Józsa története

Felsőjózsán született. Még két éves volt, amikor édesapja meghalt. A varrónő édesanyja özvegyen nevelte fel hat gyermekét.
Kiss Erzsébet tanítónő keze alatt végzett el öt osztályt. 1910 körül ő volt az egyetlen paraszti származású kislány, aki tovább tanult. Nyolc évig járt vonattal Debrecenbe, eleinte Hajdúszentgyörgyre gyalogolt, mert akkor még nem volt Józsán vasúti megálló. Olyan sár, olyan víz volt az utakon, hogy a csizmája szárán befolyt a pocsolya. Az állomáson az őrnél váltott lábbelit. Volt úgy, hogy hónapokon át naponta gyalog tette meg a húsz kilométernél hosszabb utat. Néha felvette egy-egy szekeres.
A leckét az úton tanulta meg. Csak az írásbeli munkát készítette el otthon lámpavilág mellett, de sokszor a zsírmécses pislákoló fényénél. A faluban akkor még sokan nem nézték jó szemmel, hogy “kisasszonyt” nevel az édesanyja belőle. Többen meg is mondták neki: “Jobban tenné, ha befogná varrni, mert ha tanítókisasszony lesz, az anyját is, a családját is megtagadja.”
Csak akkor változott meg a véleményük, amikor a háborúba elvitt Kun Aladár tanító helyett kántor lett, templomi szolgálatot teljesített és minden halottat Karla Ödön lelkésszel ő temetett el. (”Az iskolába jött a telefonértesítés: az igazgató behívott az irodájába. Mehet haza temetni.” A halottaskocsi várta, felült a bakra a kocsis mellé -esőben és hóviharban be a kocsiba, ahova a koporsót teszik - így utazott haza és vissza a temetés után, mert volt tanítás késő délután is.)
Már DI-rV. éves korában tanított. A háborúba elvitt tanító helyett Felsőn Karla Ödön református lelkész tanította a fiúkat, egy pesti tanítónő pedig az I-VI. osztályos lányokat. Az a pesti nő utálta a falut, a parasztokat, a parasztgyerekeket. Két lépés távolságban állhattak csak meg a gyerekek az asztala előtt. Csak a főjegyzőék számítottak neki, a jegyzőné volt az egyetlen barátnője. Páholyuk volt a színházban, fél liter tejben mosta meg az arcát naponta, hogy üde legyen a bőre, amikor sok gyerek még a szemével sem látott tejet heteken át. A köszönést fogadták ugyan, de ők nem köszöntek senkinek. A nőnek sokat fájt a lába, trombózisa volt. Állandóan “szedte” a három vagy hat hónapos szabadságot! Többet volt Pesten, mint Józsán! Végül Karla Ödön megsokallta, hogy felszedi a fizetést, de nem tanít. Lemondott. Úgy elment, hogy többé hírét sem hallottuk.
így került Barati Eszter mint ül. éves tanítóképzős a felsőjózsai iskola katedrájára. I-VI. leányosztályt tanított.
Öt évig tanított, helyettesített fizetés nélkül, míg 1925-ben, január 1-én kinevezték Alsójózsára Nagy Juliska helyett, aki Karla Ödön református lelkészhez ment feleségül.
Voltak ingyen tanítók többen is: Dávid Juliska, Kerekes Elza, Kenessei Ilona, Radnóti Olga.
Nyolc-tíz évig is várni kellett egy állásra. Aki korábban ingyen tanított, annak előnye volt.
Őszi és nyári szünidőben paraszti munkát végzett diákkorában is. Kapált, markot szedett, répát ásott, tengerit tört. Ha lakodalomra vagy temetésre sürgős volt négy-öt öltöző ruha, megvarrásukban éjfélig is segített édesanyjának. Pedig naponta fél ötkor már fel kellett kelnie, mert hat óra előtt indult a vonat a szentgyörgyi állomásról.
1919. november 8-án férjhez ment volt tanítójához, Sándor Imre igazgatóhoz. Sokat tanult tőle.
Sándor Imrét 1965. április 2-án temették el a falu temetőjében, a falu népének őszinte, igaz részvéte mellett. Teljesült a kívánsága: “Alsójózsán élni és ott meghalni!”
Sándor Imréné Barati Eszter csaknem negyven évig tanított Alsójózsán. Tíz évet a régi, Iskola utcai iskolában, harmincat pedig a színpados iskolában.
1954. augusztus 6-án Erdey-Grúz Tibor, akkori oktatásügyi minisztertől a nevelés és oktatás érdekében végzett eredményes munkájáért az “Oktatásügy kiváló dolgozója” kitüntető címet kapta. 1975-ben kapott “Aranydiplomát”, 1980. szeptember 6-án pedig “Gyémántdiplomát”.
A “Vasdiplomát”, 1985. őszén már nem kaphatta meg.
Örökös igazgatói címet kapott, de soha nem használta. Tanító néni volt hatévesnek és hatvanévesnek egyaránt.
Ketten a férjével, kilencven évig szolgálták ezt a falut.
Soha nem követtek el hűtlenséget sem az iskola, sem az alsójózsai emberek ellen. Sándor Imréné Baráti Eszter, “Tanító néni” 1985. tavaszán halt meg.