behajtás, mint az állami adó esetében. Ha nem folyt be az egyházi adó, nem kapott a tanító fizetést, vagy csak annyit, amennyi jutott. (Fizetésben első volt a pap, második a tanító, harmadik a harangozó). Kötelesek voltak a tanítók díjtalanul helyettesíteni hónapokon, sőt éveken át.